Elhunyt Fábry Pál, a magyarországi Joseph Pulitzer-emlékdíj alapítója

  • narancs.hu
  • 2018. augusztus 9.

Nekrológ

Jövőre lett volna 100 éves.

Az egykori politikus, diplomata és üzletember életének 100. évében hunyt el – értesült a családtól a hvg.hu.

Fábry Pál 1919. június 19-én született Budapesten földbirtokos-katonatiszti családba, apja hadbíró vezérőrnagy volt. Tanulmányait a Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, 1942-ben államtudományi doktori diplomát szerzett. 1944-ben tartalékos tiszt lett, belépett a Független Kisgazdapártba, majd részt vett az ellenállási mozgalomban. A háború után politikai pályára került: titkár volt a Külügyminisztériumban, 1945-től a miniszterelnöki kabinetiroda vezetője Tildy Zoltán alatt. 1947-ben behívták a Nemzetgyűlésbe, de mandátumáról lemondott. Rövid időre az ankarai magyar követség titkára lett, de Nagy Ferenc miniszterelnök erőszakos lemondatását követően ’47-ben távozott posztjáról és emigrált.

1949 óta az Egyesült Államokban élt: 1950 és 1953 között a Szabad Európa Rádió New York-i magyar irodájának vezetője, és a Du Pont Co. nevű cég marketing-tanácsadója lett. Megalakította a Világkereskedelmi Központok Szövetségét, majd 1989-ig a New Orleans-i Külkereskedelmi Központ vezérigazgatójaként dolgozott. 1982 és 1992 között Belgium tiszteletbeli konzulja volt az USA déli államaiban.

1989-ben alapítja meg Magyarországon a Joseph Pulitzer-emlékdíjat. A díj az amerikai Pulitzer-díj mintáját veszi alapul, de működésében attól független. A kitüntetés kifejezetten a kimagasló teljesítményt felmutató magyarországi újságírókat díjazza. A díjat a Joseph Pulitzer-emlékdíj Alapítvány adja át minden évben. Maga Fábry Pál 2009-ben állami kitüntetést kapott a díj létrehozásáért.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.