Publicisztika

A kormánynak komoly fejfájást okoz a Brüsszelben a roma gyerekek iskolai szegregációja ügyében májusban indult kötelezettségszegési eljárás. A roma emancipációs mozgalom számára viszont ez a legfontosabb és egyben legígéretesebb esemény az utóbbi években.

Az alkotmányos, szabadelvű jogállamok, képviseleti rendszerek, polgári köztársaságok már régóta, több mint száz esztendeje válságban vannak. S amit liberális korunkban hajdan cáfolni szerettünk volna – több mint negyedszázada már –, és amit poszt­sztálinista és szélsőjobboldali vitafeleink (velünk ellentétben) világosan láttak: a polgári, liberális rendszerek csak Nyugaton tudnak meghonosodni, kiterjesztésük az egész világra teljes kudarc. Nyilvánvalóan lehetetlen.

Bizonyára nem vagyok egyedül, aki hátrahőkölt idén tavasszal, mikor szárnyra kapott a hír, hogy szigorítják a hozzáférést az abortuszhoz Lengyelországban.

Az október 2-i népszavazás ténye és körülményei, az érvénytelensége ellenére végsőkig erőltetett, értelmetlen alaptörvény-módosítás, majd az ország vezető független napilapjának október 8-i cinikus kivégzése újra a nemzetközi érdeklődés középpontjába helyezte Magyarországot.

Nem lesz politikailag korrekt. Nem lesz az emberi jogok védelmezője, sem a kisebbségeké. Nem fogja számon kérni a demokráciát senkin, rajtunk sem.

A Krétakör alapítójának megnyitó beszéde a 13. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon.

Emory S. Bogardus neve nem sokat mond a szélesebb közönségnek, valószínűleg csak a szociológus- és szociálpszichológus-szakma ismeri. 1882-ben született az Egyesült Államokban, nevéhez fűződik az egyik első szociológiai tanszék létrehozása Dél-Kaliforniában, a 30-as években az Amerikai Szociológiai Társaság elnöke volt. Neve mégsem ezért marad fenn az örökkévalóságnak, hanem az általa kialakított és róla elnevezett Bogardus-skála, az egyik leggyakrabban használt szociológiai mérőeszköz okán.

A Lovász-interjú margójára: bizony állást kellene foglalnia.

Szó sincs elütésről: nem népszavazásról, hanem népszavaztatásról beszélek. A népszavazás demokratikus intézmény. A népszavaztatás: autokráciák tartozéka.

Tegyük fel, hogy az ellenzék azt gondolja, legyőzheti a Fideszt 2018-ban. Akkor miért nem cselekszik eszerint? Azért, mert valójában nem ezt gondolja.

Több visszaemlékezés említi, hogy az írásom címéül választott mondattal mutatkozott be néhanapján Amedeo Modigliani. Vagy Modi, ahogy a barátai nevezték.

Az október 2-ra meghirdetett népszavazás látszólag demokratikus esemény, valójában ártalmas, manipulatív eljárás. Minden érvényes szavazat csak súlyosbítja a helyzetet. Akinek fontos Magyarország nemzetközi tekintélye, érdekérvényesítő képessége, az Európát nyomasztó menekülthullám konstruktív megoldása, és általában az Európai Unió jobb, számunkra is előnyösebb működése, a bojkott és az érvénytelen szavazat leadása között választhat.

Hol van a hatóság, és lesz-e büntetés?