“Are you taking over
or are you taking orders?
Are you going backwards
Or are you going forwards?”
(The Clash: White Riot)
Orbán Viktor röpke három hét alatt két szimbolikus vereséget szenvedett, és éppen a NER kapott két pofont.
Az első nem volt meglepő, a második igen. Az elsőt, azaz a népszavazás érvénytelenségét tulajdonképpen maguknak köszönhették a fideszes agytrösztök, mert a kiütéses győzelem minden higgadt ellenérvet elsöprő akarása túlságosan magasra, gyakorlatilag meg nem ugorhatóvá helyezte a lécet – józan ésszel ugyanis nehezen hihető, hogy az összes magyar szavazópolgár fele, azaz négymillió ember aktívan támogatna bármilyen fideszes kezdeményezést. Túlbecsülték a saját mozgósító erejüket, és alábecsülték valamennyi ellenfelüket.
Az első vereség ezzel együtt pusztán szimbolikus. Azt mutatja, hogy hiába a NER aprólékosan kiépített rendszere az Alkotmánybírósággal, a Habony-művekkel, a közmunkásokat szavazni küldő polgármesterekkel és a gyakorlatilag korlátlan pénzügyi lehetőségekkel a kampányolásra, a magyar társadalom többsége nem támogatja Orbán Viktort.
Ettől még persze elvben annyi választást nyerhetnek, amennyit csak akarnak, mert az aktív választók többségének támogatását továbbra is élvezik, pluszban pedig ott van még a szintén átalakított, mondhatni lejtősített választási rendszer.
Éppen ezért fájóbb a második pofon, amit október 23-án kaptak.
2016. október 23-ának hősei nem a politikai pártok voltak, hanem az a néhány száz magyar ember, aki kilépett a saját komfortzónájából, és elment kifütyülni Orbán Viktort. Tette mindezt annak tudatában, hogy felhevült fideszes nénik és bácsik minden bizonnyal kreatívan forgatják majd retiküljüket és esernyőiket.
Pár száz magyar ember elment kifütyülni Orbán Viktort akár azon az áron is, hogy megvereti magát. Nemcsak pártok aktivistái, nemcsak hivatásos forradalmárok, hanem egyetemi hallgatók, történészek, irodalomtudósok és talán autófényezők meg esztergályosok is úgy döntöttek, hogy elegük van ebből a rezsimből, és testi épségüket is kockáztatva kimentek a Kossuth térre – ki Bocskai-kabátban, ki csak úgy egyszerűen ünneplőbe öltözve vagy még úgy sem. Nem bérencek, nem hivatásos füttyögők, nem a szurkolói kemény mag vagy szabadnapjukat töltő kidobófiúk és verőlegények, akiknek mintegy hivatása a rendbontás, hanem éppen ellenkezőleg: olyan emberek, akiktől mi sem állhat távolabb, mint ez a fajta politikai aktivizmus. (A Tuareg művésznevű agent provocateur aprócska pötty ezen a tablón. Ő a baloldal Satu bácsija.)
A Kossuth téri rendezvény minden bizonnyal legfelemelőbb pillanata az volt, amikor a megvert fütyülők együtt énekelték a Himnuszt az őket verőkkel. Mert nekik nem a hazával van bajuk, mondjon bármit is a kormányzati propaganda, hanem Orbán Viktorral.
A Himnusz közös éneklésének gesztusa egyben választ adott azoknak az ellenzéki politikusoknak is, akik azon aggódtak/fanyalogtak, hogy szabad-e „megzavarni a nemzeti ünnepet”. A pesti srácok (és lányok) válasza erre az volt, hogy nem az ünnepet zavartuk meg, hanem az azt kisajátító, a másként gondolkodókkal szemben kordonnal védekező és verőlegényeket alkalmazó hatalmat. A mai pesti srácok is úgy viselkedtek, mint elődeik 60 évvel ezelőtt.
Ez a pár száz ember adta tehát a második pofont. Egyrészt a hazafiság kifejezésével, másrészt azzal a bátor gesztussal, hogy bemerészkedtek az oroszlán barlangjába, és ha már ott voltak, nemtetszésüknek adtak hangosan kifejezést.
2002 óta, egy rövid 2006-os intermezzót leszámítva a Fidesz és Orbán birtokolja az utcát, szimbolikusan pedig a nemzet és a magyarnak lenni fogalmát is. Ahogy egy barátom mondta egyszer: a Fideszé minden, ami magyar és jó. Ami vasárnap történt, ha nem is visszavétele mindennek, de világos jelzés arról, hogy van magyarság, van demokratikus nemzeti érzület a Fideszen kívül is.
A változás nem mindig forradalom, sokszor észre sem vesszük, amikor elkezdődik. Sokszor legfeljebb utólag válik láthatóvá, mintha lenne valami titkos értelme a dolgoknak.
Az a gyanúm, hogy 2016. október 23-án elkezdődött valami. Köszönet érte azoknak, akik testi épségüket kockáztatva kimentek a térre, és kifütyülték Orbán Viktort.
