Olvasói levél

Orient expressz (Vissza Ázsiába)

Magyar Narancs, 2012. május 3.

  • 2012. június 17.

Olvasói levelek

A Magyar Narancs május 3-i számában Ara-Kovács Attila Vissza Ázsiába című írását tette közzé. A publicista hangulat- és gyűlöletkeltő, a Terror Háza Múzeumot ízléstelenül mocskoló sorain már meg sem lepődöm, bár azt gondolom, a múzeum 10. születésnapján ez a cikk íróját minősíti, emiatt nem is reagáltam volna. Az viszont megdöbbentett és felháborított, hogy olyan személyiségekre tett célzást és sértett meg arcátlanul, akik életükkel, munkásságukkal példát mutattak.

Idézem: "A könyvből azóta leginkább azok merítenek, akik számára a szabadság kevésbé magasztos érték, s akiknek értékszemlélete messze áll a nyugatias társadalmakétól. (Elég, ha arra a konferenciára gondolunk, amit a könyv, illetve Sztálin halálának 50. évfordulója kapcsán a Terror Háza Múzeum rendezett.)" Ezen a 2003-ban (!) tartott konferencián magyar történészek mellett Amy Knight, a XX. századi orosz és szovjet politikai történelem, a szovjet erőszakszervezetek történetének világszerte elismert szakértője, Irina Pavlova történész, a Sztálinizmus: a hatalmi gépezet kialakulása (Novoszibirszk, 1993), illetve A hatalmi mechanizmus és a sztálini szocializmus építkezése (Novoszibirszk, 2001) könyvek alkotója, Nicolas Werth, az Oroszországról szóló könyvek szerzőjeként is ismert híres angol újságíró, Doncsev Toso szociológus is részt vett. Ara-Kovács Attila megsértette és megkérdőjelezte Vlagyimir Bukovszkij és sorstársainak is a szabadságszeretetét, pedig kevesen vannak hozzá hasonlóak, akik egész életükben a szabadságért harcoltak.

Nagy bűnt követ el a jövő generációival az, aki öncélúan lerombolja a példaképeket. Joszif Sztálin - ötven év távlatából című konferenciánk után úgy gondolom, hiánypótló rendezvényt tartottunk, és ezt nemcsak az óriási érdeklődés és a sajtóvisszhang igazolja, hanem maga Ara-Kovács is, aki 9 év távlatából is emlékezik erre az eseményre. Csak azt sajnálom, hogy úgy ír a gyűlöletkeltés ellen, hogy ő maga szít leginkább írásával.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.