Az angliai zavargásokról írt cikknek egy részlete félrefordítás és/vagy félreértés. Azt írják: "Fiatal fekete gyerekek arról beszélnek a kamerák előtt, hogy elegük van abból, amikor igazoltató járőrök minden ok nélkül alsógatyára vetkőztetik őket - most egy kicsit visszavághattak végre." Az "alsógatyára vetkőztetés" jelen esetben szleng, valójában motozást jelent, melynek során az angol rendőr - már ha a fiatal gyereket bőrszíntől függetlenül gyanúsnak találta - mindenekelőtt kést keresett. Néhány évvel ezelőtt - főleg fiatal fekete gyerekek körében - "divatba jött" a késelés, több tucat halálos áldozatot eredményezve. Ennek visszaszorítása érdekében - és ez kétségtelenül sikeres volt - az angol rendőrök a gyanús alakokat rendszeresen megmotozták. Ha szó szerint vesszük a kamerák előtt nyilatkozók által elmondottakat, akkor az azt jelenti: visszavágtak a rendőröknek amiatt, hogy nem tarthatnak maguknál fegyvernek minősülő kést.
Németh György
Együtt a labirintusban
Magyar Narancs, 2011. május 26.
Olvasói levelek
Magyar Narancs, 2011. június 9.
A Madai Krisztinával készült interjú régi és hűséges olvasójukban számos kérdést vetett fel a coaching témakörével kapcsolatban. Meglepett, hogy az öndefiníciója szerint az átlagnál intelligensebb olvasó miért nem érzékeli a műfaji korlátokat, és miért egy interjúban keresi a részletekbe menő válaszokat. A coaching fogalmi meghatározásáról, eszköztáráról, technikáiról a téma terjedelmes irodalmából kaphat képet, akit ez tényleg érdekel.
Ettől függetlenül jogosnak és értékesnek is tartom az olvasó szkepszisét egy olyan környezetben, ahol egy támogatást kereső ember nagy eséllyel kerül alkalmatlan és képzetlen segítő, közvetlen termékforgalmazással is foglalkozó léleklátó, vagy egy követőit kihasználó mester és tanítványai keze közé.
Sokféle coachingmegközelítés és -iskola van, nincsenek is egységes válaszok, ebben a coaching hasonlít a pszichoterápiára, ezért én is csak a saját megközelítésemben és csak magas absztrakciós szinten tudok válaszolni az olvasó kérdéseire.
A coaching folyamatának megértéséhez pár gondolatot legalább feltételesen el kell fogadni. Minden ember folyamatos változásban van, élete életszakaszokra és azokhoz kapcsolódó feladatokra oszlik. Sokszor a szakaszokon belül, de legkésőbb a szakaszhatároknál eljut olyan helyzetekbe, amikor az addigi működése problematikussá válik. Ezek a változások kapcsolódhatnak életkorhoz (életszakaszváltások), élethelyzethez (családi állapot vágyott vagy kényszerűen megtapasztalt változása), munkahelyhez, sporthoz stb. A régi mechanizmusai már nem működnek, új mechanizmusai még nem működnek (vagy nincsenek). Ezekből a helyzetekből egyedül - támogatás nélkül - nem lehet jobban, gazdagabban, teljesebben kijönni.
Amikor egy régi mechanizmust (küzdési módot, személyiségrészt) el akarunk hagyni, sok visszahúzó tényezővel kell számolni. Elhagyni a régit egy bizonytalan, talán nem is létező újért - átmenni a senki földjén, vállalni a bizonytalanságot, ellentmondásos érzéseket -, ehhez kell a segítség, a támogatás, valakinek a jelenléte. Más szavakkal: segít kibírni a kontrollvesztés, az ideiglenes káosz állapotát.
Szóval a coach egy adott személyben lévő változási igény megvalósulásában segít oly módon, hogy az adott ember céljait segít megfogalmazni, és ott áll mellette, jelen van akkor, amikor az ügyfele elbizonytalanodna, feladná, vagy visszafordulna. Nem csinál meg helyette semmit, de nélküle se menne a dolog.
Ha a fejlődési folyamatokat két típusra osztjuk (első és másodfokú változásra - az eddigi terminológiával szakaszon belüli változásra és szakaszváltást jelentő változásra), akkor - nagyon leegyszerűsítve - kétféle folyamatot látunk, ahol a coach is kétféle szerepben van. Szakaszon belül a legfontosabb szerepe a cél kitűzésében, a célratartásban és a visszajelzések biztosításában van. Szakaszváltáskor a szerepe eltolódik a fent leírt támogató jelenlét felé.
Egy coachingfolyamat mérhetősége függ attól is, hogy mennyire sikerült konkrét célokat megfogalmazni, és attól is, mennyi teret engedünk az ügyfél szubjektív értékelésének. Az is lehet, hogy a kitűzött, mérhető célt az ügyfél végül csak megközelíti, de közben majd kicsattan a boldogságtól, akkor nehéz eldönteni, hogy ez siker volt-e, vagy sem. Talán a legfontosabb, hogy az ügyfélnek milyen érzései vannak saját fejlődésével és a folyamattal kapcsolatban.
Érdekes, hogy az olvasó csak a coach képzésére kérdez rá, mintegy ebben látva az eredményesség zálogát, holott a jó coach (pedagógus, pszichológus stb.) a képzettségén túl olyan valaki, aki nem keveri össze a saját céljait, lehetőségeit, fejlődési igényét az ügyfelével - röviden, érett és empatikus személyiség.
Végezetül: az olvasó kétli, hogy a "tudatosság és a célok pontos tisztázása által konkrét, új megoldások születnek". Pedig ez így van, pusztán a célok értelmes, konkrét megfogalmazása is rengeteg energiát szabadít fel, tessék kipróbálni.
Egri András
AddWise Consulting
