És az Emmyt nyerte: Matthew Mc…

  • narancsszem
  • 2014. augusztus 24.

Narancsszem

Magyar idő szerint kedd hajnalban osztják a tévés Oscarokat, de mi már a jövő évi esélyeseket is tudjuk: Obersovszky, Orbán és bárki, aki a True Detective második évadában szerepel. Matthew McConaughey viszont már most kaphat egyet.

Nincs miért izgulni: az igazi izgalmakat már magunk mögött tudhatjuk, hiszen a legjobb hangvágásért (Sherlock, Kozmosz: Történetek a világegyetemről), a legjobb főcímért (A törvény nevében) és a legjobb fodrászati teljesítményekért (Anna Kendrick haja a Saturday Night Live-ban, valamint az Amerikai Horror Story és a Downton Abbey frizurái) már kiosztották a díjakat. Érdekel-e valakit is, hogy Matthew McConaughey hogyan veszi át a díjat A törvény nevében/True Detective-ben (kritikánk itt) nyújtott hátborzongató alakításáért? Neki kell kapnia, mert ha nem, sztrájkot hirdetnek a Rodeo Drive luxusbutikjai, és megáll az élet Hollywoodban (Kevin Spacey majd megkapja jövőre). Matthew már az Oscart is a tévés munkájáért kapta, ami persze így, ebben a formában nem igaz, de alighanem segített a szavazásban, hogy a hajdani hibátlan felsőtest a kis képernyőn is mekkora király már.

false

De nem csak a fodrászok korai eredményhirdetésével lőtte lábon magát az Emmy; bakot lőtt Barack Obamával is. Az ismert sorozatsztár, aki épp második évadját tölti a Fehér Házban, a fodrászokkal együtt ugyancsak a korai díjömlés szakaszában (Kreatív Emmy – így hívják a díszes ceremóniából kiszerkesztett, korábban kihirdetett Emmyket) kapott díjat, pedig ha valaki, Barack igazán prime time figura. Nem mellesleg az elnök Zach Galifianakis vicces álinterjú-sorozatának, a méltán népszerű Between Two Fernsnek volt a vendége (lásd itt).

false

 

Ha a két bukszus közt elkövetett riporteri álbénázás nyerhetett egy Emmyt, akkor Obersovszky Péter és Schmitt Pál híres duója (Peter & Paul presents…) egészen biztosan szétnyerte volna magát az Outstanding Short-Format Live-Action Entertainment Program kategóriában. Meg nem mondta volna egyetlen amerikai sem, hogy nem paródiát lát, hanem a szomorú valóságot. Sebaj, előttünk a jövő, egy jó Orbán–Obersovszky simán lenyomhatja jövőre Zachéket.

Mads Mikkelsen viszont már most lenyomva érezheti magát, hiszen a Hannibal az idei Emmy-szezon legnagyobb mellőzöttje. Az örök elkényeztetettek között vígjátéki fronton Louis CK (Louie) és Jim Parsons (Agymenők) van leginkább kitéve az esélyességgel járó pszichoszomatikus tüneteknek (izzadó tenyér stb.), és Julianna Marguiles-en (A férjem védelmében) kívül alighanem senki sem fog meglepődni, ha a színésznő kapja a legjobban sorozatban drámázó nő díját. Ám ha mégsem, Claire Danes-re (Homeland) mindig lehet számítani. A legjobb Emmy-önreklám díját mi magunk ítéltük oda Bryan Cranston, Aaron Paul (Breaking Bad) és Julia Louis-Dreyfus (Az alelnök – Veep) triójának; nézzék csak meg, hogyan próbálja zaciba adni Dreyfus az Emmy-díját.

Vigyázat: ha a Pecsa bolhapiacán a világ legjobb sorozatának (Drót) Emmy-díját (legjobb drámai sorozat) kínálnák eladásra, jó tudni, hogy hamisítványról van szó: minden idők legjobb drámai sorozata sosem nyerte el a legjobb drámai sorozatnak járó Emmyt. Akit ez sem tántorít el az Emmyk követésétől, az HBO-n élőben követheti az öröm(ön)ünneplést. Addig is lássuk az idei jelöltek kölökverzióit. Yo!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.