A kérés, hogy az állami vállalatok vezetői mondanának le jutalmukról, valóban nem nélkülözi a giccs elemeit. Ahogy a politika sem. Tömeges igény van rá, mint az élet egyéb területein is. A kormányfőnek aztán főleg kell, pláne ilyen népszerűség-ínséges időkben.
Mindazonáltal - maradva az esztétikai kategóriánál - az ön cikke sem nélkülözi a giccs elemeit. Mondhatnám, a demagógiát. A jutalmak és a vezetői szerződések természetéről önnek nagyon sokat kell tudnia akkor is, ha csak a saját lapját olvassa. A vezetői munka értékeléséről nemkülönben. Dolgos életem során sajna nagyon ritkán találkoztam valódi érdem, pluszteljesítmény, nagy dobás díjazásával. Jól kötött szerződésekkel, maradék és egyéb pénzek pofátlan és pofára menő lenyúlásával annál inkább. Tisztelem az óhaját, hogy szeretné az ellenkezőjét látni. Az alkalom és az érvelés, amellyel mindezt szóvá teszi, kissé ingerli saját finnyámat. Hiába jelentéktelen a nyereség, hiába visszautasítható a "kérés", a gesztus természetesen nem pénzbevételt, hanem politikai nyereséget céloz azoknál a tömegeknél, akik szívnak. Akik - teszik vagy nem - vigasztalódnak, ha a szomszéd tehene is megdöglik. Itt van az igazi giccs: hogy erre kell játszani és még nagyobb giccs, ha ezt fikázzuk. Jó képet kell vágnunk hozzá, még ha álságos is.
A giccs és a demagógia fertőz, arra is veszélyes, aki foglalkozik vele, éppen ír róla. Borotvaél. Például azt fejtegetni: micsoda dolog, hogy az állam csak onnan tud elvenni, ahol közvetlen kompetenciája van. Miért nem volt elég jól kompetens akkor, amikor elhibázott döntéseket hozott például a nem kevésbé giccses lakástámogatásról, a rosszkor, rossz időben adott 50 százalékos béremelésről, annak sunyi elsorvasztásáról, a dagályosan ésszerűtlen 13. havi nyugdíjról, amikor nem volt képes valóban takarékos intézkedéseket hozni a közigazgatásban, az oktatásban, az egészségügyben stb., stb.
Tudja, kedves szerkesztő úr, nagyon bántja a szépérzékemet, hogy a nagy, súlyos és rossz döntések számonkérhetetlenek.
Üdvözlettel,
Faragó Judit
újságíró
"Nem tudunk mindenkit meggyógyítani"
Magyar Narancs, 2008. november 20.
A Szendi Gábor pszichológus pere kapcsán Németh Attila pszichiáterrel készült interjúban Németh úgy sejti, hogy Szendi a jövőben sem fog változni, "legfeljebb becsomagolja majd az eszméit, vagy inkább téveszméit". Magam is készítettem Szendivel interjút. Készülés közben figyeltem fel a Lelki Egészség Fóruma nevű, a pszichiátria megújításáért létrehozott szakmai, ámde a betegeket és azok hozzátartozóit is bevonni kívánó civilszervezetre. A honlapjukról (www.lefnet.hu) másoltam ide Kéri Szabolcs pszichiáter (kutató, az MTA tagja, a SOTE Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatóhelyettese) írásaiból a Szendi állításaihoz erősen hasonló részleteket.
Kollégáihoz intézett szövegében így fogalmaz "(...) sajnos mindannyian a rendszer részei vagyunk, amint magunkra ragasztjuk a pszichiáter címkét: az 'industrial psychiatry' dominálja nemcsak a szakmai közéletünket, de a szakképzés, a tankönyvek és a kézikönyvek anyagát is. Fontos kiemelni, hogy napjainkban e rendszer recsegésétől-ropogásától hangos a világ, talán kis hazánkban ez még kevésbé hallatszik (miért is nem?). Jeffrey Lieberman, az 'industrial psychiatry' egyik kulcsalakja egy tudományos konferencián nyitódiaként levetíti, hogy 'Are you ready for the truth?', majd lényegében kifejti, hogy az antipszichotikumokkal kapcsolatos eddigi gyógyszervizsgálatok eredményeit ki lehet dobni az ablakon (...)" (Reflexió Boldizsár Ferenc és Terenyi Zoltán gondolataira) Antipszichotikumok: a pszichotikus tüneteket mutató páciensek számára kifejlesztett gyógyszerek összefoglaló neve. De nem jobb a helyzet az antidepresszánsokkal (antidepresszívumokkal) sem: "Az elmúlt években számos, külföldön nagy visszhangot kiváltott gyógyszervizsgálat és metaanalízis fejeződött be (pl. CATIE, CutLASS, STARD, STEP-BD, Kirsch-study stb.). Néhány ezek eredményei közül megkérdőjelezi a hazai szakmai irányelvekben lefektetett javaslatokat az antidepresszívumok és az antipszichotikumok használatával kapcsolatban." (Kéri Szabolcs vitaanyaga)
2008 februárjában a Public Library of Science nevű online folyóiratban látott napvilágot egy minden eddiginél átfogóbb elemzés, amelyre például Szendi is hivatkozik, és amelyet Kéri is felsorol. Ez azonban nem egyetlen vizsgálat! Kirsch professzorék 47 régebbi kutatás adatait elemezték újra. E vizsgálatban a kutatók az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyezési Hivatalnak benyújtott, régebben publikált, valamint a gyógyszergyárak ellenérdekeltsége miatt eladdig publikálatlan klinikai gyógyszerhatás-vizsgálatok metaanalízisét, vagyis az adatok újraértelmezését végezték el. A metaanalízis kimutatta, hogy az antidepresszánsoknak a placebókkal összehasonlítva nincs klinikailag szignifikáns hatásuk. (http://medicine.plosjournals.org/perlserv/?request=get-document&doi=10.1371/journal.pmed.0050045).
Kéri a vitaindítójában továbbá azt írja: "Szüksége van-e a szakmának morális megújulásra? Függés az ipartól. Ez nálunk még tabu téma, de vezető orvosi médiumok (...) már intenzíven foglalkoznak a kérdéssel. Véleményem szerint a szakmának egy világos, áttekinthető etikai szabályozást kellene kidolgoznia a direkt marketingről. Magam a direkt marketing beszüntetését javaslom."
Németh azért kérdőjelezi meg Szendi kompetenciáját, mivel "csak" pszichológus. A fentiek azonban már egy pszichiáter kollégájának az állításai.
Csontos Erika
