A kvótanépszavazás öt tanulsága

  • Keszthelyi András
  • 2016. október 11.

Political Animal

A Fidesz is megmutatta, hogy tud hibázni.

Eltelt kilenc nap és közben csendben lezárult a szavazatszámlálás is. A Nemzeti Választási Irodának mintha a szokásosnál nagyobb erőfeszítést jelentett volna a levélszavazatok megszámlálása, de egy hét alatt csak megbirkóztak vele. A nagyobbrészt még a népszavazás estéjén közölt (részleges) eredményeken alapuló elemzések is elhalkultak, valamennyi párt megünnepelte a győzelmet.

Nézzük akkor, mit látunk most. Az alábbi öt tanulságból három a számokból, kettő a kampány karakteréből adódik.

1. A 3 362 224 nem szavazat közel annyi, mint a Fidesz és Jobbik összes szavazóinak száma. (A közvéleménykutatók átlaga alapján 3,4 millió szavazó.) Ami azt jelenti:  tekintettel arra, hogy a mozgósítás – különösen a Jobbik szavazók esetében – nem érte, nem érhette el a 100 százalékot, van legalább félmillió szavazó, aki nemmel szavazott, bár nem fideszes és nem jobbikos. Minden bizonnyal nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy túlnyomó többségük nem a jellemzően politikailag passzív választók, hanem az ellenzék támogatói közül kerülnek ki.

Ha pedig így van, akkor már csak az a kérdés, hogy 2008-hoz hasonlóan tartósan ott maradnak-e a jobboldalon vagy egyszerűen nem engedelmeskedtek a bojkottra szólító pártutasításnak, de egy parlamenti választáson továbbra is kedvenc pártjukat fogják támogatni.

Ha az állítás első része igaz, akkor a baloldali-liberális (demokratikus) ellenzék a korábbinál is komolyabb bajban van, 2018 matematikailag is igen távol kerül, nem csak politikailag.

Bárhogy legyen is, a Magyarországon leadott szavazatok alapján a Fidesz egy választási helyzetben is 2/3 közelében teljesítene, újabb brutális vereséget mérve teljes ellenzékére.

2. Az érvénytelen szavazatok száma minden korábbinál magasabb: 6,17 százalék. Bár igaz, hogy ennyi szavazattal nem lehetne átlépni a parlamenti küszöböt, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt (MKKP) ezzel az eredménnyel felkerült Magyarország politikai térképére. A szintén az érvénytelen szavazatokért kampányoló civilek nem szálltak be a politikai értelmezések diskurzusába, így a haszon tisztán a Kutyapárté. Nagy kérdés persze, hogy mit kezdenek vele: elindul-e egyfajta pártszerű építkezés, egyáltalán bennmaradnak-e tartósan a politikai térben? Az eltelt bő egy hét eseményei, illetve azok reflexió nélkül hagyása (pl. Népszabadság-ügy) mindenesetre inkább azt jelzik, hogy az MKKP nem volt felkészülve erre az eredményre, így egyelőre nincsenek válaszai sem a hogyan tovább kérdésére. Az, hogy indulnak 2018-ban garantálhatja a szórakozást két év múlva is, de ha ebben a formában teszik, az nem sok veszélyt jelent Orbán Viktor újabb győzelmét illetően. A Kutyapárt dilemmája egyelőre ugyanaz, mint a 2010 után megjelent ellenzéki kezdeményezéseké: ha betagolódik az ellenzéki világba, elveszíti szekszepíljét, ha viszont kívül marad azon, könnyen a nemrégiben önmagát felszámoló 4K sorsára juthat.

3. A levélben szavazó határon túli magyarok 2014-ben és most is aktívabbak voltak mint a Magyarországon élő választópolgárok, de részvételük nem volt kiugróan magas. A regisztráltak 47 százaléka szavazott érvényesen. Két szavazás eredményei alapján mindenesetre az látszik, hogy a Fidesz stabilan 120-125 ezer szavazatra számíthat ebben a körben, ami egy szoros magyarországi eredmény esetében döntő lehet. Egészen elképesztőnek tartom, hogy a Jobbik és az MKKP kivételével az ellenzék semmilyen erőfeszítést nem tesz ezeknek a szavazóknak a megszólítására. A Kutyapárt plakátolt Erdélyben, de ennek hatása nem mérhető a hagyományosan magas, 2014-hez képest mégis csökkenő érvénytelen szavazatok miatt (levélszavazáskor több személyes adatot is meg kell adni, ezért 14-ben 18, idén is 14 százalék felett volt a rontott iratok száma). Hasonlóképpen nem mérhető annak a kezdeményezésnek a hatása sem, amelyben erdélyi fiatalok a népszavazás bojkottjára szólítottak fel.

4. Ami magát a kampányt illeti, a Fidesz is megmutatta, hogy tud hibázni, de az eredmény értékelésében, annak prezentációjában továbbra is erősebb riválisainál. Ami a hibát illeti: nem kellett volna az érvényességet hangsúlyozni a kampány utolsó hetéig, hiszen az a borítékolható ellenzéki bojkott fényében eleve kétséges volt. A kampánystáb azonban vagy rossz számokat olvasott, vagy rosszul olvasta a számokat, így a kommunikáció csak az utolsó héten váltott át az érvényességről mint a siker mércéjéről a nem szavazatok várható nagy arányára.

Feltűnő volt a miniszterelnök kockázat-kerülése is. 2006 óta ez az első fontos kampány, melynek utolsó heteiben Orbán Viktor nem járta körbe az országot, noha szeptember elején még ezt ígérte. Azt ma meg már mindenki természetesnek tekinti, hogy nyilvános vitára nem vállalkozik, így Vona Gábor kihívásának elutasítása sem kavart különösebb vihart.

5. Végül emlékezzünk meg arról, hogy azon keveseknek lett igazuk, akik azt jósolták, hogy annak ellenére sem lesznek csalások a szavazatok számlálása kapcsán, hogy az ellenzék egyáltalán nem jeleskedett a szavazóköri biztosok kijelölésénél. Nos, ez valóban nem következett be, bár a határon túli szavazatok kapcsán felmerülő anomáliákat (pl. mi történik azzal a regisztrált szavazóval, aki időközben meghal) a törvényhozók továbbra sem orvosolták. Másfelől a kormány által hirdetésre elköltött töméntelen pénz, az önkormányzatok agitálása vagy a közmunkások szavazásra zsarolásáról érkező hírek azt vetítik előre, hogy 2018-ban minden korábbinál gátlástalanabb módon fog az állam és teljes gépezete a Fidesz kampányszolgálatába állni.

És akkor még a Népszabadság brutális kivégzéséről nem is beszéltünk.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.