Balog Zoltánból bohócot csinált az ünnepelt diákolimpikon

  • narancs.hu
  • 2016. február 20.

Narancsblog

A magyar reformok működnek, minden okés mifelénk – legalábbis a papminiszter szerint. Szerencsére néha jön egy gyerek, aki nem hagyja, hogy hülyítsék, s beleveri a miniszter orrát a piszkába.

Balog tegnap a Parlamentben köszöntötte a diákolimpikonokat, és mindjárt be is jelentette a nagy hírt, hogy „Magyarország nemzetközi tudományos diákolimpiát rendez biológiából, nemzetközi csillagászatból és asztrofizikából 2019-ben”. Az mindenképp mértéktartásról tanúskodik, hogy e nagyszerű lehetőséget Balog nem Klik –17 milliárdos számlájára írta, ám azt sem mondhatjuk, hogy lakatot tett volna a szájára. Azt mondta a 2015-ös versenyeken eredményesen szerepelt magyar diákoknak, hogy olyan tudásról adtak számot, ami messze meghaladja az elvártat, és azzal kecsegtet, hogy lesznek még magyar Nobel-díjasok a jövőben, majd azt kérte a fiataloktól, hogy „kerüljenek bárhová, tanítsanak, mert az a jó, ha a legjobbak tanítanak”.

Azt ugyan nem tette hozzá, hogy „nem úgy, mint most”, ám eléggé sokat árul el Balog hozzáállásáról az, hogy az MTI tudósítása szerint egy kukkot sem szólt azokról a pedagógusokról, akik a diákolimpikonokat felkészítették.

Ehelyett – idézve a tudósítást – „a miniszter azt mondta, a megjelent diákok azt is bizonyítják, nem biztos, hogy az a baj, hogy sokat kell tanulni, dolgozni az iskolákban. (...) Ő nem azt nézi, ki milyen ruhában jött, éppen milyen inget vesz fel, hanem hogy van-e érdemi hozzájárulása a közösen elvégzendő munkához. Ezért hozták létre a köznevelési kerekasztalt is.”

Nos, míg e magvas eszmefuttatás elhagyta Balog száját, a Teleki Blanka Gimnázium elé felvonult a fél budapesti rendőrség. Úgy tűnik, hogy a demonstrációhoz Balog is szerette volna hozzátenni a magáét, és ezt rakta ki Facebook-oldalára: „Ezek a fiatalok magyar iskolában tanulnak és a világ élvonalában vannak. Ide mindenki fehér ingben jött, de nem az ing számít, hanem a teljesítmény.”

false

 

Fotó: Facebook/Balog Zoltán


Igazából már ezzel a gesztussal sikerült bohócot csinálnia magából, ám hogy teljes legyen a KO, az egyik diákolimpikon, Békés Gáspár kommentjében még jól el is határolódott Balog szelfijétől. Én diákolimpikonként visszautasítom, hogy az állami propagandagépezet részévé tegyenek minket! Csak hogy tisztázzuk, mennyire is becsül meg minket az állam: egyetlen pluszpont sem jár az egyetemi felvételin a diákolimpiáért, se az országos selejtezőért, se a részvételért, se az éremért, míg az OKTV első tíz helyezettje plusz száz pontot kap. A sportolimpikonok pedig ötszázat, és egy úszó például elmehet orvosira. Természetesen a kisebb hazai sportversenyekért is jár nyolc-tíz pont esetenként. Emellett semmilyen említést nem tesz rólunk a média, beleértve az államit is, míg minden huszadrangú celeb nevét ismeri a fél ország. Minket nem vár a reptéren ujjongó tömeg, amikor éremmel térünk haza. Éppen ezért az lenne a minimum, hogy legalább ne használjanak fel minket propagandacélokra! Mintha mi, a megbecsült »fehér inges diákok« persze tudnánk, hogy minden a legnagyobb rendben van.”

Mások erre már tényleg abbahagyták volna, és hazamennek zuhanyozni, de Balog még mindig nem állt le, Hódmezővásárhelyre sietett, ahol Lázár Jánossal átadott egy új szakrendelőt, e szavak kíséretében: „Részben vagy teljesen megújult a kórházak több mint kétharmada. A magyar egészségügy történetében ennyire rövid idő alatt ilyen intenzív fejlesztés még nem valósult meg.”

Szóval virágzik itt az oktatás, az egészségügy, csak a felforgatók állítják az ellenkezőjét. Mára vajon milyen meglepetést tartogat Balog Zoltán? Ma mi virágzik? Epekedve várjuk szenzációs híreit a másik valóságból.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.