Valóban fontosnak tartom, hogy szélesedjen a párbeszéd a pszichiátria helyzetével és az ebből fakadó teendőkkel kapcsolatban, mert ez a helyzet - ahogy erre a cikk is rávilágít - súlyos, bizonyos pontokon kritikus. A megoldáshoz szükség van minden érdekelt, a betegszervezetek, az ellátó személyzet, az önkormányzatok, szociális és rendészeti szervezetek, valamint - a különböző kompetenciákkal bíró - "döntéshozók" közti párbeszédre. Eddig azt gondolhattam, hogy a Magyar Narancs árnyaltabban látja a körülöttünk lévő valóságot annál, semmint hogy ilyen leegyszerűsítő dichotómiákban - döntéshozók vs. mi - gondolkodjon. Ettől függetlenül is belátható, hogy esélytelen az a diskurzus, amit a másik fél sértegetésével akarunk elkezdeni - ez a nekem tulajdonított kijelentés már csak ezért is értelmetlen, sőt kontraproduktív.
A Magyar Pszichiátriai Társaság elnökeként nekem éppen az az egyik feladatom, hogy ezt a párbeszédet, a pszichiátria "nyilvánosságát" a magam eszközeivel segítsem és támogassam.
Ma Magyarországon nagyjából minden negyedik ember érintett különböző fokú és súlyosságú mentális problémákban, betegségekben - és jelentős hányaduk szó szerint is - szenved. A sajtónyilvánosság előtt ilyen esetekben én, tetszik vagy sem, az ő érdekeiket is képviselem. Ha másért nem, rájuk való tekintettel körültekintőbb és korrektebb eljárást vártam volna el Önöktől.
Üdvözlettel:
Dr. Kurimay Tamás,
a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke
A megjelölt kitételhez valóban nincs köze sem dr. Kurimay Tamásnak, sem a cikk szerzőjének, Becker Andrásnak: az előbbi nem mondta, az utóbbi nem írta ezt. A félmondat a szerkesztés során, félreértésből került a szövegbe. A hibáért az érintettek és olvasóink elnézését kérjük.
A szerk.
