Csakhogy más-más volt a szerzési lehetőség és mód. A kapitalista viszonyok között vagyont szerző iparosok, kereskedők, vállalkozók, vagyis a vagyonalapítók kisemberként kezdték. Folyamatos gyarapodás során lettek gyáriparosok, vállalkozók stb. A volt szocialista országokban keletkezett új vagyonok urai gazdagságukat egy nem várt - legfeljebb titokban áhított - hirtelen bekövetkezett politikai fordulatnak köszönhetik. A kommunista rendszer megszűnt és maga után hagyta az évtizedek alatt egy kupacba összehordott állami vagyont. Át-, illetve vissza kellett adni a társadalomnak. Következett a privatizáció. A kupachoz nem férhetett hozzá mindenki. Szabadon csak az szedhetett belőle, akinek hozzáférése volt, amihez kedv, szimat, helyzetismeret és összeköttetés kellett. Ahhoz, amihez Rockefellernek, Carnegie-nek, Weiss Manfrédnek néhány évtizedre volt szüksége, esetleg néhány nemzedékre (Goldberger), ahhoz most elég volt pár hét, pár hónap. John D. Rockefeller és Andrew Carnegie ma is működő alapítványokat hoztak létre, Weiss Manfréd családja kórházat épített és működtetett. Vajon mikor fogunk hallani azokról az alapítványokról, kórházakról és díjakról, amiket a volt szocialista országok oligarchái létesítettek? Demján Sándor és Csányi Sándor bizonyság arra, hogy lehet. Hol van a többi?
Szívélyes üdvözlettel,
Dr. Del Medico Imre
