Olvasói levelek

Legát Tibor bűnügyi cikksorozata kapcsán nekem is felidéződött egy rég volt bűnügy bírósági tárgyalása. Az ok az, hogy a középpontban szintén a Magyarországon ideiglenesen itt állomásozó szovjet katonák álltak, jobban mondva kellett volna állniuk. A történet lényege az volt, hogy a szovjet tisztek kisebb-nagyobb bajaikkal egy budapesti kórházba voltak bejáratosak. Ott a szemészeten szemüveget szerettek volna maguknak felíratni, persze "SZTK"-ra.

Már ti is? Már nálatok is? Egy kérdésben, valamint egy válaszban: Horthy, mint aki megmentette a budapesti zsidóságot! Kétszer is visszaköszön ez a mém az interjúban. A magyar nyelv nagyon gazdag szinonimákban, tehát ha valaki pontosan szeretne megfogalmazni egy esemény bekövetkezte által beálló állapotot, akkor arra a lehetőségek gazdag tárháza áll rendelkezésre.

Tisztelt Szerkesztőség! Egyetértve azzal, amit Zeidler Miklós Horthy Miklóssal kapcsolatban kifejt; rámutatok két tényezőre, ami nagymértékben hatott oda, hogy a haditengerészi pályájának csúcsára és egyben annak végéhez érkezett altengernagy névadójává válhatott a magyar történelem következő 25 éves korszakának.

Vegyes érzelmekkel olvastam el Kiss Noémi esszéjét. Örültem témaválasztásának és néhány eredeti gondolatának. Sajnos írásában túl sok az erősen vitatható, sőt vitathatatlanul téves állítás. (Ezek egy részére Janikovszky János a lap április 26-i számában már reagált.) Mivel Kiss Noémi név szerint is hivatkozott rám, én is kénytelen vagyok vitatkozni vele.

Hét elején jelent meg aggódó cikkünk a pécsi kulturális élet átalakulásáról. Márta István, a Zsolnay Örökségvédelmi Központ ügyvezetője szerint azonban rosszul látjuk a dolgokat. Levelét közöljük. Az egyes pontok alatt dőlt betűvel a mi megjegyzéseinket olvashatják.

A Magyar Narancs május 3-i számában Ara-Kovács Attila Vissza Ázsiába című írását tette közzé. A publicista hangulat- és gyűlöletkeltő, a Terror Háza Múzeumot ízléstelenül mocskoló sorain már meg sem lepődöm, bár azt gondolom, a múzeum 10. születésnapján ez a cikk íróját minősíti, emiatt nem is reagáltam volna. Az viszont megdöbbentett és felháborított, hogy olyan személyiségekre tett célzást és sértett meg arcátlanul, akik életükkel, munkásságukkal példát mutattak.

Helyreigazítási kérelemmel fordult lapunkhoz a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság sajtóirodája. Bár lapunk helyreigazítást nem tesz, az államtitkárság levelének érdemi, a mi állításunkat érintő pontjait az alábbiakban ismertetjük, és válaszolunk is rájuk.

Sziasztok! Örömmel olvastam Barotányi Zoltán írását a kontinensvándorlásról és Wegenerről. A cikkbe egy kicsi hiba csúszott, amit szeretnék kijavítani.

Tisztelt Szerkesztőség! Önök olyasmire vetemedtek, amit elképzelni sem tudtam erről az orgánumról. Szerkesztőségi cikkükben bizonyíték nélkül ítélik el Gyurcsány Ferencet arra alapozva, hogy bizonyíték nélkül kizárólag őt tartják felelősnek 28 évvel ezelőtti főiskolai szakdolgozatának eltűnéséért (eltüntetéséért?).

Nyílt levéllel fordult Urfi Péter kollégánk Rockenbauer Zoltánhoz, az MTVA Kulturális Főszerkesztőségének vezetőjéhez. A főszerkesztő válaszolt, úgy tűnik, nem akarja érteni a levél tartalmát.

A Magyar Narancs múlt heti számában Kiss Noémi írt cikket édesanyámról. Nekem általában örömteli esemény, ha anyámról cikk jelenik meg. Amikor azonban egy írás, mint ez is, olyan állításokat tartalmaz, melyek egymásnak mondanak ellent, sőt, sokszor a valóságnak sem felelnek meg, akkor az örömöm mérsékelt. Előrebocsátom, három sapka van rajtam: Janikovszky Éva fiáé, örököséé és a Móra Kiadó vezetőjéé.

Cseresnyési László valószínűleg az "igazi nyelvészek" közé sorolja magát. Legalábbis erre lehet következtetni 2012. február 23-án megjelent tüzes kis cikkéből, amelyben tömör egyszerűséggel fogalmazza meg az általa az "igazi nyelvészekkel" szembeállított nem tudós, sőt dilettánsnak mondott nyelvművelők elleni vádpontjait.