A Kossuth-nagydíjas, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznő életének 86. évében, hosszas betegség után pénteken hajnalban hunyt el. A hírt a a Nemzeti Színház jelentette be.
Törőcsik Mari1935-ben a Heves megyei Pélyen született, szülei pedagógusok voltak. „Az én gyerekkorom szebb volt, mint szép: gyönyörű volt" - nyilatkozta már idős korában.
A születésekor kapott Törőcsik Marián helyett a Törőcsik Mariann nevet használta, később Fábri Zoltán kérése után lett „Mari”, hogy a nézők ne keverjék össze Krencsey Marianne-nal.
1954-ben vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, itt operett szakon kezdett tanulni. Még elsőéves hallgató volt, amikor megkapta Fábri Zoltán kultikus Körhinta című alkotásának főszerepét, amely egy csapásra elismert színésznővé tette.
1958-ban már a Nemzeti Színház szerződtette. A következő években rengeteget forgatott, a kor legjobb alkotásaiban játszhatott: Külvárosi legenda, Vasvirág, Édes Anna, a Jancsó Miklós rendezte a Csend és kiáltásban, majd a Szerelmem, Elektrában. Ezt követte a Szerelem Makk Károllyal.
A Déryné, hol van? című alkotásért 1976-ban elnyerte a legjobb női alakítás díját a cannes-i filmfesztiválon.
Játszott vígjátékokban, dokumentumfilmben, sorozatokban és színházi szerepei is jelentősek.1978-ban a Nemzeti Színháztól a győri Kisfaludy Színházba került, ennek művészeti vezetője lett. Majd 1980-tól a Mafilm, 1990 és 1993 között a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja, 1993 és 1996 között a Művész (Thália) Színház művésze, 1993-tól egy évig igazgatója volt. 1990-től 1992-ig a Magyar Színészkamara elnökeként is tevékenykedett. 2002-ben újra a Nemzeti Színház tagja lett, vendégként más színházakban is fellépett.
Az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb magyar színművésze eljátszott mindent, amit színésznő eljátszhat: tragikus alakoktól komédiáig, társadalmi szerepektől zenés játékokig, karakterszerepekig.
Az elmúlt években több alkalommal került hosszabb-rövidebb időre kórházba, 2008 őszén újraélesztést követően kómába esett, és hetekig intenzív kórházi ellátást szorult.
Csak 2018 nyarán vállalt újra színészi munkát: a Sztalker Csoport előadásában, William Faulkner Míg fekszem kiterítve című kisregénye nyomán készült darabban hallhatta hangját a közönség.
Művészetét rengeteg díjjal elismerték, mind Magyarországon, mind a nemzetközi színtéren. 1959-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1994-ben életműdíjat a Magyar Filmszemlén. Kétszer tüntették ki Jászai Mari-díjjal (1964, 1969), majd Kossuth-díjat (1973) és Kossuth Nagydíjat (1999) is átvehetett, 1971-ben érdemes művész, 1977-ben kiváló művész címet kapott.
1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét ítélték neki oda, 2000-ben a nemzet színésze lett. A Prima díjat 2003-ban, a Prima Primissima Jubileumi díját 2007-ben kapta meg. Többször is elnyerte a Színikritikusok Díját. 2011-ben a Színházi Kritikusok Céhének életműdíjával, 2014-ben a nemzet művésze címmel tüntették ki, 2015-ben Kölcsey Ferenc-emlékplakettet kapott, 2017-ben a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíjával tüntették ki. 2005-ben Budapest, 2018-ban a Vas megyei Velem, 2019-ben Vas megye díszpolgárává avatták.
2019-ben Kossuth-nagydíjjal tüntették ki több évtizedes pályafutása során kimagasló szakmai hozzáértéssel és alázattal megformált alakításai, ikonikus filmfőszerepek és felejthetetlen színpadi figurák sorát felvonultató, kivételesen gazdag művészi életműve elismeréseként.
