Az 50 az új 30 – 10 szívdöglesztő MILF

  • narancsszem
  • 2014. szeptember 19.

Narancsszem

A filmes szakma nem bánik valami jól a 40 feletti színésznőkkel. Ez főleg azért van, mert a filmes szakmát hülyék csinálják. Mi alig bírtuk 10-re szűkíteni kedvenceink listáját.

Angela Bassett

false

Már a hangjától is beindultunk, de nem csak mi: főnöki utasításaitól Brad Pitt is beindult a Mr. és Mrs. Smithben és meg sem állt Angelina Jolie vérengző karjaiig. De ez még nem a csúcs, mert az Kathryn Bigelow szimpatikusan felemás utópiájában, a Strange Daysben jött el. Bassettnek ott a helye minden perverz „nők fegyverrel” összeállításban – kérdezzék csak meg Tarantinót, az efféle listák örökös nagymesterét. Angela Bassett a semmilyen limonádékból is mindig kiragyogott (Az igazira várva), a közepes férceket pedig egyszerűen beragyogta. A szajré esete remek példa: a szépen becsomagolt presztízs thrillerből nem a Jabba-szerű Brandóra, vagy a rutinból methodoló Norton és DeNiro pingpongjára emlékszünk szívesen, hanem Angela Bassett mindent megszépítő bájára.

Lisa Edelstein

false

Már a nevéért be lehet halni, nemde? Nos, mi vagyunk azok az éles szemű fiúk, akik már a Dr. House előtt kiszúrtuk magunknak a legendás 1966-os évjárat e sodró, szédítő szirénjét. Magasan iskolázott, jobb sorsra érdemes luxusprostit adott Az elnök embereiben, akibe – teljesen érthető módon – beleszeretett a mandátumát épp megkezdő elnöki stáb egyik ifjú titánja. Rémes a politikus élete, sok lemondással jár… Mármost nincs biztosabb dolog annál az életben, hogy nem hordott a hátán a Föld még egy Potust, akiért lemondanánk Lisa megmentéséről. Kiemelnénk nehéz szakmájából, és boldogan élnénk és visszaélnénk vele.

Linda Fiorentino

false

Ma már alig látni (legfeljebb családja körében), de volt idő, hogy ő volt az ügyeletes rossz nő, az oly sokszor megénekelt femme fatale, megannyi meglett férfi megrontója, életek tönkretevője, családok szétrobbantója, az egyszerre közönséges és szuperklasszis démon. Brrr – belegondolni is jó. A Végzet Asszonya Érdemrend arany fokozatát a Végső csábítás című neo-noirral érdemelte ki, és erre már Hollywood is felfigyelt, be is dobta Lindát a mély vízbe: az Elemi ösztönnel divatba jött erotikus thriller műfajában kapott lehetőséget, de a Jade – bár a szex minden válfajával kecsegtetett – finoman szólva sem váltotta be a hozzá fűzött erotikus reményeket. Mielőtt felhagyott volna a nyilvánossággal, Kevin Smith – a Dogmában – még leborult a lábai elé. Ha alkalmunk lenne rá, mi sem tennénk másként.

Gina Gershon

false

Az ötvenes éveiben járó Ginát legszívesebben minden listán szerepeltetnénk, legyen szó a filmtörténet legjobb autós üldözéseiről vagy a valaha filmre vett legköltőibb telekről. Elfogultságunk merőben személyes, és semmiképpen sem köthető Gina filmjeinek minőségéhez, noha emlékezetes szerelmi jelenete Jennifer Tillyvel egy minden tekintetben vállalható thrillerben, a pre-mátrixos Wachowski testvérek Fülledtség című filmjében esett meg. De a koronát mégiscsak Paul Verhoeven híresen sokat gyalázott műve, a Showgirls tette fel a színésznő felejthetetlen fejére – kedvencünk olyan magával ragadóan rosszalkodott ebben a piszkos tündérmesében, hogy egy életre helye lett a Narancsszem szívében. Így tulajdonképpen már nem is csodálkoztunk, amikor a Gyilkos Joe-ban egy csirkecombbal láttuk veszélyes közelségben.

Györgyi Anna

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Lisa Edelstein remek nő. Még jobb, ha megszólal. De akkor verhetetlen igazán, amikor magyarul szólal meg, mert azt a Dr. House-ban ugyebár Györgyi Anna hangján teszi. Viszont az igazi csoda akkor esedékes, amikor Györgyi Anna hangja Györgyi Anna szájából szólal. Akkor ugyanis vége van mindennek. Kifogy a szó, eláll a lélegzet, s véget ér ez a poszt is. Egy új világ kezdődik: útjára indul a gyönyör.

Linda Hamilton

false

Egyszerre adott pincérnőt és robotokat lemészároló amazont gyermekkorunk egyik legkedvesebb franchise-ában, és az ártatlan, nagy szemek és a szálkásra gyúrt karok együttesét azóta sem hevertük ki egészen. Miatta tudjuk biztosan, hogy a nők a fegyverekkel is jobban bánnak, mint a férfiak, és mit mondjunk, felhúzódzkodásban sem szívesen vállalnánk vele a versenyt. Az utóbbi években inkább a tévében tűnt fel, ami világosan jelzi, hogy nem csak az általa legendássá tett Sarah Connor rendelkezik figyelemre méltó túlélési ösztönökkel. De a legjobb talán mégis az, hogy 57 éves, és nem igyekszik 15-tel kevesebbnek látszani.

Gina McKee

false

Szegény idióta Hugh Grant, vak az vagy mi? Portobellói könyvesboltos korában beleszeretett egy amerikai filmsztárba, az erősen Julia Robertsra emlékeztető Julia Robertsba. Beleszeretett, el tudják ezt képzelni? Mikor ott volt a baráti társasága ékköveként egy tolókocsiban Gina is. Nem Hugh Grant az élet királya, hanem Flipper Öcsi, aki így énekelt: Gina, elloplak éjjel egy partiba… Gina, Gina, Gina. Büntetőjogi felelősségünk tudatában adjuk írásba: Gina McKee akkor is szexibb mindenkinél a világon, amikor épp elvágják a torkát, mint tették ezt a Line of Duty első évadjában magukról megfeledkezett mellékszereplők.

Andrea Roth

false

Hogy milyen lehetett pályája elején – a nyolcvanas évek második felében – a művésznő, azt csak elképzelni tudjuk, igaz, abban nincs hiba, majd’ minden magányos éjszakán előfordul velünk ilyesmi. Milyen lehetett? Igéző, mi más. Ám amikor tíz éve egy 9/11-es New York-i tűzoltó feleségeként benyitott a nappalinkba, rögtön fordult velünk egyet a világ: minden volt és mindennek az ellentéte: elérhetetlen és sebzett, kemény és törékeny. Mindközönségesen gyönyörű. Szerencsére működése döntő része a televízióra fókuszál, így tényleg gyakori vendég a hálószobánkban.

Maura Tierney

false

Akkor volt a legjobb a Vészhelyzet, amikor ő is benne volt, és majdnem visszacsúszott a piára, és vibrált a levegő körülötte, mert épp Carter dokival kavart. Később a Rescue Me-ben bizonyította, hogy még mindig ő birtokolja az amerikai televíziózás történetének legrejtélyesebb, önálló, jelentéses színészi játékra igen gyakran alkalmazott ajkait. Nem az a típus, akire az egész szoba felfigyel, amikor bejön az ajtón, ám mire kivonul onnan, már mindenkinek kizárólag ő jár az eszében.

Robin Wright

false

Sokan hidegnek tartják, de ez végtelenül felületes vélekedés: az a hártyavékony, kristályos jegesség csak az egyik szükséges összetevő (a tartás, a kifinomultság és a látszólagos rezerváltság mellett) ahhoz, hogy valódi uralkodónőnek láthassuk. Akihez nem lehet csak úgy közel kerülni, de akiért bőven elindítanánk ma is egy háborút. A csodálatos 1966-os évfolyamhoz tartozó Robin Wright jelenleg főképp a House Of Cardsban közlekedik úgy, mint álmaink örök bárónője, de ha kell, Corbijn és Kormakur filmjeiben is derekasan helytáll.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.