24: Live Another Day
Jack Bauer, a hajlíthatatlan, elpusztíthatatlan és diszkréten tébolyult amerikai (ex)ügynök három év távollét után újra felbukkan a tévésorozatok világában, ezt az eseményt pedig még akkor is tűkön ülve várjuk, ha a 24 utolsó néhány évadát már inkább csak megszokásból pörgettük végig. A Kiefer Sutherland értő alakításában a világot újra és újra megmentő Bauer viszont mégiscsak az a figura, aki talán a legtöbb embert kergette bele az elmúlt évtizedben a sorozatfüggés nemes állapotába, így mindig vidám szívvel gondolunk alakjára, és adunk majd egy pacsit a tévénknek, amikor áprilisban, egy 12 epizódosra tervezett évad elején felbukkan London utcáin a legsúlyosabb terroristák nyomában loholva, miközben minimum százezer potenciális áldozatról delirál, és talán még a pezsgő is előkerül majd, amikor pitbullhangján először odaüvölti egy gazfickónak, hogy drop your weapon now!
The Grand Budapest Hotel
Van, aki unja már a játékait, amelyek kétségkívül egymástól csupán finom árnyalataikban eltérő variációk egyetlen témára, ezzel együtt Wes Anderson még ma is a világ egyik legeredetibb filmrendezője, aki újabb és újabb sarkokat képes felfedezni a gyermeklelkű felnőttek és a professzoros gyerkőcök nemes hülyeséggel kibélelt magánuniverzumában. Budapest minekünk a világ, Anderson nyolcadik filmjének viszont csupán a címébe tudta belopni magát, de azért ez is szép eredmény, és bízunk benne, hogy a krimiszerűnek ígérkező film maga sem okoz majd csalódást – egyelőre annyi biztos, hogy a szereposztás a rendezőtől megszokott módon egyszerre otthonos és bizsergető.
A Million Ways to Die in the West
Az, hogy valaki a fél világot elszórakoztatja néhány frappánsan elrajzolt, a korszellemből hülyét csináló animációs figurával, egy dolog. Korántsem biztos azonban, hogy aki animációban érzi a humort, élő szereplőkkel is képes a truvájra. Hogy mást ne mondjunk, Mike Judge a Beavis and Butt-headdel megütötte a főnyereményt, de hiába próbálkozott játékfilmmel, még az egyébként elég vicces Hivatali patkányok is megbukott. A Family Guyt jegyző Seth MacFarlane lehet a szabályt erősítő kivétel – amennyiben második rendezése is olyan jól sül el, mint az első. A Mark Wahlberget vegzáló játék mackó kalandjait bemutató Ted után egy westernkomédia van kilátásban, melyben maga a rendező is szerepet vállalt – hogy nem lesz-e sok a kreatív feladatból, majd elválik, a Family Guy és a Ted kombója azonban elég jó ajánlólevél ahhoz, hogy kíváncsiak legyünk az A Million Ways to Die in the West című MacFarlane-marhaságra is.
A nimfomániás
Lars von Trier aktuális, betetőzőnek tűnő alkotása az egyetlen úgynevezett művészfilm mindeddig a 21. században, amely már a bemutatása előtt is hosszú-hosszú hónapokon át beszédtémát adott a különféle filmügyi fórumoknak. A dán provokátort az utóbbi időben a depresszió foglalkoztatta, most viszont – egy Charlotte Gainsbourg által vezetett, igazi all-star válogatott irányítójaként – a női szexualitás irányába mozdítja véreres szemeit, a végeredmény pedig csakis igazi katarzis vagy gigantikus csalódás lehet. Hamarosan kiderül: a genitáliákban, könnyekben és egyéb testnedvekben tobzódónak vágyott első rész napokon belül látható lesz a magyar mozikban.
Real Humans – Az új generáció 2. évad
Mert ki más is lenne Leo, mint napjaink Gilgamese: kétharmad rész ember, egyharmad gép, Niska meg Enkidu, a párducléptű, kétharmad rész gép, egyharmad állat, de mennyire állat! Most szólunk, svédek, ha Niskát nem támasztjátok fel a második évadra, levesszük rólatok a kezünket. Az elmúlt évek egyik legüdítőbb sci-fijéről, melyben emberszabású robotok könnyítik vagy épp nehezítik a földi létet az embereknek és önmaguknak, itt írtuk azt, hogy „épp kellő távolságig eltartott, ironikus látásmód, laza vonalakkal, mégis precízen megrajzolt figurák, adott esetben akár a karikatúráig elhurcolva, lendületes történet, sosem látott tűprofi színészek, eredeti színhasználat, csupa üdítő marhaság” van benne, s ezt várjuk vadabb kivitelben a második évadtól. És vissza Niskát!
Robotzsaru remake
Nyilván túlzás lenne azt mondani, hogy a Robotzsaru lenne az új, a modern Gilgames, hiszen az a Real Humans, de tény, hogy a világ legméltatlanabbul kezelt filmje, magyarán alulértékelt holmi. Alkalmasint jól sikerült műfajötvözet: sci-fi (robotos szubzsáner) + társadalmi szatíra, amelyben vérbeli amerikai alaptörténet (képregényből átemelt szuperhősös mese) és az európai látásmód (a társadalmi szatíra ugyebár mélyen idegen Hollywoodtól) találkozik. E mixtúra receptje arra is magyarázatot ad, miért érdektelenek a folytatások. Na de egy remake? Az még akár jó is lehet, vagy nosztalgikus… Tényleg, az megvan habnak a tortára, hogy a Robotzsaru 1987-ben megjósolta Detroid csődjét? Mert megjósolta.
Toldi
Oké, hogy kapható végre a Final Cut, Pálfi ezer helyről összeollózott vágási bravúrja, de a hozott anyagnál mégiscsak ínycsiklandóbb, amikor új Pálfi-filmet hoz az Andy Vajna által nemzett gólya. Hagyjuk is, hogy hány százmillióból jön ki a magyar szuperhősfilm, s kit érdekel (minket), hogy lesz-e hírös, külföldi színész benne, a lényeg, hogy az öreg Toldi és a róla szóló történetek szembesítésén (vagy valami egészen máson) alapuló filmet Pálfi eddigi munkássága, humora és tehetsége okán talán a legjobban várjuk a készülő magyar dolgok közül. A 2015–2025 közti hazai ügyekből Enyedi Ildikó következő dobására is befizetnénk, legyen az a Simon Mágus 2,, A feleségem története vagy a rég beígért Szelíd interface.
Veronica Mars a moziban
Ez a világ legnagyobb tévécsalása, a középiskola, majd az egyetem önkéntes detektívjének szerepében tündöklő szöszke bakfis kalandjai – ki néz ma már ilyet? Közben pedig a Veronica Mars legalább annyira cool, mint John Travolta volt a Ponyvaregény táncjelenetében. A különbség csupán annyi, hogy mára az a táncjelenet maximum egy megengedő nosztalgikus mosolyra csábíthatja a jószívű nézőjét, a gonoszokat meg ádáz gúnykacajra, míg Veronica Mars nevére az emberek az utcán összedobják a pénzt szó szerint a moziváltozatra. Hogyne várnánk már, hogy mi sül ki a pénzünkből? Ha sikerül felidézni mindazt, amiről itt annyi szépet írtunk, a 2014-es évet sem hiába tartják meg.
Visszajárók (Les Revenants) – 2. évad
Egy csendes francia városkában, valahol a takaros jólét és Felső-Savoya kellős közepén visszatértek a halottak, aztán eltűntek erről a világról ismét. Vajon történhet-e még egy ilyen helyen bármikor bármi izgalmas? Vezethet-e vissza valódi ösvény az új idők új Twin Peaksébe? Tökéletesen kerek, légmentesen lezárt történeteket a legkevésbé sem szerencsés folytatni, de a harapható atmoszférájával az egész nyugati világot magába bolondító francia tévésorozatnak idén talán másodszor is sikerül csodát csinálnia.
A Walk Among the Tombstones
Édes istenem, mit nem adnánk egy tökös zsarufilmért?! Így lehet ezzel Lawrence Block is, a neves krimiszerző, aki többször is elszenvedte, hogy méltán népszerű karaktereit Hollywood a felismerhetetlenségig átfazonírozta. Block legkedvesebb zsaruja, a saját útját járó és saját alkoholizmusát karbantartó Matthew Scudder is megkapta a magáét: hiába játszotta Scuddert a fiatal Jeff Bridges, és hiába rendezte a filmet Hal Ashby, az Egy lépés a halál (a Nyolcmillió halál című regény filmváltozata) övön aluli ütés volt mind az írónak, mind a közönségnek. Ám talán most, második nekifutásra másként lesz, mi mindenesetre kíváncsian várjuk, mit kezd Liam Neeson Scudder szerepével, és az inkább forgatókönyvíróként (Mint a kámfor, Szóljatok a köpcösnek) ismert, de rendezőként sem reménytelen (A kulcsfigura) Scott Frank az A Walk Among the Tombstones című Block-krimivel. További szerepekben: Ruth Wilson a Lutherből és Kormákur kedvenc izlandi halásza, Ólafur Darri Ólafsson.
