Janisch Attila: Kérdések az október 23-i atrocitások rezüméjeként

  • Janisch Attila
  • 2016. október 26.

Publicisztika

Hol van a hatóság, és lesz-e büntetés?
Több videófelvétel is kering a neten (lásd például itt, itt és itt), amelyeken jól látni, hogy a 2016. október 23-i állami ünnepségen hogyan "ünnepelnek" Orbán Viktor miniszterelnök hívei, mit gondolnak a demokráciáról, a velük egyet nem értők jogairól és a saját emberi méltóságukról, tisztességükről.
A felvételeket megtekintőben gyorsan elillan minden illúzió, remény a fentieket illetően. Amit látni, tömeges bűncselekmény. Tomboló gyűlölet. Fékezhetetlen, de fékezni nem is kívánt erőszak. Kíváncsi vagyok - a látottak alapján talán nem egyedül -, hogy a rendőrség, ügyészség mint erre illetékes szervek indítanak-e nyomozást, tesznek-e feljelentést, lesz-e büntetés?!
Az NVI székházról lecsavarozott tábla miatt látványos bírósági műbalhét rendeztek, hosszas eljárást folytattak, és elmarasztaló ítéletet hoztak Gulyás Márton ellen. Akkor az ügyész és a bíró úgy érvelt, hogy Gulyás Márton viselkedése - azzal, hogy ledobta az egyébként üres járdára az NVI nevét viselő és már lecsavarozott táblát - félelmet keltett az éppen arra sétálókban.
Nos, ha Gulyás Márton viselkedése akkor félelemkeltő volt, akkor minek nevezné a tisztelt bíróság és a tisztelt ügyész a megvadult orbánisták viselkedését? Ezeknek az "ünneplőknek" a viselkedése kiben kelt félelmet? És kiben kelt félelmet Orbán Viktor magatartása, akinek eszébe sem jut a híveit megfékezni, aki, éppen ellenkezőleg, az ország polgárait megosztó szónoklataival szítja és szélsőségesen élezi, a végletekig fokozza az ellentéteket?
Szégyen ez az ország, amelyben élünk.
Szégyen, mert szégyenletes hellyé teszik a politikusai, a hatalmukhoz ragaszkodó és azzal visszaélő mániákusai. Szégyen, hogy egyetlen ember gátlástalansága, tömegbutító demagógiája ilyenné teheti.
De hogy ilyen az ország, hogy ilyenné lett, mert ilyenné tettük - vagy legalábbis hagytuk, hogy ilyenné legyen -, ez a mi közös szégyenünk!
Ismét kérdezem tehát, hol van a hatóság?
Mert, ha a sértettek nem is tesznek feljelentést a tömeges garázdaságot, súlyos testi sértést elkövetők ellen, akkor ezeket a videókat látva, amelyeken egyébként felismerhetőek, beazonosíthatóak, következéskép személyükben lenyomozhatóak az ütlegeket osztók, nem lenne-e kötelessége nyomozást indítani a rendőrségnek?
Már csak azért is, hogy elejét vegyék annak, hogy ezek a magukból kivetkőzött "ünneplők" legközelebb ne csak vízzel öntsék le a velük egyet nem értőket, hogy ne csak az orrukat törjék be, hogy ne csak szavakkal savazzanak, hogy ne csak szóban kívánják az Orbán ellen tüntetők halálát, hanem elérkezzünk végül addig a (talán) senki által nem kívánt pontig, amikor az események és történések visszafordíthatatlanokká és megmásíthatatlanokká válnak, amelyben az egymás elleni atrocitások és agresszivitás a legrémesebb tömeges erőszakhoz vezet.
Nem tudni, hogy az országot személyes birtokának tekintő, demokratából egyszemélyi uralkodóvá vedlő politikus környezetében van-e bárki, akiben még maradt egy szikrányi józan ész. De ha van ilyen, akkor annak látnia kell, hogy 2006-hoz hasonlóan ismét kezdenek a dolgok a legrosszabb és a legveszélyesebb irányba haladni.
Akkor a hatóságok, bár ügyetlenül és tehetségtelenül és joggal elítélhető agresszivitással, de igyekeztek megakadályozni, hogy a rossznál rosszabb és végül a legrosszabb is megtörténhessen. Kérdés tehát, hogy az ország rendjéért, a polgárok biztonságáért és egymás közti békéjének fenntartásáért ma felelős hatóságok képesek-e az objektív és pártatlan cselekvésre, vagy csak azt teszik egy alapjaiban megromlott és egyre fékevesztettebbé váló hatalom erőszakszervezeteként, amit ez a hatalom - amelytől, ha komolyan vehetnénk, hogy ebben az országban még demokrácia van függetleneknek kellene lenniük - diktál nekik?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.