Olvasói levél

Orient expressz (Vissza Ázsiába)

Magyar Narancs, 2012. május 3.

  • 2012. június 17.

Olvasói levelek

A Magyar Narancs május 3-i számában Ara-Kovács Attila Vissza Ázsiába című írását tette közzé. A publicista hangulat- és gyűlöletkeltő, a Terror Háza Múzeumot ízléstelenül mocskoló sorain már meg sem lepődöm, bár azt gondolom, a múzeum 10. születésnapján ez a cikk íróját minősíti, emiatt nem is reagáltam volna. Az viszont megdöbbentett és felháborított, hogy olyan személyiségekre tett célzást és sértett meg arcátlanul, akik életükkel, munkásságukkal példát mutattak.

Idézem: "A könyvből azóta leginkább azok merítenek, akik számára a szabadság kevésbé magasztos érték, s akiknek értékszemlélete messze áll a nyugatias társadalmakétól. (Elég, ha arra a konferenciára gondolunk, amit a könyv, illetve Sztálin halálának 50. évfordulója kapcsán a Terror Háza Múzeum rendezett.)" Ezen a 2003-ban (!) tartott konferencián magyar történészek mellett Amy Knight, a XX. századi orosz és szovjet politikai történelem, a szovjet erőszakszervezetek történetének világszerte elismert szakértője, Irina Pavlova történész, a Sztálinizmus: a hatalmi gépezet kialakulása (Novoszibirszk, 1993), illetve A hatalmi mechanizmus és a sztálini szocializmus építkezése (Novoszibirszk, 2001) könyvek alkotója, Nicolas Werth, az Oroszországról szóló könyvek szerzőjeként is ismert híres angol újságíró, Doncsev Toso szociológus is részt vett. Ara-Kovács Attila megsértette és megkérdőjelezte Vlagyimir Bukovszkij és sorstársainak is a szabadságszeretetét, pedig kevesen vannak hozzá hasonlóak, akik egész életükben a szabadságért harcoltak.

Nagy bűnt követ el a jövő generációival az, aki öncélúan lerombolja a példaképeket. Joszif Sztálin - ötven év távlatából című konferenciánk után úgy gondolom, hiánypótló rendezvényt tartottunk, és ezt nemcsak az óriási érdeklődés és a sajtóvisszhang igazolja, hanem maga Ara-Kovács is, aki 9 év távlatából is emlékezik erre az eseményre. Csak azt sajnálom, hogy úgy ír a gyűlöletkeltés ellen, hogy ő maga szít leginkább írásával.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.