A pesti srácok 2016-ban

  • Keszthelyi András
  • 2016. október 26.

Political Animal

Pár száz magyar ember elment kifütyülni Orbán Viktort akár azon az áron is, hogy megvereti magát. Jelentős fordulat történt.

“Are you taking over

or are you taking orders?

Are you going backwards

Or are you going forwards?”

(The Clash: White Riot)

Orbán Viktor röpke három hét alatt két szimbolikus vereséget szenvedett, és éppen a NER kapott két pofont.

Az első nem volt meglepő, a második igen. Az elsőt, azaz a népszavazás érvénytelenségét tulajdonképpen maguknak köszönhették a fideszes agytrösztök, mert a kiütéses győzelem minden higgadt ellenérvet elsöprő akarása túlságosan magasra, gyakorlatilag meg nem ugorhatóvá helyezte a lécet – józan ésszel ugyanis nehezen hihető, hogy az összes magyar szavazópolgár fele, azaz négymillió ember aktívan támogatna bármilyen fideszes kezdeményezést. Túlbecsülték a saját mozgósító erejüket, és alábecsülték valamennyi ellenfelüket.

Az első vereség ezzel együtt pusztán szimbolikus. Azt mutatja, hogy hiába a NER aprólékosan kiépített rendszere az Alkotmánybírósággal, a Habony-művekkel, a közmunkásokat szavazni küldő polgármesterekkel és a gyakorlatilag korlátlan pénzügyi lehetőségekkel a kampányolásra, a magyar társadalom többsége nem támogatja Orbán Viktort.

Ettől még persze elvben annyi választást nyerhetnek, amennyit csak akarnak, mert az aktív választók többségének támogatását továbbra is élvezik, pluszban pedig ott van még a szintén átalakított, mondhatni lejtősített választási rendszer.

Éppen ezért fájóbb a második pofon, amit október 23-án kaptak.

2016. október 23-ának hősei nem a politikai pártok voltak, hanem az a néhány száz magyar ember, aki kilépett a saját  komfortzónájából, és elment kifütyülni Orbán Viktort. Tette mindezt annak tudatában, hogy felhevült fideszes nénik és bácsik minden bizonnyal kreatívan forgatják majd retiküljüket és esernyőiket.

Pár száz magyar ember elment kifütyülni Orbán Viktort akár azon az áron is, hogy megvereti magát. Nemcsak pártok aktivistái, nemcsak hivatásos forradalmárok, hanem egyetemi hallgatók, történészek, irodalomtudósok és talán autófényezők meg esztergályosok is úgy döntöttek, hogy elegük van ebből a rezsimből, és testi épségüket is kockáztatva kimentek a Kossuth térre – ki Bocskai-kabátban, ki csak úgy egyszerűen ünneplőbe öltözve vagy még úgy sem. Nem bérencek, nem hivatásos füttyögők, nem a szurkolói kemény mag vagy szabadnapjukat töltő kidobófiúk és verőlegények, akiknek mintegy hivatása a rendbontás, hanem éppen ellenkezőleg: olyan emberek, akiktől mi sem állhat távolabb, mint ez a fajta politikai aktivizmus. (A Tuareg művésznevű agent provocateur aprócska pötty ezen a tablón. Ő a baloldal Satu bácsija.)

A Kossuth téri rendezvény minden bizonnyal legfelemelőbb pillanata az volt, amikor a megvert fütyülők együtt énekelték a Himnuszt az őket verőkkel. Mert nekik nem a hazával van bajuk, mondjon bármit is a kormányzati propaganda, hanem Orbán Viktorral.

A Himnusz közös éneklésének gesztusa egyben választ adott azoknak az ellenzéki politikusoknak is, akik azon aggódtak/fanyalogtak, hogy szabad-e „megzavarni a nemzeti ünnepet”. A pesti srácok (és lányok) válasza erre az volt, hogy nem az ünnepet zavartuk meg, hanem az azt kisajátító, a másként gondolkodókkal szemben kordonnal védekező és verőlegényeket alkalmazó hatalmat. A mai pesti srácok is úgy viselkedtek, mint elődeik 60 évvel ezelőtt.

Ez a pár száz ember adta tehát a második pofont. Egyrészt a hazafiság kifejezésével, másrészt azzal a bátor gesztussal, hogy bemerészkedtek az oroszlán barlangjába, és ha már ott voltak, nemtetszésüknek adtak hangosan kifejezést.

2002 óta, egy rövid 2006-os intermezzót leszámítva a Fidesz és Orbán birtokolja az utcát, szimbolikusan pedig a nemzet és a magyarnak lenni fogalmát is. Ahogy egy barátom mondta egyszer: a Fideszé minden, ami magyar és jó. Ami vasárnap történt, ha nem is visszavétele mindennek, de világos jelzés arról, hogy van magyarság, van demokratikus nemzeti érzület a Fideszen kívül is.

A változás nem mindig forradalom, sokszor észre sem vesszük, amikor elkezdődik. Sokszor legfeljebb utólag válik láthatóvá, mintha lenne valami titkos értelme a dolgoknak.

Az a gyanúm, hogy 2016. október 23-án elkezdődött valami. Köszönet érte azoknak, akik testi épségüket kockáztatva kimentek a térre, és kifütyülték Orbán Viktort.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.