Tisztelt Főszerkesztő Úr, kedves Narancs!
2012. június 18-án „Bezár a kulturális főváros, aggódnak a helyiek” címmel internetes oldalukon egy írást közöltek, amellyel kapcsolatban némi információt szeretnék megosztani olvasóikkal. Más szóval „helyreigazítanék”.
Helyreigazítani nekünk áll módunkban, illetve bírósági verdikt nyomán nekünk válhat kötelességünkké. Márta István egy levelet küldött, ezt szívesen közöljük.
1. A „2010-es kulturális évadot követően a pécsi önkormányzat még büszkén deklarálta, hogy »Pécs – továbbra is – a kultúra városa«, ám 2012 nyara előtt ez a hangzatos szólam teljességgel kiüresedni látszik.” Bizony Pécs továbbra is a kultúra városa marad, bár a 2010-es csúcsévnek vége, de itt maradtak a megújult terek, utcák, parkok, a 40 ezer négyzetméteres Kulturális Negyed és a Kodály Központ. A bőségszaru elzáródásával most az ésszerű takarékoskodásnak, az intézményrendszer elkerülhetetlen és átgondolt megújításának jött el az ideje.
A megújítás keretében, racionalizálásra hivatkozva vagy megszüntetik, vagy a ZSÖK-be olvasztják a korábbi intézményeket. Valójában a pécsi kulturális élet központosítása folyik, hiszen az integrálódó intézmények nemcsak költségvetési, de jogi szempontból sem függetlenek többé. Programjaikat folyamatosan jóvá kell hagyatni a központi ZSÖK-vezetéssel csakúgy, mint alkalmanként megjelenő kiadványaikat, hirdetményeiket.
2. A megyei múzeumi rendszerrel nem tisztem foglalkozni, de örömmel tájékoztatom az olvasót, hogy a Művészetek és Irodalom Háza jól van − és mint eddig is − „kamarakoncerteknek, író-olvasó találkozóknak, kisszínházi bemutatóknak, különféle konferenciáknak és művészeti egyesületeknek ad otthont”. Igaz, hogy a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. (ZSÖK) kezelésében. Igaz, hogy egy gazdaságosabb működés keretén belül.
A cikk szerint a Művészetek Háza mint önálló intézmény szűnt meg, és a ZSÖK-be integrálódott. Mást nem állítottunk.
3. Nem felel meg a valóságnak az a kitétel, amely az írás egyik alcímeként is feltűnik, miszerint „Vége a Pécsi Galériának”. Mert ugyan valóban az történt, hogy „az önkormányzat 2012. március 22-i döntése alapján a Pécsi Galériát és Vizuális Művészeti Műhelyt mint önálló intézményt megszüntette, és Képzőművészeti Divízióként a város nagy kulturális létesítményéhez, a ZSÖK-höz csatolta”, de a galéria – változatlan névvel és funkcióval, ill. helyszínekkel −, mint a ZSÖK képzőművészeti és vizuális műhelye zavartalanul működik tovább a korábbi igazgató, Gamus Árpád divízióvezető irányításával és Pinczehelyi Sándor Munkácsy-díjas érdemes és kiváló művésznek, a Pécsi Galéria egykori igazgatójának, mint a ZSÖK új művészeti főtanácsadójának szakmai instrukciói szerint.
A cikk állítása szerint a 35 éve működő Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely mint önálló intézmény jogutód nélkül szűnt meg. A Kis Galériát, amely az intézmény irodáinak is otthont adott, 2011. június 30-án bezáratta az önkormányzat, holott fenntartása nem került többe, mint egy átlagos családi ház rezsiköltsége. Közgyűlési határozat szerint a patinás belvárosi épületet eladásra szánták. Az épület jelenleg üresen áll.
Sőt. A galéria – a Zsolnay Kulturális Negyedben működő egyetemi Művészeti Kar, a Kommunikációs Tanszék és a cikkben említett Közelítés Műhely bevonása általi szinergikus lehetőségek miatt − a korábbinál gazdagabb és magasabb színvonalú kulturális kínálattal gazdagodhat a jövőben. Ehhez persze összefogás és az elmúlt éveknél nagyobb fokú intenzitás, működőképes kapcsolatrendszer és bővebb európai kitekintés szükségeltetik. Természetesen pénz is, de ennek az előteremtése már nagyrészt a ZSÖK feladata lesz, Gamus Árpádnak a művészeti koncepció megvalósításával és a szakirányú pályázatokkal kell majd foglalkoznia.
4. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy, mint a cikkíró állítja, „veszélybe került a Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely nemzetközi hírű kiállítóhelye, a Széchenyi téri városközpontban, a Nagy Lajos Gimnázium aljában lévő Pécsi Galéria is”, miután „a mai napig nem érkezett meg az 500 millió forintos központi támogatás” a ZSÖK-höz. A támogatás rövid időn belül megérkezik, de eddigi hiánya nem veszélyezteti, veszélyeztette a ZSÖK-höz tartozó egyik helyszín létét sem…
Valóban, hiszen a Pécsi Galéria 2012-es bérleti díját a galéria a szerződés szerint áprilisban még független vezetője a rendelkezésére álló saját forrásból a ciszterci rend számára kifizette. Márta István levelének tanúsága szerint 2012. június 20-án a központi támogatás még nem érkezett meg.
…hiszen magas színvonalú programokkal és komoly látogatószámmal működött ebben az évben a Kodály Központ, a Zsolnay Kulturális Negyed, a Művészetek és Irodalom Háza és a világörökségi helyszínek, nem beszélve a Pécsi Galéria Széchenyi téri kiállítóhelyéről, ahol éppen e hónap végén nyílik az egykoron világhírre szert tevő képzőművész, Alfons Mucha műveit bemutató, száz darabból álló gyűjtemény kiállítása.
5. Gamus Árpádnak a Magyar Narancs által leközölt nyilatkozatában közölt állításai − amelyeket még május elején, az átalakítás előtt tett − most, június második felében már okafogyottá váltak. A helyi művészekkel a ZSÖK vezetése még az összevonás előtt leült, tájékozódott az esetleges vitás kérdések tisztázása érdekében, ők tehát egyáltalán nem tanácstalanok, a korábbi időszakban általuk megszokott tervezhetőség sem változik.
A megbeszélés résztvevői közül többen megerősítették: a ZSÖK vezetése április elején valóban leült a helyi művészekkel, ám a beszélgetés nem a galériáról szólt, hanem a ZSÖK működtetésével kapcsolatos általános elképzelésekről, amelyek a helyi képzőművészeket korántsem nyugtatták meg. A ZSÖK vezetése ígéretet tett egy folyamatos párbeszéd kialakítására, a folytatásra azonban az elmúlt több mint két hónap alatt – miközben a galéria integrációja létre jött – nem került sor.
A Pécsi Galéria mint brand, amelyet Pinczehelyi Sándor és Gamus Árpád épített fel az elmúlt 35 év során, a cikkben kifejtett aggodalom ellenére nem szűnik meg, a Pécsi Galéria logójának és honlapjának megújítása, korszerűsítése jelenleg is zajlik az említettek bevonásával, szakmai javaslataikkal.
6. Tévedés az írás azon állítása is, mi szerint „a ZSÖK költségvetésében pedig még nyomokban sincs garancia arra, hogy a megszűnő intézmények forrása hogyan lesz utolérhető a jogutód számára”, hiszen a megszűnő intézmények idei évre megszavazott költségvetése beépül a ZSÖK költségvetésébe, vagyis nem vész el.
A cikk állítása szerint az integrálódó intézmények számára semmiféle garancia nincs arra, hogy a milliárdos költségvetésű, forráshiányokkal küzdő gigaintézménytől saját projektjeikre visszakapják azt az összeget, amit azokra az önkormányzat megszavazott, majd integrált a ZSÖK költségvetésébe. Azaz épp azért nincs garancia, mert beépült a ZSÖK költségvetésébe. Miután központi jóváhagyással készülnek a programtervezetek, semmiféle biztosíték nincs arra, hogy a korábbi költségvetési keretösszegek fölött az integrálódó galéria továbbra is diszponálhat. Ráadásul az NKA honlapján található információk szerint a korábbi évektől eltérően ez évben nem kapott a galéria egyetlen projektjére sem az NKA-tól támogatást.
7. Nem felel meg a valóságnak a következő állítás sem: „Az eredeti tervek szerint a Zsolnay Kulturális Negyed mint kulturális innováció célja a város leszakadó, ám jelentős nemzeti örökséget (Zsolnay-gyár) magában foglaló negyedének felzárkóztatása volt úgy, hogy az ott helyet kapó intézmények mindegyikének megmaradnak az eredeti, belvárosi székhelyei. Az EKF program befejezését követő bő egy év alatt mindez feledésbe merült.” A Zsolnay Kulturális Negyed mint innováció célja nem kizárólag a városnegyed felzárkóztatása volt, hiszen ez esetben elegendő lett volna a városrészbe egy helyi kultúrházat létrehozni, hanem ennél lényegesen több: az egész városnak és a régiónak egy meghatározó, közép-európai léptékkel mérve is jelentős kulturális centrum kialakítása. Ez a folyamat jelenleg is tart, része a Pécsi Galéria integrálása is abban a reményben, hogy a hazai művészeti élet egyik kiemelkedő képzőművészeti centrumává válik. Persze ez nem megy egy varázspálcányi suhintással. Időre lesz szükség. És nem ellendrukkerekre…
Márta István ügyvezető
Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft.
Azok a művészek és művészetszervezők, akik évtizedeken át nem keveset tettek Pécs kulturális életének magas színvonaláért, nem ellendrukkerek, hanem aggódnak, mert úgy látják, nem jó irányba mennek a dolgok. Ámbár Márta István helyett Pécsnek szurkolnak.
