Olvasói levél

Hüje magyar hejesírás

Magyar Narancs, 2012. március 1.

  • Fábri Péter
  • 2012. április 8.

Olvasói levelek

Szomorúan láttam, hogy éppen a Magyar Narancs közölte Révai Gábornak a magyar helyesírás ellen érvelő publicisztikáját, mint ahogy azt is, hogy éppen egy író-műfordító támadja meg egyik fontos munkaeszközét. Érzékeltem cikke ironikus felhangját, de azt is, hogy részben komolyan gondolja, amit ír.

A mai magyar helyesírás, mint ahogy más nyelveké is, akkor alakult ki, amikor a mindennapi élet legkülönbözőbb területein elkezdtek létrejönni a polgári konszenzusok. Az egységes helyesírás nem véletlenül született nagyjából a 18-19. század fordulóján, a méterrúddal egy időben. Egyszer csak szükség volt valamilyen standardizálásra, hogy az azonos nyelven író emberek jobban értsék egymást. A helyesírás tehát, a nyelv toronyórája, az akkor éppen nemzeti szinten egységesülő piac egyik fontos eszköze volt. Fennköltebben fogalmazva, a nemzeti konszenzus eszköze. A mai Magyarországon azt látjuk, hogy a jobboldal baltával veri szét a nemzeti konszenzust. Megpróbálják elfoglalni a nyelvet, erőltetett szóalakzatokat erőszakolnak ránk, közterületeken helyeznek el rovásírásos utcanévtáblákat, átnevezik az utcákat, és gyakran arról értesülünk, hogy szerintük nem is azok voltak a nemzet nagy költői és írói, akiket évszázadok-évtizedek óta annak tekintünk.

Az egységes magyar helyesírás annak a kevés dolognak az egyike, ami a valaha volt nemzeti konszenzusból még megmaradt.

Ezt az egységes helyesírást egyébként, a cikk írójának véleményével ellentétben, ma már az akadémikusok és a nyelvtudósok is meglehetős rugalmasan kezelik. Továbbá kár sértegetnie a még mindig fiatal nyelvészeket, "szigorúan hetven év fölötti, begyepesedett agyú professzoroknak" titulálva például az Osiris 2004-ben megjelent helyesírási szótárának szerkesztőit is ezzel - a könyv megjelenésekor Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila harmincéves, ha lehetett.

Téved a cikk szerzője (aki pedig német művek fordítója) azt illetően is, amit a német helyesírásról mond. Az új német helyesírási szabályok nem terjedtek el, alkalmazásukról a németek lemondtak (hogy nézett volna ki egy Goethe kritikai kiadás vajon az új szabályokkal), és létrejött egy nagyon érdekes konszenzusos helyzet: a komoly, nagy lapok és folyóiratok lényegében változatlanul alkalmazzák a reform előtti szabályokat, egyes - főleg művészeti - kiadványok pedig, amelyek már a reform előtt is kedvükre egyszerűsítgették azokat, ugyanazt teszik, amit korábban.

A helyesírás továbbá nemcsak életünk megkeserítésére szolgál, de arra is, hogy emlékezzünk. Helyesírásunk jelentős részben etimológiai alapú. Naponta segít emlékezni arra, miből lett egy-egy szó. Ez az egyik értelme az ly fenntartásának is - bár ma is akadnak a magyar nyelvnek olyan beszélői, akik, hasonlóan az e hangzó különböző ejtéseihez, fülre is meg tudják különböztetni a j-t az ly-tól. Hátha nekik van igazuk.

Végül pedig itt van az egyik legérdekesebb, engem is meglepő ellenérv, a könyörtelen angol helyesírás, amelyre G. B. Shaw hozta az egyik legszellemesebb példát. Hogyan kéne leírni a fish szót, kérdezte. Valójában így: ghoti.gh az frough-ból, az o az valójában iwomen-ből, míg a ti az tulajdonképpen s például anationből.

Ha az angol nyelv ezzel az abszurd helyesírással képes volt világnyelvvé válni, akkor talán mégsem a magyar helyesírással van baj.

Hanem a megszüntetett köztársaság le nem váltott, valószínűleg plagizáló, a helyesírással kapcsolatban pedig kihívásokkal küszködő elnökével.

Fábri Péter

író, dalszövegíró

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.