Az eredetileg Mortimer névre keresztelt egérke az ő szellemi gyermeke volt.
Üdvözlettel:
Pozsgay József
Majd a cica megissza...
Magyar Narancs, 2008. december 4.
Barotányi Zoltán cikke fontos problémára világít rá, de sajnos nem mentes tévedésektől. Az egyik, hogy a hormonkészítmények gyakran kimutathatók ivóvízből, de ennek az állításnak ellentmond az, hogy erre nem volt hitelt érdemlő példa az utolsó húsz évben. Az viszont igaz, hogy szennyvizekben és természetes vizekben számos esetben kimutatták az ilyen anyagokat.
Az emberek hormonháztartásának megzavarásáért elsősorban a más céllal gyártott, de a hormonális mellékhatással rendelkező anyagok felelősek az ivóvízben. Ilyenek a mosogatószerek (pl. alkilfenoletoxilátok), növényvédő szerek (pl. atrazin), kozmetikumok (pl. pézsma illatú anyagok). A mosogatószerekből többezernyi tonna kerül forgalomba évente a világon, és ezeket az anyagokat a szennyvíztisztítók csak részben szűrik ki.
A gyógyszerek környezeti hatásainak megismerésére, és a káros hatások kiküszöbölésére már történtek lépések. Napjainkban az EU-ban egy új gyógyszer bevezetése előtt környezeti hatástanulmányt kell végezni, ha a hatóanyag várható koncentrációja eléri az egy milligramm literenkénti szintet a természetes vizekben. Hazánkban az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Budapesti Műszaki Főiskolán folynak a gyógyszerekkel kapcsolatos környezetvédelmi kutatások.
A cikk továbbá nem hívja fel a figyelmet a gyógyszerek környezetbe jutásának egyik lényeges forrására, nevezetesen, hogy a gyógyszereket a kukába vagy a vécébe dobják. Sajnos még nem eléggé köztudott, hogy a patikák kötelesek átvenni a már lejárt, fel nem használt gyógyszereket.
A cikknek azonban nagy erénye, hogy felhívja a figyelmet az antibiotikumok természetbeni káros hatására. Bizonyított tény, hogy a rezisztens baktériumtörzsek kialakulásában a természetbe kijutott antibiotikum-készítmények is felelősek.
Dr. Juvancz Zoltán
egyetemi tanár
Nyertes vesztesek
Magyar Narancs, 2008. december 4.
Kedves Narancs,
Parászka Boróka megírta cikkét a romániai parlamenti választásokról, még mielőtt kihirdették volna a hivatalos végeredményt. Ebből adódhat, hogy cikkébe becsúszott néhány téves információ, például a neves alkotmányjogász, Varga Attila nem kapott mandátumot - mert végül kapott -, illetve hogy Kolozs megyében Szedilek Lenke kolléganőm, harminc szavazattal megelőzve engem, viszont mandátumhoz jutott. Sajnos Szedilek Lenke nem jutott mandátumhoz, így Kolozs megye 1990 óta először nem küld magyar szenátort a parlamentbe.
Bár lehet, hogy a cikkíró szerint jól hangzik, de nem felel meg a valóságnak, hogy az egyházak támogatása híján nem jutottam be a parlamentbe. Kampány-főhadiszállásomat az egyik, rendezvényeim bizonyos színhelyeit egy másik egyház bocsátotta nagyvonalúan a rendelkezésemre. Ezúton is köszönet érte.
Igazságtalan Boróka Szedilek Lenkével szemben is. A tordai ügyvédnő 1990 óta markáns képviselője régiójának, a tordai magyar nyelvű gimnázium újraalapításának egyik főszereplője. A kampányban egymásra voltunk utalva - a többi RMDSZ-képviselő- és -szenátorjelölttel együtt -, és úgy érzem, hogy működött a szolidaritás, egyéni jelöltekként egymást is támogatva jobb eredményt értünk el, mint az RMDSZ listás jelöltjei a 2008-as helyhatósági választásokon. Az új választási törvény visszássága miatt azonban mandátumot végül az kapott, ha kapott, akit a számítógép az országos leosztáson kiköpött, kivéve azokat, akik bombabiztos körzetben jelöltették magukat, azaz olyan zónákban, ahol a magyarság aránya erőteljes a helyi összlakossághoz viszonyítva.
Nincs az rendjén, hogy a kétszer nagyobb magyar lélekszámú Kovászna (Háromszék) megyében a Kolozs megyeinél kevesebb szavazattal két RMDSZ-es szenátori helyet osztottak ki, míg az abszolút számban is jobban teljesítő kolozsváriaknál egyet sem. Az sincs rendjén, hogy az egyéni választókörzeti rendszerben 34 szavazattal lehetett, esetenként 10 ezer szavazattal meg nem lehetett mandátumot szerezni.
Amikor e sorokat írom, már biztosra vehető, hogy az RMDSZ nem lesz az új kormánykoalíció tagja.
Ha részleteiben tévedett is Parászka Boróka cikke megírásakor, a címet - "Nyertes vesztesek" - telibe találta.
Eckstein-Kovács Péter
exszenátor
"Bepipultam és megírtam"
Magyar Narancs, 2008. október 23.
"Nem tudunk mindenkit meggyógyítani"
Magyar Narancs, 2008. november 20.
Az antidepresszánsokra és antipszichotikumokra vonatkozó, a Szendi-interjú kapcsán felmerülő legfontosabb szakmai kérdéseket a Németh Attilával készült beszélgetés javarészt tisztázta. A további két, szerintem eddig még reflektálatlan probléma a következő. A Szendi Gábor által (is) felvetett egyébként releváns és vitára méltó tudományos kérdések az általa megfogalmazott módon nem egy tudományos, hanem egy személyes ügy képét mutatják. Mivel ez a két szint összemosódik, romlik a felvetés vitaképessége. Idézem Szendit: "nem megbántani akartam őket, hanem leleplezni...", "a megsemmisítésem volt a cél", "a biológiai pszichiátria megsemmisülne, ha kiderülne, hogy a gyógyszerei hatástalanok", vagy pl.: a pszichiáterek (úgy általában) azt gondolják, "eltiporjuk ezt a férget", "a pszichiátria hamis ígéretet adott (...), hogy nincs balsors".
Leleplezni csalókat és bűnözőket lehet. Szendi előbb durván, majd lájtosan gyanúsít, és mikor önvédelembe ütközik, azt mondja, támadják, valamint csillagokat hazudnak le az égről, legalábbis azokat a csillagokat, amiket ő szeret nézni. Kibontakozik a szemünk előtt a harc az igazságot kimondó ember és az őt saját zsebügyi érdekei miatt eltiporni kész nagyobb csoport között. A nagyobb csoport hajójának eresztékei viszont recsegnek, ami baljós előjel rájuk nézve, pedig benne ülnek mind. Ígérték, hogy minden szomorúság elmúlik a Földről, de majd lehervad a mosoly az arcukról. Nem tudom, mi okozza ezt a képzetet, de azt hiszem, nem ezt hívják tudományos kérdésnek. Ez valami más. Érdekes, de magánügy.
A másik gond számomra két további logikai szint összecsúszásából adódik (lásd még Csontos Erika előző heti olvasói levelét). A tény, hogy rengeteg vizsgálat igazolta az antidepresszánsok és antipszichotikumok hatásosságát, nem kell, hogy vallásos hitként éljen tovább bennünk. A központi idegrendszer és annak egyik alegysége - nevezzük léleknek - még nagyjából kétmillió évig nem lesz tökéletesen regenerálható néhány bonyolultan ható molekulával. De ettől még ezek életeket mentenek, katasztrofális életminőségbe torkolló állapotokon javítanak. Az, hogy vannak vizsgálatok, amelyek megkérdőjelezik e szerek hatásosságát, nem azt jelenti automatikusan, hogy hatástalanok. Arról tudósítanak, hogy bizonyos körülmények között a hatásosságot nem sikerült igazolni. Aki dolgozott valaha a gyógyításban, és látott beteget, vagy személyesen átélt mély, más eszközre nem reagáló pszichiátriai zavart, pontosan tudja, mi lett volna, ha ezek a gyógyszerek nincsenek. Viszont tudjuk róluk, hogy tökéletlenek, és hogy szerencsére sokszor kiválthatók pszichoterápiával.
A tudomány dolga a kételkedés, és a kételkedés kapcsán Descartes is arra a felismerésre jutott, hogy ő gondolkodik, és ily módon tehát van. A kételkedés közös, a pszichiátriának nincsenek abszolút igazságai, viszont a harc valódi értelme aktuálisan a pszichiátria és a pszichoterápia talpon maradása, úgy hiszem, a páciensek érdekében.
Tisztelettel:
Bánki György
pszichiáter
