Megtisztelőnek tartjuk, hogy kiadványuk rendszeresen foglalkozik hitközségünkkel. A független magyar média fontos bástyájának számító kiadványban gyakran hivatkozott szervezetnek lenni öröm. Minden megtiszteltetés és öröm ellenére sajnálatos, hogy a Magyar Narancsban megjelenő, az EMIH-et érintő vagy említő cikkek előállításának folyamata során az EMIH képviselőit megkeresni következetesen elmulasztják, holott jó szándékú rendelkezésre állásunkról számos alkalommal, személyesen is biztosítottuk önöket. Ennek a "sajtóetikai" attitűdnek van hagyománya hazánkban, azt azonban nem gondolom, hogy ez az eljárás azon nemes hagyományok közé tartozna, amelyre alapozva a Magyar Narancs szerkesztősége önazonosságát és a nyilvánosság tájékoztatásával kapcsolatos hitvallását megfogalmazza.
Feltehetőleg a személyes kapcsolatfelvétel hiányából adódnak bizonyos igen szerencsétlen, mondhatnám kínos félreértések:
Egyházunk nem Fidesz-közeli. Az állítás egy független, önfenntartó egyház esetén értelmezhetetlen. Soha, semmilyen, amúgy az egyházi vagy egyházvezetői szereppel legmélyebb meggyőződésünk szerint is összeegyeztethetetlen, a politikai agitáció fogalmát kimerítő kijelentést nem tettünk. Egyházi személyek endorsement típusú tevékenységét a magyar politikai kultúra legízléstelenebb megnyilvánulásai közé soroljuk. Rabbijaink szakmájukat tökéletes elhivatottsággal, hitelességgel és nem politikai kegykeresés árán végzik ilyen (feltehetőleg sokakat irritáló mértékben) sikeresen. A korábban monopol képviseleti jogot magának vindikáló zsidó establishmenttel (Mazsihisz) kapcsolatban megfogalmazott kritikáink jelentős részét éppen a szervilis politikai elkötelezettség bírálata képezte és képezi.
Rossz szándékú, sőt egyenesen rosszhiszemű az az állítás, miszerint közösségünk bármilyen módon állást foglalt volna a reformközösségek bejegyzésével kapcsolatban, vagy az ellen "lobbizott volna". Nem titok, hogy a reformközösségek vallási elveivel, metafizikai alapvetésével (illetve annak hiányával) nem értünk egyet. Ezzel együtt semmilyen módon nem vagyunk hívei - hazánkban amúgy nem példa nélküli - az ellenlobbizás gyakorlatának. Szerteágazó oktatási, közéleti és közösségépítő tevékenységünk minden mozzanata "valamiért" és nem "valami ellen" irányul. A hitbeli egyet nem értés dacára a reformközösség több vezető személyiségével is korrekt személyes, akár baráti viszonyt ápolunk. Köztük Dembitz Sándorral, Radvánszky Gáborral vagy Guba Gergellyel.
Visszatérő, hogy úgy mondjam tendenciózus vétés írásaikban hitközségünk nevének téves feltüntetése, ami, csak a pontosság kedvéért, Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (Statusquo ante).
Az Autonóm Ortodox Izraelita Hitközség az 1868-as hírhedt kongresszusi szakadás előtti ortodoxia álláspontját képviseli több mint száz éve következetesen és megkérdőjelezhetetlen elhivatottsággal. Ezzel párhuzamosan a statusquo ante irányzatot szellemi elődjének tartó, ezt a hitvallást nevében is felmutató EMIH éppen ennek, a zsidóság Kárpát-medencei történetét minden szempontból meghatározó szakadásnak a helyreállításán, az ortodox hagyományok és a világra való nyitottság kettősségének hirdetésén dolgozik, a sokszínűség megtartása mellett.
Tisztelettel,
Bodnár Kraus Dániel, vezetőségi tag
