Az urak világa nem fogadta be, kezükben volt föld, pénz, iskola, templom, hatalom. Most a 23 éves parasztfiú mindent elvehetett és átadhatott másoknak. Csodálatos, felejthetetlen érzés. Egyenlő és szabad akart lenni, aki maga osztja másoknak az egyenlőséget és a szabadságot. Kalandvágyó volt, és a földosztás életének első nagy kalandja. Így lett magabiztos. Nagyhangú. Tehetséges, aki meg volt győződve arról, hogy tehetséges. Mindennek és mindenkinek ő volt a bírája. Kérdései nem, feleletei voltak. Mindent tudott. Mindent akart. Mindenhez értett. Mindent megtehetett. Kinyílt a világ – élt vele.
Az akarat diadalához párosult még két, életre meghatározó gondolata. Ha a népet hagyják szabadon cselekedni, akkor mindenki másnál jobban tudja, hogy mit tegyen. Az urak eltűntek, a falu, a kisváros népe, az üzem dolgozói, az önálló, önigazgató bizottságok, tanácsok képesek saját kezükbe venni sorsuk irányítását. Az ember tudatát gazdasági, anyagi léte határozza meg, először kenyeret adj, csak utána ideológiát. Az a komoly ember, aki az anyagi létet megszervezi.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
