Napok óta a gyulai tejeskannák járnak a fejemben, és Korossy polgármester úr szíves válasza, melyben elutasítja a gyulai gettó beteg aggjainak és kisgyermekeinek tejkérelmét. (Lásd Elfelejtkeztek a zsidó áldozatokról című cikkünk első hozzászólását! – a szerk.) Külön szépsége a folyamodványnak a „saját kanna” kifejezés – másként kóser edény. Nem kaptak a polgármester úrtól saját kannájukba tejet. Ők nem kaptak, én meg kapkodom a fejem, hogyan került elő ez a csodálatos kérelem, valamint a határozat a tejről, a tejjel való táplálásról; a tej maga az élet, amolyan nagybetűs, tehát „É” mint Élet, és csak ámuldozom, hogy 1944-ben a honi törvényhozás ekkora anyanyelvi invencióról tett bizonyságot, ennyire ráérzett a „tej” szó szimbólumértékére. Anyaföld, a tejjel-mézzel folyó, mely kipenderíti gyermekeit a tejellátásból, a tejjel való táplálkozásból a
105 500/1944. KM. sz. rendelet értelmében. Mi mást válaszolhat egy törvénytisztelő állampolgár, hovatovább (nem is tudom, tényleg, hová lehetne még tovább?) egy dr. Korossy nevű felelős polgármester a tejigénylésre? A szabály az szabály, így rendelkezik a törvény, van egy rendelet, a 105 500/1944. KM., hogy tejet, azt nem lehet. Milyen szép lenne Gyulán, elképzelem a tejeskannát egy talapzaton, belevésve néhány száz név – a gettóból elhurcoltak emlékére.
És ha már emlékhely, plasztika, szobor, eszembe jut egy név 1920-ból, huszonnégy évvel korábbról. Lloyd George-ra gondolok a párizsi békekonferenciáról, és szeretném felvetni, hogy megérdemelne egy szobrot Magyarországon. Miért gondolom úgy, hogy a Downing Street 10. alatti miniszterelnöki rezidenciából valaki szoborra érdemesülhetne minálunk? Amikor a magyar békedelegáció megvizsgálásra átadta memorandumait a párizsi konferenciának, Millerand ellenében, aki úgy vélte, hogy a konferencia aligha nyithat új vitát a magyar békéről, Lloyd George bepróbálkozott, és – feltárva érveit – reményének adott hangot, hogy a konferencia mégsem e szerint fog eljárni, annál is inkább, hiszen „most” találkozik először a magyar állásponttal. Ezért a magyarok észrevételeit ugyanolyan részrehajlás nélküli körültekintéssel kell megvizsgálni, mint ahogy Németország esetében történt. A március 3-i ülésen Lloyd George elővezette a magyar békedelegáció beadványának tartalmát, az iratok, térképek etnikai adatait: Csehszlovákiában 850 000, Erdélyben 1 500 000, Jugoszláviában 400 000 magyar él, ez a magyar lakosság egyharmada, 2 750 000 ember, és Lloyd George azt a megállapítást tette, hogy egy ilyen békejavaslatot nem könnyű megvédeni.
A francia Berthelot erre a következő, már-már magyarellenes kirohanásnak is nevezhető durva választ adta: különben is, kik voltak a magyarok? Magyarország nemzetiségüktől megfosztott népekből jött létre. Az ország eredeti lakói nem magyarok voltak… Tegyük fel: a konferencia, hogy a magyarokat – akik mindig végtelenül kegyetlen nép voltak – kiengesztelje, mégis úgy döntene, hogy a kérdést újra felveszi napirendjére. Mit gondolnának a szövetségeseink, és mit mondana Wilson elnök?
Lloyd George
Lloyd George replikája: valóban azt gondolja Berthelot úr, hogy békéhez vezetne Közép-Európában, ha a háború után majd felfedeznék, hogy a magyarok panaszai megalapozottak voltak, és hogy barmokhoz hasonlóan egész magyar közösségeket adtak át Csehszlovákiának és Erdélynek, egyszerűen azért, mert a konferencia elutasította a magyar eset megvizsgálását? Azt gondolom, hogy az egész biztosan háborúhoz vezetne, és csupán a csoportosulás mikéntje lesz kérdéses, tehát hogy a magyarok vajon a németekhez vagy az oroszokhoz csatlakoznak-e.
Lloyd George, akit kezdek nagyon, nagyon megszeretni, következőképpen reagált Berthelot azon kijelentésére, melyben kétségbe vonta a magyar nemzet egységét, annak kevert mivolta miatt – imádom ezt a választ, egyszerűen szuper válasz, überválasz, príma válasz. „Európában csak két tiszta nemzet létezik, az egyik Bretagne-ban, a másik Wales-ben. Minden más európai nemzet kevert. Ez azonban nem vet gátat a nemzettudatnak. Erre éppen az egyedülállóan intenzív francia nemzettudat a legjobb példa, holott Franciaországot egy igen kevert fajta népesíti be – franciák, gallok, normannok, valamint olaszok –, és kétségkívül a magyarok is éppolyan kevertek. De ami számít, az a nemzettudat, és a szóban forgó nép magyar tudatú…”
Sajnos megmagyarázhatatlan dolog történt, a jelen lévő diplomaták betapasztották füleiket, és Lloyd George szavai ellenében Berthelot érvelését fogadták el. Ennyin múlik. Ibolyaszerényen szeretném csak felvetni, hogy Lloyd George igazán megérdemelne egy szobrot, mondjuk Budapesten. Valahol.
Lann Inez
