Janisch Attila: Kérdések az október 23-i atrocitások rezüméjeként

  • Janisch Attila
  • 2016. október 26.

Publicisztika

Hol van a hatóság, és lesz-e büntetés?
Több videófelvétel is kering a neten (lásd például itt, itt és itt), amelyeken jól látni, hogy a 2016. október 23-i állami ünnepségen hogyan "ünnepelnek" Orbán Viktor miniszterelnök hívei, mit gondolnak a demokráciáról, a velük egyet nem értők jogairól és a saját emberi méltóságukról, tisztességükről.
A felvételeket megtekintőben gyorsan elillan minden illúzió, remény a fentieket illetően. Amit látni, tömeges bűncselekmény. Tomboló gyűlölet. Fékezhetetlen, de fékezni nem is kívánt erőszak. Kíváncsi vagyok - a látottak alapján talán nem egyedül -, hogy a rendőrség, ügyészség mint erre illetékes szervek indítanak-e nyomozást, tesznek-e feljelentést, lesz-e büntetés?!
Az NVI székházról lecsavarozott tábla miatt látványos bírósági műbalhét rendeztek, hosszas eljárást folytattak, és elmarasztaló ítéletet hoztak Gulyás Márton ellen. Akkor az ügyész és a bíró úgy érvelt, hogy Gulyás Márton viselkedése - azzal, hogy ledobta az egyébként üres járdára az NVI nevét viselő és már lecsavarozott táblát - félelmet keltett az éppen arra sétálókban.
Nos, ha Gulyás Márton viselkedése akkor félelemkeltő volt, akkor minek nevezné a tisztelt bíróság és a tisztelt ügyész a megvadult orbánisták viselkedését? Ezeknek az "ünneplőknek" a viselkedése kiben kelt félelmet? És kiben kelt félelmet Orbán Viktor magatartása, akinek eszébe sem jut a híveit megfékezni, aki, éppen ellenkezőleg, az ország polgárait megosztó szónoklataival szítja és szélsőségesen élezi, a végletekig fokozza az ellentéteket?
Szégyen ez az ország, amelyben élünk.
Szégyen, mert szégyenletes hellyé teszik a politikusai, a hatalmukhoz ragaszkodó és azzal visszaélő mániákusai. Szégyen, hogy egyetlen ember gátlástalansága, tömegbutító demagógiája ilyenné teheti.
De hogy ilyen az ország, hogy ilyenné lett, mert ilyenné tettük - vagy legalábbis hagytuk, hogy ilyenné legyen -, ez a mi közös szégyenünk!
Ismét kérdezem tehát, hol van a hatóság?
Mert, ha a sértettek nem is tesznek feljelentést a tömeges garázdaságot, súlyos testi sértést elkövetők ellen, akkor ezeket a videókat látva, amelyeken egyébként felismerhetőek, beazonosíthatóak, következéskép személyükben lenyomozhatóak az ütlegeket osztók, nem lenne-e kötelessége nyomozást indítani a rendőrségnek?
Már csak azért is, hogy elejét vegyék annak, hogy ezek a magukból kivetkőzött "ünneplők" legközelebb ne csak vízzel öntsék le a velük egyet nem értőket, hogy ne csak az orrukat törjék be, hogy ne csak szavakkal savazzanak, hogy ne csak szóban kívánják az Orbán ellen tüntetők halálát, hanem elérkezzünk végül addig a (talán) senki által nem kívánt pontig, amikor az események és történések visszafordíthatatlanokká és megmásíthatatlanokká válnak, amelyben az egymás elleni atrocitások és agresszivitás a legrémesebb tömeges erőszakhoz vezet.
Nem tudni, hogy az országot személyes birtokának tekintő, demokratából egyszemélyi uralkodóvá vedlő politikus környezetében van-e bárki, akiben még maradt egy szikrányi józan ész. De ha van ilyen, akkor annak látnia kell, hogy 2006-hoz hasonlóan ismét kezdenek a dolgok a legrosszabb és a legveszélyesebb irányba haladni.
Akkor a hatóságok, bár ügyetlenül és tehetségtelenül és joggal elítélhető agresszivitással, de igyekeztek megakadályozni, hogy a rossznál rosszabb és végül a legrosszabb is megtörténhessen. Kérdés tehát, hogy az ország rendjéért, a polgárok biztonságáért és egymás közti békéjének fenntartásáért ma felelős hatóságok képesek-e az objektív és pártatlan cselekvésre, vagy csak azt teszik egy alapjaiban megromlott és egyre fékevesztettebbé váló hatalom erőszakszervezeteként, amit ez a hatalom - amelytől, ha komolyan vehetnénk, hogy ebben az országban még demokrácia van függetleneknek kellene lenniük - diktál nekik?

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.