Beauvoir híres mondata azt jelenti, hogy a női-ség (és férfi-ség) mindennapokban használt fogalmát nem csupán az határozza meg, hogy valaki melyik biológiai nemmel születik; a tanult, kicsi kortól kezdve folyamatosan érkező automatikus szereptársítások és -elvárások formálnak minket végül valamely nemhez tartozóvá.
„Fiú vagy lány?” – az első kérdés, ha egy gyerek születéséről szerzünk tudomást. És ahogy megtudtuk a kis jövevény biológiai nemét, máris tudjuk, milyen viselkedést kell tanúsítanunk felé, milyen viselkedést kell átadnunk neki. Lány? Ajándékozzunk neki rózsaszín ruhadarabokat, dicsérjük meg, milyen szép – igazi szépségkirálynő –; később ajándékozzunk neki babákat, műanyag konyhakészletet. Fiú? Máris micsoda kis vasgyúró, és csak úgy süt a szeméből, hogy milyen okos! Ajándékozzunk neki legót, kisautót. (A témában lásd: A gyermek, kinek neve X – The baby named X c. utópisztikus novellát, angolul itt.)
Ez azonban csak a kezdet. A gender írja elő, hogy a társadalmi elfogadottság érdekében hogyan viselkedjünk, nézzünk ki, vagy gondolkodjunk (tartozzunk akár a női vagy a férfi genderskatulyához), már ezzel egyértelműen megkurtítva a személyek döntési szabadságát. Ezenfelül a legtöbb társadalomban a gender alapot szolgáltat a „gyengébbik nem”, a nők hátrányos megkülönböztetésének a mindennapi életben, a munka világában és a politikában egyaránt.
Bár az utóbbi évtizedekben – elsősorban a nyugati társadalmakban, a történelmi feminista fordulatnak köszönhetően – némileg javult a helyzet, a hagyományos genderskatulyák továbbra is erősek. Susan Okin 80-as, 90-es évekbeli, úttörő írásai a mai napig érvényes dinamikákat és következtetéseket tárnak fel (lásd például Justice: Gender and the Family, 1989). Ugyan a genderskatulya némileg tágult, a genderalapú hátrányos (és előnyös) megkülönböztetés formái pedig helyenként megváltoztak, ezek a szerepek továbbra is meghatározóak mind az egyes személyek életében, döntéseiben, mind a társadalom egészének felépítésében.
Nagyszerű példa erre, hogy bár a nők bebocsátást nyertek a felsőoktatásba, sőt immár többségben vannak egyes egyetemi szakokon, a tendenciák mégis azt mutatják, hogy a szak- és szakmaválasztásban, karriertervezésben és -elhagyásban a nők esetében a mai napig elsődleges szerepet játszanak a gender által meghatározott szerepelvárások. Adott szakmák „elnőiesedése” egyenes arányban van ezen szakmák elértéktelenedésével, ami egyrészt azzal magyarázható, hogy a női dolgozók mindmáig alacsonyabb fizetést kapnak, másrészt pedig azzal, hogy a nagy energiabefektetést igénylő, jól fizetett szakmákba kevésbé éri meg beletanulni, ha az ember kezdettől azzal számol, hogy egy ponton (az élet legaktívabb éveiben) abba kell hagynia. Ennek persze nem kellene feltétlenül így lennie – miért kellene választani a munka, azaz az anyagi biztonság és család között? –, a társadalom genderalapú berendezkedésének köszönhetően, mely a nőkre mint elsődleges szülőkre és elsődlegesen szülőkre, anyákra, feleségekre és gondoskodókra tekint, így van.
Nagyszerű példa egyébként az is, hogy noha napjainkban a nőknek számos országban vannak politikai jogaik, tehát szavazhatnak és megszavazhatók, mégis mélyen alulreprezentáltak a politikában és döntéshozatalban. Híres anekdota, hogy amikor az első nő bekerült a brit parlamentbe, nagy meglepetésére nem talált gyerekek megőrzésére alkalmas helyiséget a komplexumban, helyette azonban kártyaszobát, szivarszobát és fegyvertermet. A gyerekek helye még mindig egyértelműen otthon, az anyjukkal volt, míg apa a „komoly dolgokkal” foglalkozik. Amikor nők, leendő vagy aktuális anyák és feleségek kezdenek el a „komoly dolgokkal” foglalkozni, továbbra is él a tévképzet, hogy az „otthoni dolgokkal” valaki más foglalkozik; hogy adott egy másik személy, aki gondoskodik a házimunkáról, gyereknevelésről, otthoni kötelezettségekről. Ritka azonban, hogy valóban így lenne.
Ilyen és ehhez hasonló témákat vet fel a feminista szemlélet és a gender. Ha ezen a szemüvegen keresztül szemléljük a mindennapi élet, a társadalom és a politika színterét, számos megbillent dinamikát és problémát fedezhetünk fel. Próbáld fel velünk, és meglátod.
