„Lovász László szerint az Akadémiának nem feladata a politizálás…” Céljait tekintve valóban nem, mégsem tudok azonosulni ezzel a véleménnyel.
Kézenfekvő, hogy az Akadémián, mint bármely intézményben ebben az országban, vegyesen találunk bal- és jobboldali, konzervatív, liberális és szociáldemokrata gondolkodású embereket. Mindenhol együttműködünk valamennyien a közös célok elérése érdekében, mint például egy vállalkozás sikerre vitelében, beteg emberek gyógyulásában, jól képzett fiatalok előállításában az oktatási intézményekben. A különböző politikai hovatartozás nem gátja a szakmai együttműködésnek.
Konzervatív, liberális és baloldali ismerőseim, barátaim egyaránt aggódnak a magyar demokráciáért, az utóbbi években megfigyelhető folyamatok miatt. Feltehetőleg az Akadémián is vannak konzervatív gondolkodók, de kétlem, hogy sokan lennének, akik
egyetértenek a demokratikus intézményrendszer lebontásával,
a tömeges panamázással, a fékek és ellensúlyok rendszerének szétzilálásával, azzal az arrogáns önkényeskedéssel, amit a jelenlegi kormány művel.
| ||
Ha abban a kérdésben, hogy ki szimpatikusabb, Gyurcsány Ferenc vagy Orbán Viktor, nem foglal állást az Akadémia, mélységesen egyetértek. De abban, hogy rendben van-e az, ahogy ezt az országot irányítja a miniszterelnök és kormánya, bizony állást kellene foglalnia. Akik exponálták magukat ebben a kérdésben, és levelet írtak az Akadémia elnökének, bizonyítják, hogy a tudós testület számos tagja felelősséget érez az ország egyre romló állapota miatt.
Ha egy képzeletbeli kormány vissza kívánná hozni a numerus clausust, akkor abban a kérdésben sem foglalna állást az Akadémia, mondván, hogy politikával nem foglalkozunk? Ez nyilvánvalóan nonszensz. A tudós is része a világnak. Attól nem függetlenítheti magát.
Nem zárkózhat be a kutatószobájába
akkor, amikor egyre gyorsuló ütemben haladunk egy új diktatúra irányába. Nem mondhatja, hogy mi kívül állunk mindenen, mi csak a tudományt műveljük. Az orvos csak gyógyít, a kofa csak a zöldségét árulja, a tanár csak tanít, az esztergályos csak esztergál, azonkívül neveli a gyermekét, vásárol, nyaral, ügyet intéz, vagyis része az őt körülvevő világnak. Tehát a tudós sem lehet csak tudós. Ugyanúgy rá is tartozik minden, mint bárki másra.
A Kádár-rendszerben nem tartozott az életünkhöz a politika, mert az
a funkcionáriusok játszótere
volt. Oda nem tévedhetett földi halandó, mert megüthette a bokáját. A demokrácia pont azt jelenti, hogy mindenkire tartozik a köz ügye. Mindenkinek joga és kötelessége érteni, hogy mi történik körülötte, és szóvá tenni, ha anomáliát észlel. Különösen igaz ez az okos emberekre. Aki elbarikádozza magát, és szobája csendjében nem vesz tudomást a környező világban zajló eseményekről, az
rossz úton jár, mert segédkezik
egy erkölcstelen rezsim további erősödéséhez.
Ha a kormány megvonná a tudományos kutatásra szánt pénzek jelentős részét, akkor az Akadémia hallatná a hangját, nagyon helyesen, a lépés káros mivolta miatt. Akkor mi akadálya, hogy más káros intézkedések negatív hatásait szóvá tegye, mint például az oktatás lezüllesztését, az egészségügy romba döntését, a magyar fiatalok tömeges külföldre vándorlását, az ország elszegényedését, az új, hűbéri viszonyokra alapuló pártnómenklatúra kialakítását, és végül a demokratikus intézményrendszer gerincének eltörését.
Kedves Elnök Úr!
Ön a világ egyik legnagyobb matematikusa. Ha nem lenne az Akadémia elnöke, akkor megtehetné (bár akkor is rosszul tenné), hogy nem vesz tudomást az országban zajló eseményekről, és kutathatna tovább a diszkrét matematika erdejében, de mivel az Akadémia elnöke, ezt nem teheti meg. Noblesse oblige.
A szerző egyetemi oktató.
