Petrocelli és a statisztika

  • Cserháti Éva
  • 2012. február 7.

Női jogi egyenlítő

Petrocelli nem vette fel a szemüvegét, hogy beleolvasson a statisztikába, amikor olyan súlyos témában nyilvánult meg, mint a gyerekek szexuális bántalmazása. A Petrocelli.blog.hu-n olvasható cikk címe – Ártatlanul vádolt apák, vagy pedofil szörnyetegek? – már maga is több problémát vet fel, amire élesen rámutat a kommentelők szenvedélyes vitája.

A cikk terjedő társadalmi jelenségként tünteti fel azokat a nagyon ritkán előforduló eseteket, amikor az anyák a válás során úgy próbálnak előnyhöz jutni, hogy a közös gyermek szexuális bántalmazásával vádolják meg az apákat. Ezek a vádak, sugallja a cikk, többnyire hamisak.

A Petrocelli-blog vállalt feladata, hogy a jogi pr-szakember szemszögéből mondja el véleményét, és ezzel segíti, hogy az ügyvédi irodák ügyfelei „ne csak a bíróságot, hanem a szélesebb közvéleményt is meggyőzzék igazukról”. Tehát a cikk célja, hogy meggyőzze olvasóit, bizony egyre jobban elharapódzik hazánkban is az a gyakorlat, hogy a válófélben lévő anyák eszközként használják a gyerekeket, sőt hamisan bélyegzik meg az apákat szexuális visszaéléssel, melyre a szerző jobbára a pedofília szót használja.

A pedofília szó félrevezető, mivel úgy állítja be a gyerekek szexuális bántalmazását, mintha annak oka az elkövető betegsége lenne. Amennyiben betegségként határozzuk meg a bántalmazás okát, felmentjük az elkövetőt, hiszen ő nem tehet e genetikai vagy mentális belső kényszer ellen. Valójában a gyerekek szexuális bántalmazása eszköz, melyet a bántalmazó azért alkalmaz, hogy hatalmát gyakorolja és fenntartsa olyan személy felett, aki tőle fizikailag és érzelmileg is függő. Vagyis a jelenség, melyet a Petrocelli-blog tárgyal, nem a pedofília, hanem helyesen a gyerekekkel történő szexuális visszaélés.

Nézzük akkor a statisztikát, melyet – ki tudja, miért – a cikk szerzője nem tart érdemesnek megemlíteni, bár a csatolt videó végén is elhangzik, hogy a feljelentések 92 százaléka valós. Egy idén készült magyarországi kutatás szerint, amely a Pandora Szelencéje Projekt címet kapta, a gyerekek elleni szexuális visszaélést elkövetők 95 százaléka férfi. Nemzetközi kutatások is azt támasztják alá, hogy a gyerekek szexuális bántalmazásának fő színtere a család, az elkövetők pedig 98-99 százalékban férfiak, azaz apák, nevelőapák, nagyapák és más, a gyerekhez közel álló, bizalmi személyek.

Nincs statisztika arról, amit a cikkben és a videón megszólaló ügyvédek állítanak, hogy valóban többször fordult-e elő az utóbbi években, hogy az anyák hamisan vádolják meg szexuális visszaéléssel az apákat, arról viszont van – ismételjük el még egyszer –, hogy a felmerülő vádak 92 százaléka beigazolódik. Ehhez az sem árt, ha a nyomozó hatóságok ezzel a bűncselekménnyel szemben is ugyanolyan hatékonysággal veszik fel a harcot, mint a bolti lopással szemben. A nyomozás hiánya ugyanis számos esetben vezet az eljárás eredménytelen lezárásához, amely nem jelenti az erőszak meg nem történtét. A hamis és a téves vádak aránya (vigyázat, a kettő nem ugyanaz) ezekben az esetekben ugyanakkora, mint egyéb bűncselekmények esetében – legyen az emberölés vagy adócsalás –, azaz nem valami különlegesen kirívó jelenségről van szó.

Ráadásul, éppen a Petrocelli-blogban tárgyalt városi legenda terjedése miatt, azok a nők, akiknek a gyerekei incesztusáldozatok, mára már alig mernek a hatóságokhoz fordulni segítségért, mert ezzel nemhogy nem kerülnek jobb perbeli pozícióba, hanem épp ellenkezőleg, szavahihetőségük szinte automatikusan megkérdőjeleződik.
Az Ártatlan Apák szerveződése épp arra a tényre vet fátylat, hogy 8 ártatlanul megvádolt apára legalább 92 elkövető jut, pontosabban 920, ha beleszámoljuk a cikk által is elismert tízszeres latenciát.

A cikk azt állítja, évente alig pár tucatnyi eljárás indul ilyen ügyekben. Számoljunk, mondjuk, 36 esettel. Ezek 92 százalékában igaz a szexuális visszaélés vádja, azaz 33 elkövetővel állunk szemben. 3 esetben a vád hamis vagy téves. Fogadjuk el, hogy két apát vádol meg évente hamisan a volt felesége. Dicséretes, hogy van, aki felemeli a szavát értük, hogy már van érdekvédelmi csoportjuk egy olyan országban, ahol nincs ellátás a szexuális visszaélést elszenvedett gyermekek számára, a bántalmazás bűnténye hamar elévül, és alig kerülnek rács mögé az elkövetők.

És ha már tudjuk, hogy az utóbb ártatlannak bizonyult megvádoltak saját problémájának is éppen az a társadalmi jelenség a gyökere, hogy 98 százalékban férfiak – sokszor apák – a gyerekek szexuális bántalmazói, jó lenne tudni, vajon mit tesz az Ártatlan Apák szerveződése azért, hogy fellépjen a férfitársaik által elkövetett, gyerekek elleni szexuális visszaélésekkel szemben.
(http://petrocelli.blog.hu/2011/12/03/artatlanul_vadolt_apak_vagy_pedofil_szornyetegek)

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.