Volt ott egy kőbánya, ahova 1949-től embereket hoztak dolgozni kényszerrel. A kényszermunkatábor helyi elnevezése rabszállás. 1953-ban az akkori miniszterelnök rendeletére megszüntették, majd 1954-ben véglegesen bezárták. Lett belőle például: szabadtéri filmstúdió, ott forgatták a hatvanas évek elején "A nyár a hegyen" című filmet Gyöngyössy Katalinnal, Mensáros Lászlóval, Tomanek Nándorral.
1954-ben, ebben a faluban, külső ráhatás nélkül a szőlősgazdák szövetkezetet próbálnak szervezni. Másfélét, mint a környéken dívott, úgy, hogy a föld a gazdák tulajdonában maradhasson, csak az értékesítés meg a beszerzés a közös. Akkor még nem sikerült. Hát igen, a polgárosodási szándék. 1953- 1954 fontos évszámok a magyar vidék életében, természetesen. Apám is akkor döntött úgy, mégis telepít szőlőt. Hitet adtak néki ezek az esztendők, a kaukázusi évekből meg a Recskről hozott tapasztalatok ellenére is, mert élni kell. Persze volt, aki már 1950-ben tudta: "hol zsarnokság van: mindenki szem a láncban". De mintha oldódott volna 1954-ben a lét szigora.
Nem sokáig tartott mindez. Mégis tudni lehetett, történhetnek a dolgok másként is. 1956 elején, úgy a tél végén, még a szőlőmetszések előtt, egy badacsonyi vincellér fájós ízületeit gyógyítgatta a hévízi tóban, ráismerni vélt a mellette úszkáló bajuszos emberre, mintha egy helyre vonultak volna be katonának az első háborúban. Nékem így mesélte Gizi néni, leánya annak a szőlősgazdának, akihez ezek után többször is ellátogatott a volt miniszterelnök. Akkor ez is megtörténhetett, egyes vélemények szerint badacsonyi szürkebarátot is lehetett kóstolni a nevezetes hatvanadik születésnapon az Orsó utcában, éppen az egykori kenyeres bajtárs badacsonyi pincéjéből. Talán ezért ment le májusban Nagy Imre Zabóékhoz. Megemlékezik erről Kotnyek Antal fotográfus is. Más megemlékezők is tudnak erről. Talán ekkor történt az őszi eseményre, a badacsonyi szüretre való meghívás. Persze, Teréz-nap utánra volt kitűzve, pont egy hétre rá, október 22-ére. Már pontosan tudjuk, az ismeretlen életű ember elment, mert tartotta a szavát, amit egykori bajtársának adott. Vajon a mai politikai elitből hányan ismerik meg egy fürdőzés közben egykori katonatársukat? Vagy akkor is csak Nagy Imre volt ilyen?
Az egykori jelenlévők mondják, ebéd után az ölében lévő jegyzetfüzetbe írt hosszan, talán ezt lelte meg Rainer M. János? Érdemes végigolvasni. Kotnyek úr jóvoltából nemcsak a fotók készültek el, de fenn is maradtak a nevezetes szüretről. Derűs, közvetlen emberi viszonyokat mutató képek. Beszélgető emberekről, csodaszép tájról. 1956. október vége, már a szüretek után, ebben a faluban is megpezsdítette az ott élőket. Lett is egy-kettőre Nemzeti Bizottság, szinte mint 48-ban, mert, ha nem is Kossuth, de azt üzente. Vagy nem is kellett üzenni, mindenki érezte.
Legyen világosság, és lőn világosság. A kőzúzó,a gyár kéményéről már az első napokban lekerült a csillag, meg a tanácsháza homlokfaláról a Sztálin-kép. Ott bocorogtunk mi gyerekek, mindenütt, néztük a közeli kisvárosból teherautón érkező diákokat, hallgattuk a szónoklatokat a templom előtti Hősök terén, valaki elmesélte azt is, hogy 22-én itt járt Zabóéknál Nagy Imre, még a Szőlészeti Kutatóba is elment, kezet fogott az emberekkel. Milyen nagy dolog volt!
November 5-én már a falu határában egy tank zárta el az utat. Már esett a hó. A hideg tél hosszú lett. December 15-én a falu apraja-nagyja még egyszer összejött, eltemettük Varga Imrét. Meghozták Pestről, még október 25-én halt meg egy géppisztolysorozattól a Vérmezőn. Most itthoni földben nyugszik.
Izgalmas volt még 1957 márciusa. Március 27-én mégiscsak létrejött a Szőlősgazdák Hegyközség Szakszövetkezete. Úgy, ahogy tervezték, a gazdáké maradt a birtok (a rendszerváltásig, meg még két évig, aztán jöttek az új urak). Gondolom, a közbeni eseményeknek is volt ebben némi szerepük, meg annak is, hogy március még közel volt októberhez. Meg tán annak is, hogy Nagy Imre mégiscsak vitatta a mezőgazdaság átszervezési módszerét, s az emberek, ha a hatalom belső berkeiben dúló vitákról nem is tudtak, de a Petőfi Körben zajló, mezőgazdaságot érintő beszédeket ismerték. Ki innen, ki onnan. Az alaphangot szintén a később kimondani nem szabad nevű miniszterelnök első miniszterelnöki, 1953-as beszéde alapozta meg. Hatvanötben már nem beszéltünk hangosan arról, mi lett a tíz halimbai bányásszal, pedig több is a falunkból való volt. A falumbeliek közül az egyiket tíz évre ítélték, a másikat felakasztották. Egy orosz katonai vonat felrobbantására készültek, de az utolsó vagon után robbant csak a töltet. Mindegyikük vádirata 1956-os szerepükkel kezdődik. Nem sikerült őket rehabilitálni máig sem, a törvények nem engedik, írták a hivatalosak. 1969-től 1989-ig okkupácija, ott leledzett a munkásőrkiképző és -oktatási bázis, röviden a Bázis. Aztán, 1989-ben ők el.
És jött 1990. Emléktáblát avattunk a Zabó-háznál, rá van vésve: "Itt töltötte utolsó békés, polgári napját 1956. október 22-én, egy badacsonyi szüreten, Nagy Imre, a forradalom miniszterelnöke, a szabadságharc mártírja." Születésének centenáriuma óta minden évben nem csak az emléktáblánál van megemlékezés. A rabszállás egyik egykori lakójának kezdeményezésére a Nagy Imre-emléktúra résztvevői, köztük mind több és több fiatal járja végig a Nagy Imre nevéhez kapcsolódó helyeket és más nevezetességeket a Badacsony oldalán, s mindig van egy-egy szőlősgazda, aki megőrzi a szőlője egy-két sorát, hogy az emléktúra résztvevői szüretelni is tudjanak. Az idén is több mint százan voltunk az ország különböző részeiről.
2006-tól a szőlőtáblában, ahol akkor, 1956-ban szüreteltek, egy emlékkő is áll.
Nem hiszem, hogy egy torzan megfestett kép a mártíromságot vállaló embertől bennünket elfordítana. Õ az útját megjárta. A halált értünk vállalta, az elkövetkező generációkért, azok szabadságáért, hazája majdani függetlenségéért.
De a kíváncsiság furdal.
Tudom, sokaknak megvan a maguk Virág elvtársa a Tanú című film szerint, de vajon Félix Péter urat miért csak most szólította fel? Erre is Illyés Gyulának a versében keressük a választ?
"mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál."
Kálóczi Kálmán
Badacsonytomaj-Veszprém
