Janisch Attila: Kérdések az október 23-i atrocitások rezüméjeként

  • Janisch Attila
  • 2016. október 26.

Publicisztika

Hol van a hatóság, és lesz-e büntetés?
Több videófelvétel is kering a neten (lásd például itt, itt és itt), amelyeken jól látni, hogy a 2016. október 23-i állami ünnepségen hogyan "ünnepelnek" Orbán Viktor miniszterelnök hívei, mit gondolnak a demokráciáról, a velük egyet nem értők jogairól és a saját emberi méltóságukról, tisztességükről.
A felvételeket megtekintőben gyorsan elillan minden illúzió, remény a fentieket illetően. Amit látni, tömeges bűncselekmény. Tomboló gyűlölet. Fékezhetetlen, de fékezni nem is kívánt erőszak. Kíváncsi vagyok - a látottak alapján talán nem egyedül -, hogy a rendőrség, ügyészség mint erre illetékes szervek indítanak-e nyomozást, tesznek-e feljelentést, lesz-e büntetés?!
Az NVI székházról lecsavarozott tábla miatt látványos bírósági műbalhét rendeztek, hosszas eljárást folytattak, és elmarasztaló ítéletet hoztak Gulyás Márton ellen. Akkor az ügyész és a bíró úgy érvelt, hogy Gulyás Márton viselkedése - azzal, hogy ledobta az egyébként üres járdára az NVI nevét viselő és már lecsavarozott táblát - félelmet keltett az éppen arra sétálókban.
Nos, ha Gulyás Márton viselkedése akkor félelemkeltő volt, akkor minek nevezné a tisztelt bíróság és a tisztelt ügyész a megvadult orbánisták viselkedését? Ezeknek az "ünneplőknek" a viselkedése kiben kelt félelmet? És kiben kelt félelmet Orbán Viktor magatartása, akinek eszébe sem jut a híveit megfékezni, aki, éppen ellenkezőleg, az ország polgárait megosztó szónoklataival szítja és szélsőségesen élezi, a végletekig fokozza az ellentéteket?
Szégyen ez az ország, amelyben élünk.
Szégyen, mert szégyenletes hellyé teszik a politikusai, a hatalmukhoz ragaszkodó és azzal visszaélő mániákusai. Szégyen, hogy egyetlen ember gátlástalansága, tömegbutító demagógiája ilyenné teheti.
De hogy ilyen az ország, hogy ilyenné lett, mert ilyenné tettük - vagy legalábbis hagytuk, hogy ilyenné legyen -, ez a mi közös szégyenünk!
Ismét kérdezem tehát, hol van a hatóság?
Mert, ha a sértettek nem is tesznek feljelentést a tömeges garázdaságot, súlyos testi sértést elkövetők ellen, akkor ezeket a videókat látva, amelyeken egyébként felismerhetőek, beazonosíthatóak, következéskép személyükben lenyomozhatóak az ütlegeket osztók, nem lenne-e kötelessége nyomozást indítani a rendőrségnek?
Már csak azért is, hogy elejét vegyék annak, hogy ezek a magukból kivetkőzött "ünneplők" legközelebb ne csak vízzel öntsék le a velük egyet nem értőket, hogy ne csak az orrukat törjék be, hogy ne csak szavakkal savazzanak, hogy ne csak szóban kívánják az Orbán ellen tüntetők halálát, hanem elérkezzünk végül addig a (talán) senki által nem kívánt pontig, amikor az események és történések visszafordíthatatlanokká és megmásíthatatlanokká válnak, amelyben az egymás elleni atrocitások és agresszivitás a legrémesebb tömeges erőszakhoz vezet.
Nem tudni, hogy az országot személyes birtokának tekintő, demokratából egyszemélyi uralkodóvá vedlő politikus környezetében van-e bárki, akiben még maradt egy szikrányi józan ész. De ha van ilyen, akkor annak látnia kell, hogy 2006-hoz hasonlóan ismét kezdenek a dolgok a legrosszabb és a legveszélyesebb irányba haladni.
Akkor a hatóságok, bár ügyetlenül és tehetségtelenül és joggal elítélhető agresszivitással, de igyekeztek megakadályozni, hogy a rossznál rosszabb és végül a legrosszabb is megtörténhessen. Kérdés tehát, hogy az ország rendjéért, a polgárok biztonságáért és egymás közti békéjének fenntartásáért ma felelős hatóságok képesek-e az objektív és pártatlan cselekvésre, vagy csak azt teszik egy alapjaiban megromlott és egyre fékevesztettebbé váló hatalom erőszakszervezeteként, amit ez a hatalom - amelytől, ha komolyan vehetnénk, hogy ebben az országban még demokrácia van függetleneknek kellene lenniük - diktál nekik?

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.