Maga itt a tánctanár?
Magyar Narancs, 2008. május 8.
Kedves Mérő László!
Rólam írt értekezéseddel besoroltad magad azok közé, akik nem sokkal különbek az Örs vezér terén magyar vérüket bizonygató hajhiányosoktól. Nem hittem volna, hogy lealacsonyodsz az inverz zsidózás, azaz a nácizás szintjére, ti. mindenki náci, aki nem a "közfelfogás szerinti" (értsd: bizonyos körök által elvárt) gondolkodási normákat követi. Így például nem hajlandó alárendelt szerepet játszani a saját hazájában, s eltűrni, hogy akár őt, akár nemzettársát megalázzák. Meglepő, hogy trágár szavak nélkül ki sem tudod fejezni felhördülésedet afelett, hogy valaki tagadja az 1968-as felfordulás értékeit, mi több, egyéb, korábbi felfordulások beteg eszméit is.
Nem emlékszem, hogy egyetlen szót is szóltál volna a délvidéki magyarverések, az olaszliszkai lincselés, Ságvári Endre táblájának felavatása, a Szabadság téri ruszki emlékműnél tartott történelemhamisító megemlékezések, a kettős állampolgárság ellen folyó kampány, nemzeti újságírók ellehetetlenítése vagy az október 23-i rendőrterror ellen.
Neked az az egy fáj, hogy szerintem helyes dolog a durván magyarellenes, erejüket fitogtató személyek megleckéztetése, ahogy egyébként történne az bármely normális országban, hasonló helyzetben. Nyilván nácik voltak 1848-as elődeink, az 1956-os pesti srácok, továbbá a baszkok, a kosovói albánok, a csecsenek, a tibetiek és legfőképpen a palesztinok. Mi mások lennének: ők is úgy gondolják, hogy aki őket bántja, azt joguk van visszabántani. Náci volt Kossuth Lajos, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond és Petőfi Sándor is - nem idézek tőlük, keresd elő magad, miket mondtak hasonló helyzetben.
Köszönöm, Mérő László, de nem szorulok a tanításodra. Egyébként sem kívánok pszichológiával foglalkozni. Viszont ha kívánod, szívesen mesélek neked történelemről, hogy megtanulj különbséget tenni Horthy Miklós és Szálasi Ferenc között. Trágár jelzőkkel nem illetlek, találj magadnak kedvedre valót.
Üdv
Tomcat
*
Kedves Tomcat,
őszintén örülök, hogy válaszoltál, hiszen cikkem fő mondanivalója az volt, hogy szóba kell állnunk egymással. Ha kölcsönös sértegetésekkel, akkor úgy, ez ellen semmi kifogásom nincs. Becsmérléseid jogos válaszok az enyémekre, ez részemről rendben van.
De azok az önvédelmi intézkedések, amelyeket támogatsz, szerintem nem arányosak a titeket ért sérelmekkel, például egy Molotov-koktél "rárepülése" egy jegyirodára messze nem áll arányban egy szóbeli incidenssel. Vitánk lényege éppen ez: mi arányos reakció egy bántásra (vagy vélt bántásra - ez már majdnem mindegy), és mi nem az? Milyen esetekben hol van az a határ, aminek átlépése már végképp nem fogadható el, meg tudunk-e egyezni ezzel kapcsolatban valamiben? Örülök, hogy nézeteltérésünk az általam elfogadhatónak tartott kereteken belül maradt.
Vitánk döntőbírái azok a honfitársaink (a többség), akik nem úgy gondolkodnak, mint te, de nem is utálják annyira ezt a fajta gondolkodásmódot, mint én. Az általad pozitív példaként említett politikusok, írók egyikét sem tartom egy cseppet sem nácinak, mai követőiket sem. Én elfogadom őket döntőbírónak, mivel éppen a nemzeti gondolkodás és a náci eszmevilág pontos megkülönböztetését tartom fontosnak. A történelem, amire te is hivatkozol, azt mutatja, hogy ezen sok ember élete múlhat. A te írásaidat, nyilatkozataidat roppant távolinak tartom az övéiktől - nem idézek, vesd össze magad, ki miket mondott hasonló helyzetekben. Csak arra kérlek, átlagot hasonlíts átlaghoz és ne a te legviszszafogottabb megnyilvánulásaidat az ő legdurvábbjaikhoz.
Üdv,
Mérő László
Nó cukor - Édesítőszerek
Magyar Narancs, 2008. május 8.
Tisztelt Szerkesztőség!
A természetes és mesterséges édesítőszerek piacát 2010-re egymilliárd dollárra becsülik, így erről a növekvő területről érdemes az átlagembernek is tájékozódni. A szerző egyik mondatában azt állítja az aszpartám nevű édesítőszerről, hogy a "lebontáskor keletkező két fehérje közül a fenil-alanin okozhat gondotÉ". Nos, ahogyan egy téglafal bontásakor sem keletkezik (azonnal) várkastély, hanem inkább bontott tégla, ugyanúgy a fenti esetben sem fehérje jön létre, hanem a fent nevezett aminosav, mint azt a szerző néhány sorral később el is mondja. Édesítőszerek amúgy a fehérjék között is akadnak, pl. a taumatin (http://en.wikipedia.org/wiki/Thaumatin) vagy a nemrég felfedezett brazzein (http://www.spectroscopynow.com/coi/cda/detail.cda?id=17604&type=Feature&chId=3&page=1; http://en.wikipedia.org/wiki/Brazzein).
A cukrok (pontosabban a monoszacharidok és az ún. redukáló oligoszacharidok) redukciója során keletkező cukoralkoholok megnevezésére a magyar szaknyelvben az -it végződésű nevek terjedtek el (pl. xilit, mannit, szorbit, dulcit, laktit, maltit stb.) és nem az angol -itol végűek (pl. a cikkben említett xilitol). A stevia növény (Stevia rebaudiana) magyar neve jázminpakóca. Japánban és Dél-Amerikában elterjedten használják, míg egyes országokban forgalmazását korlátozzák. Az Egyesült Államokban az 1990-es években (vitatott okokból) betiltották élelmiszer-adalékként történő felhasználását, majd később korlátozottan engedélyezték forgalmát. Az Európai Unió, Szingapúr és Hongkong szintén tiltja élelmiszer-adalékként való használatát (http://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1zminpak%C3%B3ca).
Kovács Lajos
Helyesbítés
Előző, 25. számunk 40. oldalán Dino Risi képe helyett - tévedésből - Michelangelo Antonionié szerepel. Olvasóink elnézését kérjük!
A szerk.
