Végső nyugalomra helyezték Sváby Lajos festőművészt

  • Kinda Gabriella
  • 2020. szeptember 17.

Nekrológ

Életének 85. évében hosszú betegség után, augusztus 13-án hunyt el Sváby Lajos, Kossuth- és Prima Primissima díjas festőművész, a Magyar Képzőművészeti Főiskola előbb megbízott (1990-1991), később nyugdíjba vonulásáig kinevezett rektora, a londoni Kingston Egyetem díszdoktora. A magyar neoexpresszionizmus egyik kimagasló alkotóját csütörtökön helyezték végső nyugalomra a Fiumei úti sírkertben. Életművére A piktor előtt című írásával Kinda Gabriella emlékezik.

"Festettem többet,

Festhetek is még,

De több már nem lehetek."

Sváby Lajos

Sváby Lajos belvárosi műtermében a görgőkkel ellátott, általa eszkábált piedesztálon egyszerű, háttámlás széken ültem. Hosszú órák alatt készült el a portrém. Alanyának lenni kiváltság – a mű megfeszített munkával született meg.

A figuratív festő az adott anyagot gyúrja: ugyanazt az erős, fényes zöldet látom viszont, amit mindenképp szerettem volna a képbe csempészni. Nem minden egyes minta örökítődik meg ruhámról, mentegetőzik. Erre én nem is gondoltam. Mégis fontos lesz: ebben szakít ki a létezésem egy keveset a létből.

A műteremlakással együtt maradt Svábyra a festőállvány is. A másik Pór Bertalané (1888-1964), a tanáré volt, aki viszont tudta, hogy a Képzőművészeti Főiskoláról átvándorló állvány Székely Bertalané volt. A koncentrálás csendjében Sváby arányokat mér, a tükörben megforduló képben önmagát ellenőrzi, csalt-e a szeme. De igaz művész meglátja a lelket is: gondolataink egymásnak feszülnek. Idegeim feszítik meg az izmaimat, néha nem megy, nehéz tartanom magam, lejjebb csúszom a széken. Érzem, amint a vászonra kerül a szemem, a szemöldököm, a ruhám virágai. Nem akar túlrajzolni, szorgalmasan radíroz. A munkát ebben a fázisban nem nézhetem meg, izgulok, hogy svábys kezem lesz-e. A felajánlott sétálási-átmozgatási szünetet elutasítom. Hadd jusson el addig a pontig, ahonnan a mű folytatható.

false

 

 

Mikor már megnézhetem a festményt, megállapítjuk, hogy mint az életben, olyan szép és hosszú a nyaka. Mikor megjegyzem, hogy nekem kicsit rövidebben jobban tetszene, csak legyint. Így van ez jól, mondja.

A kéz! Az a legkidolgozottabb, a sok kis lila árnyékocskájával teljesen irányítja a figyelmet. Még folytatni kell, húsz perc, fél óra mindössze; tovább gondolkodik. Közben a kezében tartott üvegből kiszökik az összes buborék.

Aztán újra munka: húsz ecsetet tart egyszerre a kezében, meg kést, a festőkabát tiszta folt a törlésektől,  finomítás ujjal, a földre esett pemzliért csak percekkel később hajol le, akkor is csak azért, mert rálépett véletlenül.

Tömény terpentinszag: kész a mű. Nem is én vagyok, hanem ő. Nézi távolról, közelről. Nem, nem nyúlok hozzá! Még nem rontottam el!

Érnie, száradnia kell, egy hét, tíz nap. Addig még dolgozik rajta és csak akkor szignálja, ha késznek érzi valóban. Kérek egy kis pirosat a háttérbe. Kapok egy négyzetcentit, meg még egy valamicskével többet ráadásnak.

Sváby, a művész, szenvedett. Nem csak amikor alkotott, hanem akkor is, ha a művészetet (főkép ha a festészetet magát) értetlenség vette körül. Szenvedett, mert tudta, hogy a mai világban érték és értéktelen nehezen választható szét és a felkapottság, a divatosság mint kategória, nem szolgálhat útjelzőként.

 

Sváby Lajos féltette a művészetet. A művészetnek azt a jogát, hogy megragadja és kimondja az igazságot. Az inkább könyörtelen mint hízelgő igazságot. Mert a festő belelátott alanya személyes, rejtett titkaiba, az élet nagy várakozásába.

A nyári reggeli fényből most a sugárzásba igyekszik, képein maga mögött hagyva az árnyékok rajzolta formákat.

(A címoldali képünkön látható rajz Sváby Lajos egyik utolsó, saját magáról készített sorozatából való. Forrás: Sváby András Facebook.)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.