Balog Zoltánból bohócot csinált az ünnepelt diákolimpikon

  • narancs.hu
  • 2016. február 20.

Narancsblog

A magyar reformok működnek, minden okés mifelénk – legalábbis a papminiszter szerint. Szerencsére néha jön egy gyerek, aki nem hagyja, hogy hülyítsék, s beleveri a miniszter orrát a piszkába.

Balog tegnap a Parlamentben köszöntötte a diákolimpikonokat, és mindjárt be is jelentette a nagy hírt, hogy „Magyarország nemzetközi tudományos diákolimpiát rendez biológiából, nemzetközi csillagászatból és asztrofizikából 2019-ben”. Az mindenképp mértéktartásról tanúskodik, hogy e nagyszerű lehetőséget Balog nem Klik –17 milliárdos számlájára írta, ám azt sem mondhatjuk, hogy lakatot tett volna a szájára. Azt mondta a 2015-ös versenyeken eredményesen szerepelt magyar diákoknak, hogy olyan tudásról adtak számot, ami messze meghaladja az elvártat, és azzal kecsegtet, hogy lesznek még magyar Nobel-díjasok a jövőben, majd azt kérte a fiataloktól, hogy „kerüljenek bárhová, tanítsanak, mert az a jó, ha a legjobbak tanítanak”.

Azt ugyan nem tette hozzá, hogy „nem úgy, mint most”, ám eléggé sokat árul el Balog hozzáállásáról az, hogy az MTI tudósítása szerint egy kukkot sem szólt azokról a pedagógusokról, akik a diákolimpikonokat felkészítették.

Ehelyett – idézve a tudósítást – „a miniszter azt mondta, a megjelent diákok azt is bizonyítják, nem biztos, hogy az a baj, hogy sokat kell tanulni, dolgozni az iskolákban. (...) Ő nem azt nézi, ki milyen ruhában jött, éppen milyen inget vesz fel, hanem hogy van-e érdemi hozzájárulása a közösen elvégzendő munkához. Ezért hozták létre a köznevelési kerekasztalt is.”

Nos, míg e magvas eszmefuttatás elhagyta Balog száját, a Teleki Blanka Gimnázium elé felvonult a fél budapesti rendőrség. Úgy tűnik, hogy a demonstrációhoz Balog is szerette volna hozzátenni a magáét, és ezt rakta ki Facebook-oldalára: „Ezek a fiatalok magyar iskolában tanulnak és a világ élvonalában vannak. Ide mindenki fehér ingben jött, de nem az ing számít, hanem a teljesítmény.”

false

 

Fotó: Facebook/Balog Zoltán


Igazából már ezzel a gesztussal sikerült bohócot csinálnia magából, ám hogy teljes legyen a KO, az egyik diákolimpikon, Békés Gáspár kommentjében még jól el is határolódott Balog szelfijétől. Én diákolimpikonként visszautasítom, hogy az állami propagandagépezet részévé tegyenek minket! Csak hogy tisztázzuk, mennyire is becsül meg minket az állam: egyetlen pluszpont sem jár az egyetemi felvételin a diákolimpiáért, se az országos selejtezőért, se a részvételért, se az éremért, míg az OKTV első tíz helyezettje plusz száz pontot kap. A sportolimpikonok pedig ötszázat, és egy úszó például elmehet orvosira. Természetesen a kisebb hazai sportversenyekért is jár nyolc-tíz pont esetenként. Emellett semmilyen említést nem tesz rólunk a média, beleértve az államit is, míg minden huszadrangú celeb nevét ismeri a fél ország. Minket nem vár a reptéren ujjongó tömeg, amikor éremmel térünk haza. Éppen ezért az lenne a minimum, hogy legalább ne használjanak fel minket propagandacélokra! Mintha mi, a megbecsült »fehér inges diákok« persze tudnánk, hogy minden a legnagyobb rendben van.”

Mások erre már tényleg abbahagyták volna, és hazamennek zuhanyozni, de Balog még mindig nem állt le, Hódmezővásárhelyre sietett, ahol Lázár Jánossal átadott egy új szakrendelőt, e szavak kíséretében: „Részben vagy teljesen megújult a kórházak több mint kétharmada. A magyar egészségügy történetében ennyire rövid idő alatt ilyen intenzív fejlesztés még nem valósult meg.”

Szóval virágzik itt az oktatás, az egészségügy, csak a felforgatók állítják az ellenkezőjét. Mára vajon milyen meglepetést tartogat Balog Zoltán? Ma mi virágzik? Epekedve várjuk szenzációs híreit a másik valóságból.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.