Ez egyrészt meglepő, hiszen rendes körülmények között ők a társadalom láthatatlan tagjai, másrészt teljesen érthető, hiszen gyilkosságok történtek (illetve történtek volna), amit pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak (illetve még nem diagnosztizáltak) követtek el. Ennek eredményeként a Magyar Narancs múlt heti számában is megjelent egy cikk, ami minden bizonnyal az események hátterét, mélyebb okait hivatott feltárni. Ugyanakkor véleményem szerint a pszichiátriai betegek, betegségek körül az utóbbi időben különösen felerősödött stigmát sikerült tovább mélyíteniük. A pszichiátriai betegnek diagnosztizáltak ön- és közveszélyes emberek, és gyilkosokká válhatnak, ha nem kezelik őket. Mindenki, aki kapcsolatba kerül velük, veszélyben van, a velük foglalkozóknak meg természetesen veszélyességi pótlék jár, hiszen életüket kockáztatják munkájuk során. Az egyetlen megoldás, ha elzárjuk, kizárjuk az elmebetegeket a társadalomból, megvédjük a közösséget tőlük. Ha nem ez történik, ha leépítjük a pszichiátriai intézményeket, ha visszaengedjük ezeket az embereket (?) a társadalomba, többé egy pillanatig sem érezhetjük magunkat biztonságban...
De vajon tényleg így van ez? Mit tudunk valójában az őrültekről, és honnan vannak ezek az információink? Miért gondoljuk, hogy minden elmebetegnek diagnosztizált dühöngő, kiszámíthatatlan őrült? Hiszen van olyan statisztika (bár a cikkben erre nem hivatkoznak), ami arra mutat rá, hogy az elmebetegnek diagnosztizáltak nem követnek el több erőszakos bűncselekményt, mint az úgymond "normális" emberek. Igen, vannak a pszichiátriai betegnek diagnosztizált emberek között, akik veszélyesek magukra és másokra is, akik képesek embert ölni, és akiket be kell zárni, meg kell büntetni. Ugyanakkor a gyilkosságok többségét "normális", köztünk élő emberek követik el. Lehet, hogy igazából erről szólnak az elmúlt hetek, hónapok hírei? Saját félelmeinkkel nem merünk szembenézni, azzal, hogy nem kell ahhoz őrültnek lenni, hogy látszólag minden ok nélkül gyilkoljunk? Vagy mégis? Miközben próbáljuk erősíteni a rossz és a jó, a gyilkos és ártatlan, az elmebeteg és a normális közötti határvonalat, az összes pszichiátriai betegnek diagnosztizáltat büntetjük elkövetett vagy el nem követett tettekért.
Üdvözlettel:
Légmán Anna
