Viszlát, bátyuska!

Narancsszem

54 éves korában elhunyt Alekszej Balabanov orosz filmrendező.

Itthon alig ismerték a nevét, Oroszországban a legnagyobb sztárok közé tartozott. Tizenhat filmet készített, fanatikus rajongótábora 1997-ben alakult, azt követően, hogy elkészítette a Fivért (Brat), Moszkva válaszát a Ponyvaregényre. Ahogy Tarantino a B movie-k kliséiből alkotott emlékezeteset, Balabanov a szovjettel tette ugyanezt.

false

Mert mit is jelentett voltaképpen 1997-ig (vagy inkább 1987-ig) a szovjet B film? Nagyjából azt, hogy Iván (Szerjózsa, Oleg, Zója stb.) hazatér a nagy honvédő háborúból (vagy a polgárháborúból, forradalomból stb.), és azt látja, hogy odahaza nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene. A kulákok, elpuhult értelmiségiek s egyéb retrográdok (’85 után korrupt párttitkárok, kolhozelnökök) mérgezik az amúgy tiszta orosz levegőt, hősünk pedig – általában hosszas tépelődés után – rendet vág. Az efféle szériáknak ugyanúgy kelléke volt a jóképű főhős, a balalajka szó, a nyírfaerdő, no meg a megfelelő propaganda, mint a gengszterfilmeknek a dobtáras géppisztoly, a westerneknek a párbaj.

Csakhogy a kedvelt séma a kilencvenes évek elejére teljesen kiüresedett. 1983-ban talán még meg lehetett etetni efféle mozival az orosz ifjúságot, 1993-ban viszont Bic Macre fájt mindenkinek a foga. Balabanov zsenialitása épp abban mutatkozott, hogy a Fivérrel hajszálpontosan mérte fel, hogy mit fogyasztana leginkább az újra éhes közönség. Valami Bic Machez hasonlót, de azért legyen csak pirogból.

A Fivér dramaturgiája tipikus: Danyila hazatér Szentpétervárra a csecsen háborúból, és bátyja veszi kezelésbe. Csakhogy a fivér bérgyilkos, Danyila pedig őrlődések, dilemmák után a tettek mezejére lép. A sztoriban tehát nincs semmi új, a kivitelezés azonban tökéletesre sikerült. Jó ritmus, meglepő fordulatok, a low-budget ellenére is remek akciójelenetek, no és persze a főszereplő Szergej Bodrov, aki James Dean orosz unokája lehetne, mind-mind telitalálatnak bizonyult. Balabanov olyan filmet hozott létre, ami – legalábbis Oroszországban – versenyképes az amerikaival, pedig minden ízében szovjet.

Ha tehetik, nézzék meg a Fivért, nem fogják megbánni.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.