A pesti srácok 2016-ban

  • Keszthelyi András
  • 2016. október 26.

Political Animal

Pár száz magyar ember elment kifütyülni Orbán Viktort akár azon az áron is, hogy megvereti magát. Jelentős fordulat történt.

“Are you taking over

or are you taking orders?

Are you going backwards

Or are you going forwards?”

(The Clash: White Riot)

Orbán Viktor röpke három hét alatt két szimbolikus vereséget szenvedett, és éppen a NER kapott két pofont.

Az első nem volt meglepő, a második igen. Az elsőt, azaz a népszavazás érvénytelenségét tulajdonképpen maguknak köszönhették a fideszes agytrösztök, mert a kiütéses győzelem minden higgadt ellenérvet elsöprő akarása túlságosan magasra, gyakorlatilag meg nem ugorhatóvá helyezte a lécet – józan ésszel ugyanis nehezen hihető, hogy az összes magyar szavazópolgár fele, azaz négymillió ember aktívan támogatna bármilyen fideszes kezdeményezést. Túlbecsülték a saját mozgósító erejüket, és alábecsülték valamennyi ellenfelüket.

Az első vereség ezzel együtt pusztán szimbolikus. Azt mutatja, hogy hiába a NER aprólékosan kiépített rendszere az Alkotmánybírósággal, a Habony-művekkel, a közmunkásokat szavazni küldő polgármesterekkel és a gyakorlatilag korlátlan pénzügyi lehetőségekkel a kampányolásra, a magyar társadalom többsége nem támogatja Orbán Viktort.

Ettől még persze elvben annyi választást nyerhetnek, amennyit csak akarnak, mert az aktív választók többségének támogatását továbbra is élvezik, pluszban pedig ott van még a szintén átalakított, mondhatni lejtősített választási rendszer.

Éppen ezért fájóbb a második pofon, amit október 23-án kaptak.

2016. október 23-ának hősei nem a politikai pártok voltak, hanem az a néhány száz magyar ember, aki kilépett a saját  komfortzónájából, és elment kifütyülni Orbán Viktort. Tette mindezt annak tudatában, hogy felhevült fideszes nénik és bácsik minden bizonnyal kreatívan forgatják majd retiküljüket és esernyőiket.

Pár száz magyar ember elment kifütyülni Orbán Viktort akár azon az áron is, hogy megvereti magát. Nemcsak pártok aktivistái, nemcsak hivatásos forradalmárok, hanem egyetemi hallgatók, történészek, irodalomtudósok és talán autófényezők meg esztergályosok is úgy döntöttek, hogy elegük van ebből a rezsimből, és testi épségüket is kockáztatva kimentek a Kossuth térre – ki Bocskai-kabátban, ki csak úgy egyszerűen ünneplőbe öltözve vagy még úgy sem. Nem bérencek, nem hivatásos füttyögők, nem a szurkolói kemény mag vagy szabadnapjukat töltő kidobófiúk és verőlegények, akiknek mintegy hivatása a rendbontás, hanem éppen ellenkezőleg: olyan emberek, akiktől mi sem állhat távolabb, mint ez a fajta politikai aktivizmus. (A Tuareg művésznevű agent provocateur aprócska pötty ezen a tablón. Ő a baloldal Satu bácsija.)

A Kossuth téri rendezvény minden bizonnyal legfelemelőbb pillanata az volt, amikor a megvert fütyülők együtt énekelték a Himnuszt az őket verőkkel. Mert nekik nem a hazával van bajuk, mondjon bármit is a kormányzati propaganda, hanem Orbán Viktorral.

A Himnusz közös éneklésének gesztusa egyben választ adott azoknak az ellenzéki politikusoknak is, akik azon aggódtak/fanyalogtak, hogy szabad-e „megzavarni a nemzeti ünnepet”. A pesti srácok (és lányok) válasza erre az volt, hogy nem az ünnepet zavartuk meg, hanem az azt kisajátító, a másként gondolkodókkal szemben kordonnal védekező és verőlegényeket alkalmazó hatalmat. A mai pesti srácok is úgy viselkedtek, mint elődeik 60 évvel ezelőtt.

Ez a pár száz ember adta tehát a második pofont. Egyrészt a hazafiság kifejezésével, másrészt azzal a bátor gesztussal, hogy bemerészkedtek az oroszlán barlangjába, és ha már ott voltak, nemtetszésüknek adtak hangosan kifejezést.

2002 óta, egy rövid 2006-os intermezzót leszámítva a Fidesz és Orbán birtokolja az utcát, szimbolikusan pedig a nemzet és a magyarnak lenni fogalmát is. Ahogy egy barátom mondta egyszer: a Fideszé minden, ami magyar és jó. Ami vasárnap történt, ha nem is visszavétele mindennek, de világos jelzés arról, hogy van magyarság, van demokratikus nemzeti érzület a Fideszen kívül is.

A változás nem mindig forradalom, sokszor észre sem vesszük, amikor elkezdődik. Sokszor legfeljebb utólag válik láthatóvá, mintha lenne valami titkos értelme a dolgoknak.

Az a gyanúm, hogy 2016. október 23-án elkezdődött valami. Köszönet érte azoknak, akik testi épségüket kockáztatva kimentek a térre, és kifütyülték Orbán Viktort.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.