Olvasói levél

Filozofikus horgászat

Magyar Narancs, 2012. április 19.

  • 2012. július 7.

Olvasói levelek

Interjú jelent meg Jostein Gaarder norvég filozófus íróval. A műfaj elvileg kizárja, hogy az olvasó a nyilatkozóval vitába bonyolódjék, ezért véleményemet egyszerűen reflexiónak szánom a beszélgetés egyik témájára.

Izrael 2006-os libanoni katonai akciójának civilek is áldozatul estek, s ez olyan dühöt váltott ki az íróból, hogy azonnal írásba öntötte kritikáját az ország kormányáról, politikájáról. Ezzel váratlanul heves indulatokat váltott ki, amelyek ellen tiltakozni kényszerült: az izraeli kormány politikájával szemben foglalt állást, és ez nem azonosítható az antiszemitizmussal, mint ahogyan ezt - szavait félreértve - számos nyugati országban tették.

Nem sokan jutnak el annak belátásáig, hogy "az ember felelősséggel tartozik a szavaiért, és ha félreértésre adnak okot, az én hibám. Amit írtam, mérgemben írtam". (...)

Miközben ismerem, hogy az embert együttérzésből (is) elragadhatja az indulat, s az író utólagos, kivételes önreflexiója rokonszenvet kelt, mégsem értem, hogy ez az írásra késztető "méreg" miből fakadt?

Aki felelősséget érez az emberiség iránt, bárhol történnek is a Földön hatalmi kegyetlenségek, mészárlások, úgy érzi, meg kell szólalnia, vajon ugyanilyen hévvel reagál-e az afrikai önkényuralmi rezsimekben, törzsi háborúkban, Észak-Koreában, Iránban, Szíriában vagy éppen az arab világ tavaly megrendült/megdöntött diktatúráiban a civil lakosság ellen történt és zajló politikai-katonai akciókra?

Vajon az Izrael lakosai elleni folyamatos rakétatámadások évek óta Gáza, pár éve Libanon felől, az éveken keresztül folytatott öngyilkos merényletek, a Hamász részéről megismételt nyilatkozat a zsidó állam el nem ismeréséről, Irán fenyegetései és fegyverszállításai, a nemzetközi jog felrúgásával katonák elrablása miért nem váltanak ki hasonló felháborodást a baloldali értelmiség körében? Létezik-e még egy állam a Földön, amelynek létjogosultságát - a nemzetközi egyezmény biztosította legitimitás ellenére - bármely elvakult szervezet, fanatikus néptribün vagy más ország kormánya megkérdőjelezheti és megsemmisítéssel fenyegetheti?

Izrael katonai akciói a nyílt fenyegetéssel szembeni jogos önvédelmet szolgálják, ezek során valóban áldozatul estek civilek, ugyanakkor ezekről az eseményekről köztudott, hogy a terrorszervezetek éppen a civileket, akár gyerekeket használták élő pajzsnak, vagy rendeztek hisztérikus jeleneteket, hamisítottak meg állítólag fotókat, hogy folyamatosan áldozatként szerepelhessenek a nemzetközi médiában. Ezzel szemben a felsorolt Izrael elleni támadások célpontjai pontosan a civilek: iskolabuszok, óvodák, áruházak, kávéházak, autóban utazó családok... Akik ezzel a folyamatos veszéllyel kénytelenek együtt élni, szirénák hangjára másodpercek alatt óvóhelyre menekülni, nem tekintendők civileknek? Az ő életük kevesebbet ér vagy természetes, ha nem értünk egyet a kormány politikájával, akkor az ottani polgári lakosságért sem érdemes kiállni?

Persze, ez az egyoldalú nézőpont nem antiszemitizmus, mert nem a zsidók elleni indulatról szól, s ezt hitelesen és őszintén állítja az író. Csak éppen zsidók által (is) lakott, felépített, működtetett demokratikus állam ellen, amely - ellentétben a diktatúrákkal - a saját katonái ellen is indított vizsgálatot, ha azok túllépték az adott akció határait. Sőt, folyamatos az egyéni és kollektív morális önvizsgálat, amelyekről műalkotásokból is értesülhetünk.

Mint minden demokratikus állam kormányának döntései, Izraelé is bírálható, sok esetben indokoltan - ezt belülről és kívülről, bal- és jobboldalról, vallásos és szekuláris közösségek, pártok és civil mozgalmak egyaránt megteszik. A telepek expanzív építése nyilván megnehezíti a tárgyalásokat, de ez utóbbiakat mégsem könnyítette meg sem a libanoni, sem a gázai kivonulás. Miközben az építkezés ügye nemzetközi tárgyalások napirendjén van, Izrael gázai kivonulásának jelentősége egyfelől elsikkadt, másfelől nem jelent meg a nyilvánosságban, hogy palesztin részről mire használták az átadott területeket, az otthagyott építményeket. Melyik állam tűrné el, hogy határainál alagutakat fúrjanak fegyver- és egyéb destruktív eszközök csempészésére?

Izrael nem egyszerűen parlamentáris demokrácia, hanem a nyugati világ beékelődése egy alapvetően más kultúrájú közegbe, ezt leglátványosabban a gyerekekkel történő bánásmód mutatja a különböző véres helyzetekben: míg az egyik oldal gyűlöletre és kődobálásra tanítja, s bevonja a legkisebbeket is a terrorakciók kollektív ünneplésébe, a másik a gyerekek életét védi, s igyekszik őket biztonságba helyezni.

Az Izrael ellen folyó háborúk és terrorakciók, a különböző akcióját elítélő számtalan BT-határozat nem pusztán egyetlen, területileg és lakosságszámban pici, de kényszerűen erős állam ellen irányulnak, hanem mindaz ellen, amit politikai berendezkedésével képvisel. Ennek belátásáig kellene eljutniuk azoknak, akik szolidaritanak mindazokkal, akik kizárólag a "mindent vagy semmit" elvét követik és az országot terrorakciókkal vagy fenyegetésekkel támadják.

Varsányi Erika

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.