olvasói levelek

publikálva
1999/34. (08. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Örömmel vettük a MaNcs-ban megjelent életszagú tudósítását a keszthelyi Nemzetközi Erős Ember Versenyről (hivatalos nevén Kőbányai Világos Világkupa). Az anyaggal kapcsolatban néhány észrevételt kell tennünk:

Fanyűvő, Vasgyúró és Remingijus Kacinkis

MaNcs, 1999. július 22.

Tisztelt Winkler Úr!

Örömmel vettük a MaNcs-ban megjelent életszagú tudósítását a keszthelyi Nemzetközi Erős Ember Versenyről (hivatalos nevén Kőbányai Világos Világkupa). Az anyaggal kapcsolatban néhány észrevételt kell tennünk:

1. A főszponzor hivatalos neve: Dreher Sörgyárak Rt., amely Kőbányai Világos márkájával támogatta a rendezvényt. (Kőbányai Sörgyár 1997. július 1. óta nem létezik, amióta azt a nagykanizsai sörgyárral együtt az SAB, azaz a South African Breweries, Dreher Sörgyárak Rt. néven egyesítette.)

2. A Dreher Rt. nem rendezője volt az eseménynek, hanem főszponzora, így a szervezéssel és a sajtó tájékoztatásával kapcsolatos megjegyzésekkel a szervezőket célszerű illetni.

3. Szemtanúként megerősíthetem, hogy valóban telt ház volt az - eredetileg alapvetően tévés szórakoztatásra szánt - versenyen, s a nézők egy része a fákon talált csak helyet, ahol viszont élvezettel és kitartóan figyelték az eseményeket.

4. A szerző tudomásunk szerint meghívást kapott két sajtótájékoztatóra is, ahol a Magyarországon rendelkezésre álló információkat első kézből, Fekete Lászlótól szerezhette volna be. Noha eredetileg nem lett volna feladata, a Noguchi and Peters PR-ügynökség (nem reklámügynökség) jelentős segítséget nyújtott ahhoz, hogy a sajtótájékoztatókra háttér-információkat és érdekességeket is tartalmazó sajtóanyag készüljön. Ezt számos kolléga jól tudta hasznosítani, olyanok is, akik nem vettek részt az eseményen, de utólag megkapták az anyagot. Megegyezik a valósággal viszont az a megjegyzés, miszerint a sajtóközlemény nem tért ki arra, hogy Jaromir Nemec szereti-e a kovászos uborkát.

Üdvözlettel:

Karvalics Attila

kommunikációs igazgató

Dreher Sörgyárak Rt.

DAC-korszak

MaNcs, 1999. július 29.

Egy hét késéssel a Műcsarnok sajtófigyelője és Kriszta jóvoltából került a kezembe az a DAC-korszak című cikketek, melyben néhány volt filmplakátgrafikus neve, az enyém is, olyan kontextusban került a cikkbe, mint akik - civilek számára lehetséges ez az olvasat is - "kifúrtuk" régi filmplakátjainkkal a XI. kerületi tanács (hogy mi nem jött a számra!) csatlósaiként a Bartók 32 Galériából Csörgő Attila kiállítását, illetve a galéria progresszív profilját, Tatai Erzsébet vezetését stb. Azt szeretném közölni, hogy ez nem igaz! Kerestem Bakos Katit, a Nemzeti Galéria plakáttárának vezetőjét, említett kollégáimat is, hátha még többet tudnak, mint ami a cikketekben megjelent, de nem sikerült: augusztus van. Ezért csak annyit: fogalmam nem volt mostanáig erről a filmplakát-kiállításról, tőlem senki nem (az új vezető, Fábryné Márk Anna sem) kért engedélyt, nem értesített régi plakátjaim kiállításáról, különösen egy újaczélista kultúrháború kellős közepén, amelyet a mostani kormányzat és valódi csatlósai, például a XI. kerület folytat a kortárs, progresszív, nyitott művészet ellen, és amelyben megkérdezésünk nélkül használ fegyverként minket a maga oldalán. Fel vagyok háborodva és tiltakozom! És a felsoroltak közül legalább ketten, biztos vagyok benne, hogy ugyanígy gondolkodnak. Ebben az új csatában én messzemenőleg Csörgő Attila (a mostani Velencei Biennálé egyik magyar sztárja), Tatai Erzsébet elűzött galériavezető, az európai, kort kifejező művészet pártján állok, amúgy a második évezred végén, amikor elsősorban az új, friss, zöld lombokra kellene figyelni, és nem csupán a földmélyi odvas gyökerekre, amely utóbbi most megint "kultúrpolitikai" koncepció lett. Hozzáteszem még, hogy annak idején, a kádári érában ezek az akkori filmplakátok ugyanilyen állami ellenállásba ütköztek időnként, nekem is "központilag" leállítottak plakát-nyomtatásomat, Pócs Péternek meg az utcákon már kiragasztott egyik filmplakátját kaparták le izgatottan. A történet tehát régi, hiába új a rendszer és a szereplők. A haladás/nyitottság kontra a saját lábujjunknál/hasunknál még véletlenül se nézzünk feljebb szemlélete ősi - sajnos - kicsiny hazánkban, ahol rengeteg a tehetséges művész, de még több a műveletlen, rossz ízlésű, ám országos vagy helyi hatalommal bíró ember. Ez a dolog lényege, ezt igazolja a Bartók 32 Galéria körüli balhé is. Mátyás király, mikor jössz vissza uralkodni idegen, digó kurváddal és macskazabáló építész, festő, zenész, költősleppeddel? Nem véletlen talán, hogy az ő idejében virágzott Magyarország, és a magyar művészet is (Corvinák!) a kor legmagasabb szintjén működött. Ennyi.

Kemény György

A múmiák bosszúja

MaNcs, 1999. május 27.

A MaNcsban 1999. május 27-én megjelent, A múmiák bosszúja című cikkem megírása után jutott tudomásomra, hogy Kákosy László egyiptológus professzor - Vörös Győző mentora - régészdiplomával is rendelkezik. (Természetesen a régészetben is igaz az, hogy a szakember felelőssége nagyobb, mint egy laikusé.) A pontatlanságért Kákosytól és az olvasóktól elnézést kérek.

További két embertől is elnézést kell kérnem titulusaik következetlen - ám természetesen szándéktalan - használatáért, amely kínos félreértésre adhatott okot.

Szalai Tamás

Helyesbítés

Múlt számunk címlapján egy sajnálatos félreértést követő technikai hiba okán nem Lorin Sklomberg szerepel (ahogy írtuk), hanem Frank London. Igaz, London is a Klezmatics zenésze, és végül is kirakhattuk volna Yehudi Menuhint is. Olvasóinktól, Sklombergtől, Londontól és Jehovától elnézést kérünk.

publikálva
1999/34. (08. 26.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több Blog...