Sajnálatos, hogy a szerző alapvető információk hiányában fogalmazta meg a véleményét a Corvin Sétány Projektről, annak ellenére, hogy az már évek óta mindenki számára látható módon alakul a József körúti és az Üllői úti térfal takarásában. Több jeles rendezvény keretében a nagyközönség számára is bemutattuk az elmúlt időszakban ennek a - régiónkban páratlan léptékű - programnak a városépítészeti, építészeti koncepcióit.
Valóban, az egykori józsefvárosi miliő, a kis utcák, a hangulatos műhelyek, a helyi közösségi élet színterét jelentő lombos fák alatti gangok és a vadszőlővel benőtt tűzfalak határolta grundok eltűntek, idestova hetven évvel ezelőtt. Eltűnt Újlak, a Tabán és őszintén szólva a Nagykörút sem mindig így nézett ki. A II. világháborút követően, amíg a még elfogadható állapotban lévő lakásállomány engedte, ennek a korábbi kornak a lenyomatai megmaradtak. Ugyanakkor már a szlömösödési folyamat végét dokumentálja érzékletesen a Roncsfilm (1992), ami a Corvin Sétány területén játszódott.
Ebben a városrészben sok régi és egyben siralmas állapotú épület állt, bontásuk elkerülhetetlen volt, felújításuk reménytelen vállalkozás lett volna. Így a műemlékileg védett épületek, mint "a korábban a kerület egészét jellemző sajátosságok mára idézetszerepbe szorultak". Azt is észre kell venni azonban, hogy az arra érdemeseket megőriztük, és új funkcióval telnek meg, aktív részesei lesznek a környezetükben ismét kialakuló városi életnek. "Az eredeti önkormányzati célok között megjelölt új imázs nem egyeztethető össze azzal, amire a jelen épül" kitétel részben evidens, hiszen még jó pár év, míg a projekt kiépül, így nem tudhat minden korábbi elvárást azonnal teljesíteni, ugyanakkor már most érezhető, hogy az "új imázs" alakul, és egyre népszerűbb a környék.
Egy olyan helyen, ahol jó a tömegközlekedés, ott munkahelyek, lakások, szolgáltatás, kereskedelem, vendéglátás és szórakozás kell, hogy a városi létet meghatározzák. A funkciók megfelelően mérlegelt méretével és pozicionálásával lehet megtalálni a működőképes és élhető új városrész titkát. Lehet szemellenzősen számon kérni a száz évvel ezelőtti várost, annak működését, de ahhoz kisiparosok, lovas kocsi, cselédség és minden egyéb tartozik, beleértve a Fővárosi Közmunkák Tanácsát is. A mai lakói azonban már nem így használják ezt a várost. Józsefváros fejlesztésekor egy olyan épület-, köztér-, városhasználatot kellett alapul venni, amely a mai kor emberének az igényeit szolgálja. A RÉV8 Zrt. és a Futureal Csoport munkatársai közösen több évig foglalkoztak ennek a multifunkcionális városrész megteremtésének a problémáival. Neves hazai és külföldi szakemberek és műhelyek, a városépítészektől a szociológusokig elemezték az adottságokat, a lehetőségeket és a közvélemény-kutatások adatait, hogy a terület valóban jól működjön majd.
Budapesten valósul meg Kelet-Közép-Európa legnagyobb városrész-megújító projektje, a nyolcadik kerületi szociális gödör eltűnik, és egy kerületi szociálislakás-építési program 1100 itt élő családnak biztosít új, komfortos életkörülményeket. A fejlesztés végére közel 3000 új lakás épül meg megfelelő szolgáltatási és kiskereskedelmi háttérrel. A környező egyetemekhez az irodaterületeken kiépülő tudásközpont teremti meg a kapcsolódást. Valóban az a fő kérdés, hogy "Van-e értelme úgy felülírni egy városrészt, hogy az újonnan beépülő negyed teljes mértékben inkompatibilis legyen a megmaradó területekkel?". A válasz itt egyértelmű: igen, van! Szégyen, hogy Budapest eddig engedte, hogy ilyen állapotú "inkompatibilis" terület éktelenkedjen a Nagykörút szomszédságában. A sétány fejlesztése már most, az első ütem elkészülte után felértékeli és átalakítja a környéket.
A József körút, az Üllői út, de még a Práter utca is a fejlesztési terület olyan markáns lehatárolását adja, ahol a meglévő városszerkezeti adottságok önálló városrészt rajzolnak körbe. Amikor Szemerey Samu azt kérdi, hogy "Van-e értelme minőségi kontrollnak akkor, ha az épületek, a közterek, a projekt határainál felújított közvilágítás és a kommunikáció az újat és régit nem összekötik, hanem éppenséggel szétválasztják és lehatárolják?", nem egyértelmű, hogy a minőségi kontrollt kéri számon, vagy azt, hogy miért nem újítjuk fel az egész várost. Az, ahogyan a Tömő utcában megtartandó műemléki együttes a megújított Táncsics-házzal és az itt megszülető Molnár Ferenc-emlékházzal, a grund játszótér vagy az itt működő közkedvelt szórakozóhely a régit kapcsolja az új sétányhoz, a területre látogató külföldi szakmai csoportok számára példaértékű és irigyelt. Az új és a régi összekötését a kapcsolódó, megmaradó épületek fokozatos renoválása, a környező utcák és közműhálózatuk felújítása és a sétány közelsége miatt erre a területre költözők hozzáállása biztosítja.
Tény, hogy az új épületek magassága bizonyos helyeken két szinttel meghaladja az Üllői úti épületekét, de mindez tagoltan valósult meg, sok helyen az utcáról nem is érzékelhetően, az utcavonaltól visszahúzva és messze elmaradva a csatlakozó lakótelepek magasságától. Egy ilyen léptékű fejlesztés kulcsa a beépített négyzetméter, a szintterület. Ha nem épül elég eladható terület, nincs, ami finanszírozza az átalakulást. Ezt kell mérlegelni akkor, amikor egy terület átalakításán gondolkozunk. Ha a házakat alacsonyabbra tervezzük, az egészből nem lett volna semmi.
Az építészet nem akar "reprezentatív szerepet betölteni" sem most, sem öt év múlva, ahogy ezt a szerző számon kéri. Korrekt, jól működő és nem magamutogatóan divatos házakat építünk neves tervezők bevonásával, gazdaságosan, de közben igényesen és környezettudatosan, amennyire ez ebben a léptékben lehetséges. A tervezőknek mindig azt a nehezen teljesíthető feladatot adom, hogy olyan épületet tervezzenek, amely tetszik az embereknek - hiszen ők a vevőink -, és az építészszakma számára is elfogadható építészeti minőséget hordoznak. Nehéz megítélni, hogy ha ez a cél egyesek szerint nem teljesül, az kinek a felelőssége.
Furcsa, hogy a környezettudatosságot kéri számon a cikk szerzője, miközben kifogásolja, hogy a város belső területein magas a szintterületi sűrűség. Hát nem ez teszi fenntarthatóvá a várost? A szétterülő, alacsony beépítés infrastrukturális ellátása működtethetetlen, és a közúti közlekedés megfojtja a várost. Ugyanakkor a cikkhez mellékelt képen pont egy olyan 240 lakásos lakóépületünk látható, ahol a fűtést és a hűtést alapvetően geotermikus energiával biztosítjuk. Ha a szerző ellátogatott volna hozzánk, bemutathattuk volna azokat a napkollektorokat, hőszigetelő rendszereket, nyílászárókat és gépészeti rendszereket, amelyekkel a környezettudatosságot is szem előtt tartva igyekszünk építeni a Corvin Sétányt és más fejlesztéseinket.
Ma pont abban a stádiumban van ez a fejlesztés, hogy mindenki a saját szemével láthatja az átalakulást, a múltat, a jelent és a jövőt. Érdekes és érdemes erre sétálni. A projektterület Szigony utca felőli végén még bontásra ítélt épületek vannak, amelyekben még laknak emberek, láthatóak a már elbontott épületek után maradt beépítésre váró területek, van kivitelezés alatt lévő épületünk, és olyan is, amelybe már beköltöztek a lakók, illetve már működnek irodaházak is. Van kátyúkkal tarkított macskaköves utca, és gránitburkolatos sétány. Bejárható, érezhető a különbség. Tavasszal kizöldül a sétány első üteme, ősszel megnyílik a 24 órás, esővédett átjárást biztosító, a körút felé és a Corvin közbe nyíló passzázs, amely a Kisfaludy és a Vajdahunyad utcát is integrálva a Futó utcáig teszi lehetővé a gyalogosok minden irányú közlekedését, és éttermek, kávézók szegélyezik a sétányt.
A cikkben jósolt kudarc a szerzőjének sommás szubjektív véleménye egy félkész állapot felületes vizsgálata alapján. Az ideköltöző, itt dolgozó és itt kikapcsolódni szándékozó emberek fogják garantálni, hogy a sétány élettel teljen meg. Más lesz, mint amit sokan gondoltak ide, más lesz, mint a többi köztér Budapesten, azonban megítélésem szerint pont ez a másság fogja idevonzani az embereket, de mindezt nem megírni, hanem megélni jó!
Radványi Gábor,
a Futureal Csoport főépítésze
