Olvasói levél

Filozofikus horgászat

Magyar Narancs, 2012. április 19.

  • 2012. július 7.

Olvasói levelek

Interjú jelent meg Jostein Gaarder norvég filozófus íróval. A műfaj elvileg kizárja, hogy az olvasó a nyilatkozóval vitába bonyolódjék, ezért véleményemet egyszerűen reflexiónak szánom a beszélgetés egyik témájára.

Izrael 2006-os libanoni katonai akciójának civilek is áldozatul estek, s ez olyan dühöt váltott ki az íróból, hogy azonnal írásba öntötte kritikáját az ország kormányáról, politikájáról. Ezzel váratlanul heves indulatokat váltott ki, amelyek ellen tiltakozni kényszerült: az izraeli kormány politikájával szemben foglalt állást, és ez nem azonosítható az antiszemitizmussal, mint ahogyan ezt - szavait félreértve - számos nyugati országban tették.

Nem sokan jutnak el annak belátásáig, hogy "az ember felelősséggel tartozik a szavaiért, és ha félreértésre adnak okot, az én hibám. Amit írtam, mérgemben írtam". (...)

Miközben ismerem, hogy az embert együttérzésből (is) elragadhatja az indulat, s az író utólagos, kivételes önreflexiója rokonszenvet kelt, mégsem értem, hogy ez az írásra késztető "méreg" miből fakadt?

Aki felelősséget érez az emberiség iránt, bárhol történnek is a Földön hatalmi kegyetlenségek, mészárlások, úgy érzi, meg kell szólalnia, vajon ugyanilyen hévvel reagál-e az afrikai önkényuralmi rezsimekben, törzsi háborúkban, Észak-Koreában, Iránban, Szíriában vagy éppen az arab világ tavaly megrendült/megdöntött diktatúráiban a civil lakosság ellen történt és zajló politikai-katonai akciókra?

Vajon az Izrael lakosai elleni folyamatos rakétatámadások évek óta Gáza, pár éve Libanon felől, az éveken keresztül folytatott öngyilkos merényletek, a Hamász részéről megismételt nyilatkozat a zsidó állam el nem ismeréséről, Irán fenyegetései és fegyverszállításai, a nemzetközi jog felrúgásával katonák elrablása miért nem váltanak ki hasonló felháborodást a baloldali értelmiség körében? Létezik-e még egy állam a Földön, amelynek létjogosultságát - a nemzetközi egyezmény biztosította legitimitás ellenére - bármely elvakult szervezet, fanatikus néptribün vagy más ország kormánya megkérdőjelezheti és megsemmisítéssel fenyegetheti?

Izrael katonai akciói a nyílt fenyegetéssel szembeni jogos önvédelmet szolgálják, ezek során valóban áldozatul estek civilek, ugyanakkor ezekről az eseményekről köztudott, hogy a terrorszervezetek éppen a civileket, akár gyerekeket használták élő pajzsnak, vagy rendeztek hisztérikus jeleneteket, hamisítottak meg állítólag fotókat, hogy folyamatosan áldozatként szerepelhessenek a nemzetközi médiában. Ezzel szemben a felsorolt Izrael elleni támadások célpontjai pontosan a civilek: iskolabuszok, óvodák, áruházak, kávéházak, autóban utazó családok... Akik ezzel a folyamatos veszéllyel kénytelenek együtt élni, szirénák hangjára másodpercek alatt óvóhelyre menekülni, nem tekintendők civileknek? Az ő életük kevesebbet ér vagy természetes, ha nem értünk egyet a kormány politikájával, akkor az ottani polgári lakosságért sem érdemes kiállni?

Persze, ez az egyoldalú nézőpont nem antiszemitizmus, mert nem a zsidók elleni indulatról szól, s ezt hitelesen és őszintén állítja az író. Csak éppen zsidók által (is) lakott, felépített, működtetett demokratikus állam ellen, amely - ellentétben a diktatúrákkal - a saját katonái ellen is indított vizsgálatot, ha azok túllépték az adott akció határait. Sőt, folyamatos az egyéni és kollektív morális önvizsgálat, amelyekről műalkotásokból is értesülhetünk.

Mint minden demokratikus állam kormányának döntései, Izraelé is bírálható, sok esetben indokoltan - ezt belülről és kívülről, bal- és jobboldalról, vallásos és szekuláris közösségek, pártok és civil mozgalmak egyaránt megteszik. A telepek expanzív építése nyilván megnehezíti a tárgyalásokat, de ez utóbbiakat mégsem könnyítette meg sem a libanoni, sem a gázai kivonulás. Miközben az építkezés ügye nemzetközi tárgyalások napirendjén van, Izrael gázai kivonulásának jelentősége egyfelől elsikkadt, másfelől nem jelent meg a nyilvánosságban, hogy palesztin részről mire használták az átadott területeket, az otthagyott építményeket. Melyik állam tűrné el, hogy határainál alagutakat fúrjanak fegyver- és egyéb destruktív eszközök csempészésére?

Izrael nem egyszerűen parlamentáris demokrácia, hanem a nyugati világ beékelődése egy alapvetően más kultúrájú közegbe, ezt leglátványosabban a gyerekekkel történő bánásmód mutatja a különböző véres helyzetekben: míg az egyik oldal gyűlöletre és kődobálásra tanítja, s bevonja a legkisebbeket is a terrorakciók kollektív ünneplésébe, a másik a gyerekek életét védi, s igyekszik őket biztonságba helyezni.

Az Izrael ellen folyó háborúk és terrorakciók, a különböző akcióját elítélő számtalan BT-határozat nem pusztán egyetlen, területileg és lakosságszámban pici, de kényszerűen erős állam ellen irányulnak, hanem mindaz ellen, amit politikai berendezkedésével képvisel. Ennek belátásáig kellene eljutniuk azoknak, akik szolidaritanak mindazokkal, akik kizárólag a "mindent vagy semmit" elvét követik és az országot terrorakciókkal vagy fenyegetésekkel támadják.

Varsányi Erika

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.