Olvasói levelek

  • 1996. június 6.

Olvasói levelek

TGM kapcsán GyurkórólNem kellene mégiscsak borítgatni?Nemrégiben Tamás Gáspár Miklós cikket közölt lapjukban arról, hogy a náci kiadványokat nem betiltani kellene, hanem bojkottálni azokat a kiadókat, amelyek közreadják, felborítani a standokat, ahol árusítják őket. Ötletére a jobboldali sajtó paranoiás hörgéssel válaszolt, a liberális értelmiség pedig zavartan motyogott: ez a Gazsi olyan szecessziós (a GYOSZ vezetői mondták ezt annak idején titkárukra, a Nyugatot szerkesztő Fenyő Miksára), nem kell minden szavát komolyan venni.A könyvhétre jelent meg Gyurkó László nagy történelmi műve az 1956-os forradalomról.
Ugye tudjuk, ki volt Gyurkó László? Felhasználva "rendszerkritikus értelmiségi" hírnevét, könyvet írt Leninről mint Kádár János előfutáráról, és könyvet írt Kádárról mint a magyar történelem legnemesebb törekvéseinek beteljesítőjéről, majd vállalkozott arra, amit egyébként csak hivatásos pártpropagandisták tettek meg: kiállt a forradalom leverése, az ország megszállása mellett. Írt továbbá drámának álcázott propagandaműveket arról, hogy az elhajlókat le kell mészárolni, még ha egyébként szeretjük is őket. Népszínházi ideológiája jegyében megszüntette a különbséget a színjátszás és a dilettantizmus között, és sokmillió Aczél-forint árán szétvert két színházat. Tevékenységét a pártapparátus is megelégelte: nemcsak a kecskeméti színház éléről kellett távoznia, de a zuglói pártbizottság a Pártközpont akarata ellenére - némi "spontán" népi segítséggel - még képviselői székéből is kibuktatta. Ezután lett a demokratikus ellenzék lejáratását kiemelt feladatának tekintő Új Tükör főszerkesztő-helyettese kádárista működését egyébként nem közíróként kezdte: 1957-ben, egy államellenes szervezkedés ügyében kihallgatásakor - mint Krassó György dokumentumokkal bizonyította - "feltáró jellegű" vallomásával segítette az állambiztonsági szervezet munkáját.

Tessék elképzelni, mi történt volna, ha Franciaországba néhány évvel a háború után egy közismert kollaboráns könyvet ad ki az ellenállás történetéről, s ebben Petaint a XX. századi francia történelem legnagyobb alakjaként aposztrofálja. Nem gondolják, hogy néhány volt maquisard ráborította volna a pultját a könyvárusra?

Persze Önök azt mondják erre, hogy a könyveket nem a földhöz csapni kell, hanem kritikailag levágni, ízekre szedni. Ez esetleg meg is fog történni, mondjuk a Beszélőben vagy a Narancsban. Csakhogy a könyvhét alkalmából egy sor interjú készült Gyurkó Lászlóval, és ezek nem arról szóltak, hogy éppen neki ´56-ról könyvet írni felháborító pofátlanság volt, hanem arról, hogy a szerző helyzete érdekes, pikáns, nehéz. Abban viszont, hogy a Beszélő egy munkatársa hisztizik emiatt, nos, abban igazán nincsen semmi érdekes. Bezzeg ha felborítaná a standot!

Kőszeg Ferenc

Szexis hétvége

MaNcs 1996. május 23.

Dear Wink Air, azt még csak megérteném, hogy miután diszkréten megdugtad a kutyádat, utójáték nélkül a fal felé fordultál, de, hogy ne tudd, hogy Frank Rijhaard nem balhátvéd volt a Milanban, az egyenesen felháborító...

Varga Zoltán

(Budapest)

Múlt heti lapzártánk után kaptunk faxot a XIII. kerületi rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetőjétől, dr. Béres Lászlótól, aki három kiegészítést fűzött Rendőri erőszak a XIII. kerületben című Utánlövésünkhöz.

- Az ügyben nemcsak a Fővárosi Ügyészség nyomozóhivatala nyomoz, de belső rendőri vizsgálat is folyik, "az esetleges rendőri túlkapás megállapítása végett".

- A Nyugati pályaudvarnál az indokolta a kemény rendőri fellépést, hogy "a bejelentés szerint az elkövetők fegyverrel rendelkeztek, ilyenkor pedig a határozott, gyors intézkedés elengedhetetlen".

- A mozgólépcsőről nemcsak az egyik fiatalember, de egy rendőr is leesett.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.