Janisch Attila: Kérdések az október 23-i atrocitások rezüméjeként

  • Janisch Attila
  • 2016. október 26.

Publicisztika

Hol van a hatóság, és lesz-e büntetés?
Több videófelvétel is kering a neten (lásd például itt, itt és itt), amelyeken jól látni, hogy a 2016. október 23-i állami ünnepségen hogyan "ünnepelnek" Orbán Viktor miniszterelnök hívei, mit gondolnak a demokráciáról, a velük egyet nem értők jogairól és a saját emberi méltóságukról, tisztességükről.
A felvételeket megtekintőben gyorsan elillan minden illúzió, remény a fentieket illetően. Amit látni, tömeges bűncselekmény. Tomboló gyűlölet. Fékezhetetlen, de fékezni nem is kívánt erőszak. Kíváncsi vagyok - a látottak alapján talán nem egyedül -, hogy a rendőrség, ügyészség mint erre illetékes szervek indítanak-e nyomozást, tesznek-e feljelentést, lesz-e büntetés?!
Az NVI székházról lecsavarozott tábla miatt látványos bírósági műbalhét rendeztek, hosszas eljárást folytattak, és elmarasztaló ítéletet hoztak Gulyás Márton ellen. Akkor az ügyész és a bíró úgy érvelt, hogy Gulyás Márton viselkedése - azzal, hogy ledobta az egyébként üres járdára az NVI nevét viselő és már lecsavarozott táblát - félelmet keltett az éppen arra sétálókban.
Nos, ha Gulyás Márton viselkedése akkor félelemkeltő volt, akkor minek nevezné a tisztelt bíróság és a tisztelt ügyész a megvadult orbánisták viselkedését? Ezeknek az "ünneplőknek" a viselkedése kiben kelt félelmet? És kiben kelt félelmet Orbán Viktor magatartása, akinek eszébe sem jut a híveit megfékezni, aki, éppen ellenkezőleg, az ország polgárait megosztó szónoklataival szítja és szélsőségesen élezi, a végletekig fokozza az ellentéteket?
Szégyen ez az ország, amelyben élünk.
Szégyen, mert szégyenletes hellyé teszik a politikusai, a hatalmukhoz ragaszkodó és azzal visszaélő mániákusai. Szégyen, hogy egyetlen ember gátlástalansága, tömegbutító demagógiája ilyenné teheti.
De hogy ilyen az ország, hogy ilyenné lett, mert ilyenné tettük - vagy legalábbis hagytuk, hogy ilyenné legyen -, ez a mi közös szégyenünk!
Ismét kérdezem tehát, hol van a hatóság?
Mert, ha a sértettek nem is tesznek feljelentést a tömeges garázdaságot, súlyos testi sértést elkövetők ellen, akkor ezeket a videókat látva, amelyeken egyébként felismerhetőek, beazonosíthatóak, következéskép személyükben lenyomozhatóak az ütlegeket osztók, nem lenne-e kötelessége nyomozást indítani a rendőrségnek?
Már csak azért is, hogy elejét vegyék annak, hogy ezek a magukból kivetkőzött "ünneplők" legközelebb ne csak vízzel öntsék le a velük egyet nem értőket, hogy ne csak az orrukat törjék be, hogy ne csak szavakkal savazzanak, hogy ne csak szóban kívánják az Orbán ellen tüntetők halálát, hanem elérkezzünk végül addig a (talán) senki által nem kívánt pontig, amikor az események és történések visszafordíthatatlanokká és megmásíthatatlanokká válnak, amelyben az egymás elleni atrocitások és agresszivitás a legrémesebb tömeges erőszakhoz vezet.
Nem tudni, hogy az országot személyes birtokának tekintő, demokratából egyszemélyi uralkodóvá vedlő politikus környezetében van-e bárki, akiben még maradt egy szikrányi józan ész. De ha van ilyen, akkor annak látnia kell, hogy 2006-hoz hasonlóan ismét kezdenek a dolgok a legrosszabb és a legveszélyesebb irányba haladni.
Akkor a hatóságok, bár ügyetlenül és tehetségtelenül és joggal elítélhető agresszivitással, de igyekeztek megakadályozni, hogy a rossznál rosszabb és végül a legrosszabb is megtörténhessen. Kérdés tehát, hogy az ország rendjéért, a polgárok biztonságáért és egymás közti békéjének fenntartásáért ma felelős hatóságok képesek-e az objektív és pártatlan cselekvésre, vagy csak azt teszik egy alapjaiban megromlott és egyre fékevesztettebbé váló hatalom erőszakszervezeteként, amit ez a hatalom - amelytől, ha komolyan vehetnénk, hogy ebben az országban még demokrácia van függetleneknek kellene lenniük - diktál nekik?

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.