Janisch Attila: Kérdések az október 23-i atrocitások rezüméjeként

  • Janisch Attila
  • 2016. október 26.

Publicisztika

Hol van a hatóság, és lesz-e büntetés?
Több videófelvétel is kering a neten (lásd például itt, itt és itt), amelyeken jól látni, hogy a 2016. október 23-i állami ünnepségen hogyan "ünnepelnek" Orbán Viktor miniszterelnök hívei, mit gondolnak a demokráciáról, a velük egyet nem értők jogairól és a saját emberi méltóságukról, tisztességükről.
A felvételeket megtekintőben gyorsan elillan minden illúzió, remény a fentieket illetően. Amit látni, tömeges bűncselekmény. Tomboló gyűlölet. Fékezhetetlen, de fékezni nem is kívánt erőszak. Kíváncsi vagyok - a látottak alapján talán nem egyedül -, hogy a rendőrség, ügyészség mint erre illetékes szervek indítanak-e nyomozást, tesznek-e feljelentést, lesz-e büntetés?!
Az NVI székházról lecsavarozott tábla miatt látványos bírósági műbalhét rendeztek, hosszas eljárást folytattak, és elmarasztaló ítéletet hoztak Gulyás Márton ellen. Akkor az ügyész és a bíró úgy érvelt, hogy Gulyás Márton viselkedése - azzal, hogy ledobta az egyébként üres járdára az NVI nevét viselő és már lecsavarozott táblát - félelmet keltett az éppen arra sétálókban.
Nos, ha Gulyás Márton viselkedése akkor félelemkeltő volt, akkor minek nevezné a tisztelt bíróság és a tisztelt ügyész a megvadult orbánisták viselkedését? Ezeknek az "ünneplőknek" a viselkedése kiben kelt félelmet? És kiben kelt félelmet Orbán Viktor magatartása, akinek eszébe sem jut a híveit megfékezni, aki, éppen ellenkezőleg, az ország polgárait megosztó szónoklataival szítja és szélsőségesen élezi, a végletekig fokozza az ellentéteket?
Szégyen ez az ország, amelyben élünk.
Szégyen, mert szégyenletes hellyé teszik a politikusai, a hatalmukhoz ragaszkodó és azzal visszaélő mániákusai. Szégyen, hogy egyetlen ember gátlástalansága, tömegbutító demagógiája ilyenné teheti.
De hogy ilyen az ország, hogy ilyenné lett, mert ilyenné tettük - vagy legalábbis hagytuk, hogy ilyenné legyen -, ez a mi közös szégyenünk!
Ismét kérdezem tehát, hol van a hatóság?
Mert, ha a sértettek nem is tesznek feljelentést a tömeges garázdaságot, súlyos testi sértést elkövetők ellen, akkor ezeket a videókat látva, amelyeken egyébként felismerhetőek, beazonosíthatóak, következéskép személyükben lenyomozhatóak az ütlegeket osztók, nem lenne-e kötelessége nyomozást indítani a rendőrségnek?
Már csak azért is, hogy elejét vegyék annak, hogy ezek a magukból kivetkőzött "ünneplők" legközelebb ne csak vízzel öntsék le a velük egyet nem értőket, hogy ne csak az orrukat törjék be, hogy ne csak szavakkal savazzanak, hogy ne csak szóban kívánják az Orbán ellen tüntetők halálát, hanem elérkezzünk végül addig a (talán) senki által nem kívánt pontig, amikor az események és történések visszafordíthatatlanokká és megmásíthatatlanokká válnak, amelyben az egymás elleni atrocitások és agresszivitás a legrémesebb tömeges erőszakhoz vezet.
Nem tudni, hogy az országot személyes birtokának tekintő, demokratából egyszemélyi uralkodóvá vedlő politikus környezetében van-e bárki, akiben még maradt egy szikrányi józan ész. De ha van ilyen, akkor annak látnia kell, hogy 2006-hoz hasonlóan ismét kezdenek a dolgok a legrosszabb és a legveszélyesebb irányba haladni.
Akkor a hatóságok, bár ügyetlenül és tehetségtelenül és joggal elítélhető agresszivitással, de igyekeztek megakadályozni, hogy a rossznál rosszabb és végül a legrosszabb is megtörténhessen. Kérdés tehát, hogy az ország rendjéért, a polgárok biztonságáért és egymás közti békéjének fenntartásáért ma felelős hatóságok képesek-e az objektív és pártatlan cselekvésre, vagy csak azt teszik egy alapjaiban megromlott és egyre fékevesztettebbé váló hatalom erőszakszervezeteként, amit ez a hatalom - amelytől, ha komolyan vehetnénk, hogy ebben az országban még demokrácia van függetleneknek kellene lenniük - diktál nekik?

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

„Én valami kevésbé szelídet kerestem”

  • Mink András

„A be nem illeszkedés vonzó távlatát nyújtották nekem” – olvasható Kenedi János szellemi ébredésének történetéről számot adó, Elhülyülésem története című 1977-es írásában, amelyet Kovács András nevezetes körkérdésére (Marx a negyedik évtizedben) írt válaszul.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.