Balog Zoltánból bohócot csinált az ünnepelt diákolimpikon

  • narancs.hu
  • 2016. február 20.

Narancsblog

A magyar reformok működnek, minden okés mifelénk – legalábbis a papminiszter szerint. Szerencsére néha jön egy gyerek, aki nem hagyja, hogy hülyítsék, s beleveri a miniszter orrát a piszkába.

Balog tegnap a Parlamentben köszöntötte a diákolimpikonokat, és mindjárt be is jelentette a nagy hírt, hogy „Magyarország nemzetközi tudományos diákolimpiát rendez biológiából, nemzetközi csillagászatból és asztrofizikából 2019-ben”. Az mindenképp mértéktartásról tanúskodik, hogy e nagyszerű lehetőséget Balog nem Klik –17 milliárdos számlájára írta, ám azt sem mondhatjuk, hogy lakatot tett volna a szájára. Azt mondta a 2015-ös versenyeken eredményesen szerepelt magyar diákoknak, hogy olyan tudásról adtak számot, ami messze meghaladja az elvártat, és azzal kecsegtet, hogy lesznek még magyar Nobel-díjasok a jövőben, majd azt kérte a fiataloktól, hogy „kerüljenek bárhová, tanítsanak, mert az a jó, ha a legjobbak tanítanak”.

Azt ugyan nem tette hozzá, hogy „nem úgy, mint most”, ám eléggé sokat árul el Balog hozzáállásáról az, hogy az MTI tudósítása szerint egy kukkot sem szólt azokról a pedagógusokról, akik a diákolimpikonokat felkészítették.

Ehelyett – idézve a tudósítást – „a miniszter azt mondta, a megjelent diákok azt is bizonyítják, nem biztos, hogy az a baj, hogy sokat kell tanulni, dolgozni az iskolákban. (...) Ő nem azt nézi, ki milyen ruhában jött, éppen milyen inget vesz fel, hanem hogy van-e érdemi hozzájárulása a közösen elvégzendő munkához. Ezért hozták létre a köznevelési kerekasztalt is.”

Nos, míg e magvas eszmefuttatás elhagyta Balog száját, a Teleki Blanka Gimnázium elé felvonult a fél budapesti rendőrség. Úgy tűnik, hogy a demonstrációhoz Balog is szerette volna hozzátenni a magáét, és ezt rakta ki Facebook-oldalára: „Ezek a fiatalok magyar iskolában tanulnak és a világ élvonalában vannak. Ide mindenki fehér ingben jött, de nem az ing számít, hanem a teljesítmény.”

false

 

Fotó: Facebook/Balog Zoltán


Igazából már ezzel a gesztussal sikerült bohócot csinálnia magából, ám hogy teljes legyen a KO, az egyik diákolimpikon, Békés Gáspár kommentjében még jól el is határolódott Balog szelfijétől. Én diákolimpikonként visszautasítom, hogy az állami propagandagépezet részévé tegyenek minket! Csak hogy tisztázzuk, mennyire is becsül meg minket az állam: egyetlen pluszpont sem jár az egyetemi felvételin a diákolimpiáért, se az országos selejtezőért, se a részvételért, se az éremért, míg az OKTV első tíz helyezettje plusz száz pontot kap. A sportolimpikonok pedig ötszázat, és egy úszó például elmehet orvosira. Természetesen a kisebb hazai sportversenyekért is jár nyolc-tíz pont esetenként. Emellett semmilyen említést nem tesz rólunk a média, beleértve az államit is, míg minden huszadrangú celeb nevét ismeri a fél ország. Minket nem vár a reptéren ujjongó tömeg, amikor éremmel térünk haza. Éppen ezért az lenne a minimum, hogy legalább ne használjanak fel minket propagandacélokra! Mintha mi, a megbecsült »fehér inges diákok« persze tudnánk, hogy minden a legnagyobb rendben van.”

Mások erre már tényleg abbahagyták volna, és hazamennek zuhanyozni, de Balog még mindig nem állt le, Hódmezővásárhelyre sietett, ahol Lázár Jánossal átadott egy új szakrendelőt, e szavak kíséretében: „Részben vagy teljesen megújult a kórházak több mint kétharmada. A magyar egészségügy történetében ennyire rövid idő alatt ilyen intenzív fejlesztés még nem valósult meg.”

Szóval virágzik itt az oktatás, az egészségügy, csak a felforgatók állítják az ellenkezőjét. Mára vajon milyen meglepetést tartogat Balog Zoltán? Ma mi virágzik? Epekedve várjuk szenzációs híreit a másik valóságból.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.