Nem lehet elvárni, hogy egy négy-ötszörös túljelentkezésnek örvendő támogatási program eredményeitől mindenki boldog legyen, de van néhány zavaró félreértés. Talán a leggyakrabban felmerülő kritikai szempont az, hogy nem csak a kiírásban definiált "piaci alapokon nem vagy csak nagy nehézségek árán megjelentethető albumok" kaptak támogatást. Erre frappáns válasz lehet, hogy a kritikusok nézzenek rá a Mahasz-listára, az tartalmazza a piaci alapon is működőképes produkciókat. Persze sokrétű a kérdés, hisz meg kellene különböztetni az undergroundot a mainstreamtől. Az internetes letöltések korában viszont elég csalóka képet mutatnak a zenekarok, hiszen egy sokat koncertező, az élő szcénában sikeresnek számító formáció ugyanúgy képtelen normális darabszámokat eladni az aktuális lemezéből, mint egy feltörekvő zenekar. Ráadásul maga az iparág is rosszabb helyzetben van, mint azt a külső szemlélő gondolná, így sok esetben a nagyobb nevek is napi anyagi problémákkal küszködnek. Ebből a szempontból tehát nincs nagy különbség a hazai színtéren; a pályázók száma és összetétele is jelzi, hogy műfajtól függetlenül minden igényes zenét játszó előadónak szüksége van a támogatásokra. Ezért jött létre 2005-ben a PANKKK.
Egy nagylemezek megjelentetését célzó pályázat esetében nem kell és nem is lehet a sikertelenséget előnyként kezelni, hiszen az első lemezes és sorlemezes zenekarok esetében egyaránt fontos, hogy legyen közönsége a megjelenő albumoknak. Tehát marad az igényesség, mint a legfontosabb fokmérő. Ez pedig sok esetben szubjektív fogalom, ezért is ragaszkodunk a nyílt és áttekinthető pályáztatási és döntési folyamatokhoz, ezért bízunk meg független szakemberekből álló kuratóriumokat, és ezért delegáljuk a javaslattevő szerepet regionális szintekre is. A regionális javaslatok alapján ez a kuratórium így döntött, a PANKKK szakmai stábja pedig kiáll a döntések jogszerűsége és tisztasága mellett.
A PANKKK kritikusai több esetben megfogalmazták azt a gondolatot, miszerint a program nem kellően segíti a feltörekvő amatőröket, és túl sok támogatást juttat a professzionális zenekaroknak. A 101 jelenlegi nyertes közül 40 első lemezes, tehát feltörekvő amatőr. A PANKKK egyéb elemeiben, így a vidéki klubkoncert-támogatási programunkban is kiemelten kezeljük az amatőröket, pl. minimális felléptetési kvótákat szabunk meg, ezáltal is kiépítve a fejlődésük útját. Azzal viszont mindenképp vitatkoznék, hogy csak őket kellene támogatni, hiszen itt a kulturális misszió mellett egy egész iparág reformjáról és felépítéséről van szó, ami profesz-szionális zenekarok és az őket kiszolgáló professzionális szervezetek nélkül elképzelhetetlen. Ha fontos a tehetségkutatás és gondozás, akkor legalább ennyire fontos, hogy az életképesnek bizonyuló zenekarok a profi világban se vesszenek el.
A PANKKK minden egyes eleme beilleszthető egy olyan kirakójátékba, amely végeredményben egy európai szinten működő, magát újratermelni képes kulturális iparág kialakítását eredményezi. A program működtetése persze állandó tanulási folyamatnak is tekinthető, hiszen egy új pályázati rendszer új játékszabályait kell megalkotnunk, ami nem csak feltételezi, de kifejezetten igényli a szakmabeliek aktív és kritikus részvételét.
A célrendszer továbbra is adott: a PANKKK egyszerre kultúrafinanszírozás, gazdaságfehérítés és iparágépítés, amely az általa gerjesztett adó-, járulék- és jogdíjbevételeknek köszönhetően már rövid távon is szinte teljes mértékben megtérül. A gazdasági tények mellett pár szó a kulturális hozadékokról. 2008-ban összesen 101 zenekar kap PANKKK-támogatást aktuális lemeze megjelentetéséhez. Ezekről az albumokról látatlanban is kijelenthető, hogy igényesek és komolyan hozzájárulnak a hazai könnyűzene fejlődéséhez, nagyjából a felükről feltételezhető az is, hogy a támogatás nélkül nem jelentek volna meg.
Berta András
programkoordinátor,
PANKKK
