Olvasói levelek

  • .
  • 2010. április 22.

Olvasói levelek

Választás után Magyar Narancs, 2010. április 15. Kedves Szerk., már pár hete, hogy nagyon nem értem, miért írja a Narancs folyvást, hogy nem tudható, mit ígér(t) Orbán Viktor, mit tartogat a Fidesz a választók, az ország számára.
Ez egyszerűen nem így van, hiszen náluk világosabban senki sem beszél a politikai térben. Hosszú évek óta ugyanazt mondják/ígérik, és amit mondtak, meg is jelent, el is hangzott mindenütt. Például már 1996-ban is ugyanezeket mondták a KDNP-vel együtt, jól emlékszem, ahogy mindenkit rázott a hideg a dolgozónkban, nap mint nap olvasva többek között Semjén Zsolt érdekes kijelentéseit a nagyon klassz, vallásos-erkölcsös "új világrend"-ről, amelyet üdvözítő módként és üdvözítő módon ők hoznak majd el hazánknak.

Önök tényleg nem emlékeznek? Hiszen épp ezen kecsegtető ígéretek miatt is szavaztak ellenük sokan pár éve is még. És a Fidesz- KDNP most is ugyanezt ígéri nekünk, semmi sem változott, a pártszövetség igen következetes.

De elrémisztő ígéreteiket mára sajnos felülírta a sokak szemében még elrémisztőbb közállapotok és közbiztonság miatti félelem ("a lecsúszó középosztály félelmeinek és vágyainak negligálása" - ahogyan végre értelmesen fogalmazott egy politikusjelölt, szokatlan módon nem söpörve szőnyeg alá a valós tényeket), és hiába részes (pontosabban bűnös) ebben a Fidesz éppen úgy, mint a most főbűnösként kárhoztatott szocik meg eszdéeszesek, a félelem nagy úr. Meg a hozzá társuló elégedetlenség és felháborodás a tétlenkedés, tehetetlenkedés, tenni nem akarás, korrupció miatt. A többség inkább választja tehát a "rendteremtő" szerepében vitézkedő pártokat, mint a józanabb ígéretekkel előállókat. Hiszen láthatjuk, hogy a világon másutt is inkább lemondanának vagy már le is mondanak a (nem kellőképpen értékelt) szabadságjogaikról valamiféle "biztonság" reményében. (Apropó: egy kellemes össznépi demokrácia- és szabadságjogok-búcsúztató összejövetelen a szónokok és a közemberek elmesélhetnék, miért szerették nagyon a szabadságot. Magam is közéjük tartozom. Jó volt szabadnak lenni húsz éven át. Mert lopni minden politikus fog, amíg a világ világ, ennél számomra jóval fontosabb, hogy ne akarja irányítani a magánéletemet és a gondolkodásomat.) Szóval nem ismeretlenek és nem véka alatt rejtezők a Fidesz ígéretei, mindnyájan tudhatjuk a párt szándékait, ha visszalapozunk kicsit az emlékkönyvünkben.

Üdvözlettel

Albert Erzsébet,

Budapest

"Még mindig mélyen bennem van"

Magyar Narancs, 2010. április 15.

Kedves Narancs,

szerintem ti sem fogtátok fel, hogy a Solomon Perel-interjúval mekkora nagyot dobtatok, különben nem dugtátok volna el valahová az újság közepére, a címlapra ki sem írva. Ráadásul egy választási számba gyömöszöltétek be, amiben mindenki a politikai riportokra és elemzésekre kíváncsi főleg. Ne legyetek már ilyen szerények, hogy mást ne is mondjak hirtelenjében.

Kitartó olvasótok,

Steiner Katalin

Az elveszett Þú

Magyar Narancs, 2010. április 15.

Csatlakozván "ts" Varga Zoliról szóló írásához, melynek minden sorával egyetértek (filmkritikák helyett talán sporttémájú cikkekbe kéne ölni energiáját), néhány gondolat engedtessék meg a témában. Vargát, vagy ha nem is személy szerint őt, hanem a figurát, a jelenséget, Mészöly Miklós Az atléta halálában megírta már rég. A habitusbeli hasonlóságot csak növeli, véglegesíti a két hirtelen halál kísérteties hasonlósága. Nem tudom, Mészöly végzett-e kardiológiai előtanulmányokat regénye megírása előtt (Városmajor utcai lakása pár háznyira volt csak a Kardiológiai Központtól), de Varga tüneteinek és halálának visszfényében leírása szakmailag is pontosnak tűnik.

De ami igazán érdekes, az a két jellem. Azaz: egy jellem, két megjelenési formában. Az 'ze Bálintéban és a Varga Zoliéban. Akiknek soha nem elég jó a jó, mindig jobb kell. Ahogy Mészöly írja: mindig önkínzó feszültségben élnek. Akik a legnagyobbak lehetnének, de akiknek mindig közbejönnek a perfekció megvalósításának piti akadályai. De akik éppen emiatt válnak igazi legendává, nagyobbakká a legnagyobbaknál is. Albertről tudjuk, ki volt, na de Varga Zoli... Hova ért volna, miféle Parnasszusra, ha minden összejön neki?!

Mészöly könyvéről annak idején úgy tartották, sportkönyvet írt. Ahogy a regénye nem(csak) sportkönyv, úgy Varga Zoli pályafutása sem csak futballista-pályafutás. Az edzőség, sőt a magánemberség, a magánemberi kisugárzás is beletartozik. Tudjuk, emlékszünk: messiási várakozás előzte meg itthoni edzői karrierjét, aztán jött a lecsitulás, jöttek a kritikák, a támadások. Itt sem alkotta azt, nem tudta azt alkotni, amire képes lett volna.

Az 'ze Bálintok (Mészöly e sorok írója szerint nem valamelyik fiatalkori sporttársáról, hanem feleségéről, Polcz Alaine-ről mintázta a figurát), a Varga Zoltánok erre vannak ítéltetve? A derékba tört, soha be nem teljesedő pályafutásra, a legendává válásra? Avagy komfortosabbnak, taktikusabbnak, elnézőbbnek, magyarán: megalkuvóbbnak kellett volna lenniük? Beleszürkülni a (nagy magyar) szürkeségbe? Innen egy Puskásnak is úgy sikerült csak kitörnie, hogy elhúzott innen, Albert pedig... Tényleg, hol van Albert? Tud róla valaki valamit? Lehet tudni róla azon kívül valamit, hogy külön szobája van a Fradi-stadionban?

Varga Zoli viszont - hadd fejezzem be e költői dagállyal! - az égben van; lelkünk egében. A mi bátyánk, a mi öcsénk, a mi fiunk. Örökre lelkünk zseniális, dacos, nemtelen alkut soha nem kötő jobbik felét képviseli.

Baranyai László

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.