Napok óta forr a közösségi média, értelmeznek és félreértenek kormányzati szóvivőket, mire ők sietve cáfolnak. Amióta a Népszabadság egy hónapja megírta, majd Ujhelyi MSZP-alelnök másnap külön is figyelmeztetett erre a forgatókönyvre, találgatások sora indult be azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor esetleg előrehozott választásokon gondolkodik. Nézzük hát, milyen érvek szólnak mellette és ellene.
Vessünk egy pillantást előbb a jelekre. Mert kétségtelenül vannak olyan jelek, amelyek alapján kijelenthető, hogy legalábbis talonban van ez a megoldás. Az egyik ilyet az Átlátszó vette észre még decemberben. A Nemzeti Választási Iroda ugyanis a szokásos módon, tehát a nyílt eljárási formák mellőzésével kötött keretszerződést a szavazólapok örökös beszállítójával, az Állami Nyomdával másfél milliárd forint értékben. A hivatalos indoklás szerint a várható népszavazások miatt. Ám ha el is tekintünk attól a ténytől, hogy a jelenlegi gyakorlat szerint egyáltalán nem várható népszavazás, legfeljebb a kormánynak tetsző kérdésekben, akkor is szembeszökő a szerződött összeg mértéke. Ebből ugyanis az Átlátszó számításai szerint legalább két országos választást lehet finanszírozni – a népszavazások költsége jóval alacsonyabb.
A második jel szintén decemberi: a Fidesz kongresszusán Orbán némiképp indokolatlanul bejelentette, hogy 2018-ban is ő indul miniszterelnök-jelöltként a választásokon. Kremlinológiai értelemben ennek két értelmezése lehetséges: egy, megüzente a fiataloknak (Lázár, Rogán), hogy kuss. Majd szólok, ha visszavonulok. Mintegy bónuszként pedig eloszlatta a homályt a köztársasági elnöki ambíciókkal kapcsán, vagyis azt üzente, hogy ő márpedig nem fogja Ádert váltani 2017-ben. Egy konspiratívabb olvasat szerint ennek a bejelentésnek semmi értelme nem volt, mivel 2017-ben újabb kongresszus lesz. Illetve mégis: lényegében így akart felhatalmazást szerezni egy esetleges előre hozott választásra.
A legfontosabb gyanús jel azonban a Fidesz maszatoló kommunikációja. Rogán propagandaminiszter szombaton jelentette be, hogy a Fidesz az emberekhez fordul, ha nem sikerül kétharmados többséget szerezni. Azóta a kormánypárt folyamatosan cáfolja, hogy a bejelentés értelmében az előre hozott választás sem kizárható.
A mostanában feltűnően jól értesült vs.hu például szerdán délután közölte fideszes forrásokra hivatkozva, hogy a kommunikációért felelős miniszter homályos mondata pusztán annyit jelent, hogy a Fidesz újabb „nemzeti konzultációt” tervez. Ezzel az állítással csak két probléma van: 1. ha Orbán Viktor valóban előre hozott választásokban gondolkodik, azt nem fogja széles körben egyeztetni, mert semmilyen érdeke nem fűződik ahhoz, hogy terve idő előtt kitudódjon. 2. amúgy semmilyen nemzeti konzultáció nem oldja meg a kétharmad hiányának problémáját, és nem fog két mandátumot hozzáadni a Fidesz frakciójához.
Lássuk be, ezek csupán jelek, jelzések, bár nem tudjuk pontosan, mire utalnak. Vagy igazak, vagy nem. De ha nem jelekben, hanem érvekben gondolkodunk, akkor találunk ilyet: ez, röviden, az ellenzék helyzete. A Jobbik minden erőfeszítése dacára stagnál, a magát a növekedés illúziójába ringató DK visszaesett, a demokratikus térfélen ugyan az MSZP a legnagyobb, de szavazatok növekedésére ő sem számíthat az elmúlt egy év kutatási eredményei alapján. A demokratikus ellenzéken belül ráadásul skizmatikus a menekültek ügye. Miközben a pártok vezetői simogatnák őket, szavazóik egyre növekvő mértékben csatlakoznak a Fidesz menekültügyi pozíciójához. Egy szó mint száz: a Fidesznek papíron most igen jó alkalma van visszaszerezni a kétharmadot.
A modern politikában bevett szokás, hogy egy kormány mandátumának megerősítését kéri a választóktól. Az is tény ugyanakkor, hogy általában egy szűk többséget szeretnének egyértelműsíteni, nem pedig a közel kétharmadot kétharmaddá váltani (ami önmagában is szokatlan az európai demokráciákban). A kormány által kezdeményezett előre hozott választások (snap election) célja tehát a kormányzati többség erősítése. Ez történt például Orbán egyik kedvenc országában tavaly, amikor Erdoğan török elnök azért írt ki előre hozott választást, hogy a júniusban csak relatív többséget szerzett kormánypárt hatalmát abszolút többséggé transzformálja. Sikerrel járt.
„Nemzetünknek egységesen véleményt kell nyilvánítania és határozottan elutasítani minden provokációt, melyek egyetlen célja a politikai haszonlesés ezekben a nehéz időkben” – ezek még nem Orbán csalódott mondatai annak kapcsán, hogy az ellenzék egységesen elutasítja az alkotmánymódosítást, hanem Nazarbajev kazah elnök szavai, aki épp a minap lepte meg népét azzal, hogy márciusra előre hozott választást írt ki.
Joggal merülhet fel a kérdés a gyanútlan olvasóban, hogy ha ennyi jel és érv szól az előre hozott választás mellett, akkor miért cáfolják azt kormányzati körök mégis? Nos, ennek legalább három oka lehet: 1. ameddig a parlament nem szavazott róla, a folyamat nem zárult le. Ilyenkor lázas latolgatás és puhatolózás folyik annak kapcsán, hogy lehetséges-e ellenzéki szavazatok megvásárlása (és a Fidesznek közel két évtizedes jól dokumentált rutinja van ebben); 2. cáfolják, mert nem tudnak róla. A bizalomerősítő előre hozott választások egyik fontos eleme a meglepetés. Ha tehát ilyesmi jár Orbán Viktor fejében, azt minden bizonnyal legszűkebb tanácsadói körében vitatja meg, nem köti „mértékadó fideszes források” orrára; 3. cáfolják, mert nem akarják. Bár eddig az előre hozott választás melletti érveket soroltam, érdemes megvizsgálni az ellenérveket is, amit a legpontosabban Böcskei Balázs foglalt össze: „Az Orbán-rezsim működéséhez hozzátartozik, hogy irányítói a kockázatok minimalizálására törekednek, az előre hozott választás pedig rizikót jelent. Főként úgy, hogy bár a Fidesz népszerű, a kormány teljesítményével sokan elégedetlenek, így nem tudni, miként reagálnának választási helyzetben. Előre hozott választásnál nyilvánvaló, hogy a kormánypárt célja uralmának meghosszabbítása, ez protestmagatartást is eredményezhet. A rendszer legitimitását gyengítené, ha a felkészületlen ellenzék bojkottálná a választást.”
Az előre hozott választás tehát kockázatos. Különösen egy olyan politikai kultúrában, ahol, szemben például Olaszországgal vagy az Egyesült Királysággal, nincs hagyománya. A magyar szavazók ahhoz szoktak – és nem csak az elmúlt 26 évben –, hogy egy kormány kitölti választási ciklusát. Minden ezzel kapcsolatos attitűd kutatása egy hipotetikus helyzet megfejtésére tett kísérlet. Kevés reménnyel kecsegtet, de egyáltalán nem kizárható, hogy az ellenzék megtalálja az adekvát válasz képletét, és egyszerűen nevetségessé teszi az amúgy is lecsengőben, de legalábbis nem emelkedő ágon levő menekültkérdés ilyen módon való tematizációját.
Mindent egybevetve, az előre hozott választás az ellenzék számára inkább esély, mint veszély – és ez az, ami Orbán Viktort legalábbis mérlegelésre készteti.
Február 15-én (a parlament első ülésnapján), de legkésőbb 28-án (Orbán Viktor évértékelőjén a Várkert Bazárban) valószínűleg mindez kiderül.
