Hát, lehet, hogy az ő szemszögéből ez így látszik, de a tények kedvéért azért szögezzük le, hogy az említett magyar diplomata a megbízólevél átadása után kétszer: idén márciusban, illetve májusban járt Ecuadorban, alkalmanként 2-3 napra. Ez idő alatt kilincselt Nelson Pizzarro elengedéséért a latin-amerikai állam külügyminiszterénél, miniszterhelyettesénél, a konzuli szolgálat vezetőjénél, tárgyalt az ottani igazságszolgáltatás több vezetőjével, az emberi jogok ombudsmanjával, valamint azzal az ügyvéddel, akit Iványi Gábor ajánlott. Továbbá ő készítette elő azokat a leveleket, amelyeket Szili Katalin, valamint Göncz Kinga küldött ecuadori partnerének. És ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy Buenos Aires-i nagykövetségünk jelentése szerint saját kapcsolatai révén a tiszteletbeli konzulunk is folyamatosan tevékenykedett a drogcsempész érdekében, akkor az eredmény alapján - mármint, hogy Nelson Pizzarro előtt több mint száz éve nem kapott senki elnöki irgalmat Ecuadorban - azt kell mondani: a Külügyminisztérium nem is dolgozott olyan rosszul ebben az ügyben. És ez független attól, hogy a saját hibájából börtönbe került fiatalember miként vélekedik ugyanerről.
Szelestey Lajos
szóvivő,
Külügyminisztérium
