Andor László

Európa peremén

Miért kell megtagadni a választ a népszavazáson?

  • Andor László
  • 2016. október 29.

Publicisztika

Az október 2-ra meghirdetett népszavazás látszólag demokratikus esemény, valójában ártalmas, manipulatív eljárás. Minden érvényes szavazat csak súlyosbítja a helyzetet. Akinek fontos Magyarország nemzetközi tekintélye, érdekérvényesítő képessége, az Európát nyomasztó menekülthullám konstruktív megoldása, és általában az Európai Unió jobb, számunkra is előnyösebb működése, a bojkott és az érvénytelen szavazat leadása között választhat.

Az érvényes válaszadás megtagadását három tényező indokolja. Először: a migrációról, a népszavazás tárgyáról a kormányzat másfél éve megtévesztő kampányt folytat. Kizárt, hogy a szavazás nyugvópontra juttassa a bevándorlási vitát, mivel a hozzá vezető utat folyamatos dezinformáció, zavarkeltés övezi. Másodszor: a kampány hamis színben tünteti fel az uniót, különösképpen annak a migrációval és a menekültüggyel kapcsolatos lehetőségeit, kötelezettségeit és szándékait. Harmadszor: Magyarországon zavaros a helyzet a népszavazás intézménye körül, s így ennek eredménye hamis képet adhat a tényleges társadalmi szándékokról.

 

*

Magyarországon másfél év óta olyan kampány zajlik, ami a migrációról – okairól, nagyságrendjéről és következményeiről – félretájékoztatja a lakosságot, és a háborúk, a terror elől menekülőket ellenségként tünteti fel. A kormány visszaél azzal, hogy a ma élő magyar generációknak nincs sok közvetlen tapasztalata a bevándorlásról (leszámítva a Kárpát-medencén belül áttelepülőket). Azzal pedig, hogy egyenlőségjelet tesz a bevándorlás és az erőszak, valamint a terrorizmus közé, torz képet tár a lakosság elé, ami ellen a bevándorlásban régóta érintett, a hazai kampányban hamisan lefestett nyugati országok képviselői – a diplomácia csatornáin keresztül és más formákban is – hevesen tiltakoznak.

Az elmúlt másfél évben Európában kialakult helyzet valóban rendkívüli. Ennek kezelését azonban nem segíti az előítéleteket és gyűlöletet felkorbácsoló kampány, és az arra felépített népszavazás. A kormány nem tájékoztat, hanem pánikot és zavart kelt. A szavazólapon „nem magyar állampolgárokról” van szó, a médiában migránsokról, a kampányplakátokon bevándorlókról, illetőleg „illegális bevándorlókról”, míg a valóságban elsődlegesen a menekültek helyzetéről folyik a vita. Ezek egymást valamelyest átfedő, de mégiscsak különböző fogalmak. Ha valaki megsegítené a háború elől menekülőket, de a szavazócédulán olvasható, túl általános szöveg miatt nemmel szavaz, formálisan az EU-val szembeni álláspontra helyezkedik, pedig a politikájával tartalmilag egyetért.

Az Európai Unió napirendjén a migráció ma kiemelt téma, de az EU egészét nem lehet megítélni a menekültválságra eddig adott válaszok alapján. Márpedig itthon az EU-ról a lakosság hosszabb ideje mást sem hall, mint hogy városnyi veszélyes idegent (és aztán majd még sokkal többet) akar Magyarországra telepíteni. Hogy közben a „brüsszeliek” keményen dolgoznak azon, hogy több legyen a beruházás és gyorsabb a gazdasági növekedés, ne legyen roamingdíj, viszont a kiküldött munkavállalók ugyanannyi bért kapjanak, mint a fogadó ország dolgozói ugyanazon a helyen, arról a Fidesz-kormány (és az állami média) elvétve vagy még úgy sem tájékoztat.

Az EU 28 tagországa küzd a menekültkérdéssel. Küzdelem ez, mert a 2015-ös sokk váratlan volt, a kihívás hosszú évekig megmarad, az uniós hatáskörök és források viszont csekélyek. Amikor az uniót jelenlegi formájában a tagországok negyedszázada megalkották, a környező világ nem így nézett ki. A mai kihívásokhoz az EU-nak is fel kell nőnie, ám ezt a különcködés, a mellébeszélés csak akadályozza.

A népszavazás a demokrácia fontos eszköze, de ezúttal nem visz közelebb a megoldáshoz. Arra alkalmasnak tűnik, hogy elterelje a figyelmet a kormányzati kudarcokról, korrupciós botrányokról, ám hiteles migrációs politika, békemozgalom, integrációs gyakorlat nem nőhet ki belőle. Talán azért, mert a megoldás sokkal bonyolultabb, mint a kérdés, amely egy ilyen népszavazáson feltehető. Ráadásul – a legjobb esetben is – határeset, hogy e témáról egyáltalán népszavazást lehessen rendezni. A napvilágot látott indoklások nem túl meggyőzőek.

Ami pedig ennél is fontosabb: a mai Magyarországon a különböző politikai irányzatok nem egyforma eséllyel indíthatnak népszavazást a közvéleményt érdeklő kérdésekről, és különböző magyar állampolgárok nem egyforma eséllyel vehetnek részt a választásokon. Az augusztusi, rendkívüli parlamenti ülés alkalmával a kormánypártok jelezték: nem is óhajtanak foglalkozni azzal a kiáltó igazságtalansággal, ami a külföldön dolgozó, hazai lakcímmel rendelkező magyar állampolgárok hátrányára áll fenn. Lejt a pálya azzal is, hogy a menekültek fogadását elutasító kampány gyakorlatilag nem ütközik költségvetési korlátba, míg más jellegű ismeretterjesztésre, az EU-tagországok többségének álláspontjával összhangban álló koncepció megismertetésére nem jutnak állami források. Az EU nem tud fellépni a tagországon belüli politikai kampányban, ami nincs rendjén; vissza lehet vele élni (és amivel vissza lehet élni, azzal vissza is szoktak).

 

*

A magyar társadalom döntő hányada EU-párti. Ez az EU-pártiság összekapcsolódik a modernizáció, a társadalom egészét jobb életminőséghez segítő gazdasági fejlődés igényével. A manipulatív népszavazás eredménye azonban kihasználható az EU-ellenesség fokozására. A kommunikációs trükkhalmaz, a szavakkal vitt bűvészkedés célja azt a látszatot elültetni, hogy valaki ellenezheti „Brüsszel” tevékenységét úgy, hogy az ne legyen egyben unióellenes. Ez megint csak megtévesztés, fából vaskarika.

Egy évvel ezelőtt a magyar kormány által vörös posztónak tekintett kvótajavaslatot nem az Európai Bizottság, hanem az EU Tanácsa fogadta el. Nem a Brüsszelben ülő bürokraták, hanem a tagországok miniszterei. Szándékuk az volt, hogy segítsenek azokon, akiknek a határainál hirtelen nagyszámú menekült jelent meg. Ha a kvóta sikeres lett volna, az hazánkon inkább könnyített volna, ezért azt ellenséges színben feltüntetni önmagában is álságos.

Az október 2-i népszavazás olyképpen lett megrendezve, hogy az EU-párti közvéleményből az EU elleni eredmény legyen kihozható, amely aztán felhasználható a későbbi politikai tárgyalásokon. Az EU tagországai közötti együttműködés elmélyítését akadályozó gáncsoskodásnak később magyar cégek és munkavállalók, családok, települések láthatják kárát. A végeredmény Magyarország további lejáratása, perifériára szorulása. Aki ezt nem akarja, az október 2-án nem ad le érvényes szavazatot.

A szerző közgazdász, 2010–2014 között az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős biztosa volt.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.