Andor László

Európa peremén

Miért kell megtagadni a választ a népszavazáson?

  • Andor László
  • 2016. október 29.

Publicisztika

Az október 2-ra meghirdetett népszavazás látszólag demokratikus esemény, valójában ártalmas, manipulatív eljárás. Minden érvényes szavazat csak súlyosbítja a helyzetet. Akinek fontos Magyarország nemzetközi tekintélye, érdekérvényesítő képessége, az Európát nyomasztó menekülthullám konstruktív megoldása, és általában az Európai Unió jobb, számunkra is előnyösebb működése, a bojkott és az érvénytelen szavazat leadása között választhat.

Az érvényes válaszadás megtagadását három tényező indokolja. Először: a migrációról, a népszavazás tárgyáról a kormányzat másfél éve megtévesztő kampányt folytat. Kizárt, hogy a szavazás nyugvópontra juttassa a bevándorlási vitát, mivel a hozzá vezető utat folyamatos dezinformáció, zavarkeltés övezi. Másodszor: a kampány hamis színben tünteti fel az uniót, különösképpen annak a migrációval és a menekültüggyel kapcsolatos lehetőségeit, kötelezettségeit és szándékait. Harmadszor: Magyarországon zavaros a helyzet a népszavazás intézménye körül, s így ennek eredménye hamis képet adhat a tényleges társadalmi szándékokról.

 

*

Magyarországon másfél év óta olyan kampány zajlik, ami a migrációról – okairól, nagyságrendjéről és következményeiről – félretájékoztatja a lakosságot, és a háborúk, a terror elől menekülőket ellenségként tünteti fel. A kormány visszaél azzal, hogy a ma élő magyar generációknak nincs sok közvetlen tapasztalata a bevándorlásról (leszámítva a Kárpát-medencén belül áttelepülőket). Azzal pedig, hogy egyenlőségjelet tesz a bevándorlás és az erőszak, valamint a terrorizmus közé, torz képet tár a lakosság elé, ami ellen a bevándorlásban régóta érintett, a hazai kampányban hamisan lefestett nyugati országok képviselői – a diplomácia csatornáin keresztül és más formákban is – hevesen tiltakoznak.

Az elmúlt másfél évben Európában kialakult helyzet valóban rendkívüli. Ennek kezelését azonban nem segíti az előítéleteket és gyűlöletet felkorbácsoló kampány, és az arra felépített népszavazás. A kormány nem tájékoztat, hanem pánikot és zavart kelt. A szavazólapon „nem magyar állampolgárokról” van szó, a médiában migránsokról, a kampányplakátokon bevándorlókról, illetőleg „illegális bevándorlókról”, míg a valóságban elsődlegesen a menekültek helyzetéről folyik a vita. Ezek egymást valamelyest átfedő, de mégiscsak különböző fogalmak. Ha valaki megsegítené a háború elől menekülőket, de a szavazócédulán olvasható, túl általános szöveg miatt nemmel szavaz, formálisan az EU-val szembeni álláspontra helyezkedik, pedig a politikájával tartalmilag egyetért.

Az Európai Unió napirendjén a migráció ma kiemelt téma, de az EU egészét nem lehet megítélni a menekültválságra eddig adott válaszok alapján. Márpedig itthon az EU-ról a lakosság hosszabb ideje mást sem hall, mint hogy városnyi veszélyes idegent (és aztán majd még sokkal többet) akar Magyarországra telepíteni. Hogy közben a „brüsszeliek” keményen dolgoznak azon, hogy több legyen a beruházás és gyorsabb a gazdasági növekedés, ne legyen roamingdíj, viszont a kiküldött munkavállalók ugyanannyi bért kapjanak, mint a fogadó ország dolgozói ugyanazon a helyen, arról a Fidesz-kormány (és az állami média) elvétve vagy még úgy sem tájékoztat.

Az EU 28 tagországa küzd a menekültkérdéssel. Küzdelem ez, mert a 2015-ös sokk váratlan volt, a kihívás hosszú évekig megmarad, az uniós hatáskörök és források viszont csekélyek. Amikor az uniót jelenlegi formájában a tagországok negyedszázada megalkották, a környező világ nem így nézett ki. A mai kihívásokhoz az EU-nak is fel kell nőnie, ám ezt a különcködés, a mellébeszélés csak akadályozza.

A népszavazás a demokrácia fontos eszköze, de ezúttal nem visz közelebb a megoldáshoz. Arra alkalmasnak tűnik, hogy elterelje a figyelmet a kormányzati kudarcokról, korrupciós botrányokról, ám hiteles migrációs politika, békemozgalom, integrációs gyakorlat nem nőhet ki belőle. Talán azért, mert a megoldás sokkal bonyolultabb, mint a kérdés, amely egy ilyen népszavazáson feltehető. Ráadásul – a legjobb esetben is – határeset, hogy e témáról egyáltalán népszavazást lehessen rendezni. A napvilágot látott indoklások nem túl meggyőzőek.

Ami pedig ennél is fontosabb: a mai Magyarországon a különböző politikai irányzatok nem egyforma eséllyel indíthatnak népszavazást a közvéleményt érdeklő kérdésekről, és különböző magyar állampolgárok nem egyforma eséllyel vehetnek részt a választásokon. Az augusztusi, rendkívüli parlamenti ülés alkalmával a kormánypártok jelezték: nem is óhajtanak foglalkozni azzal a kiáltó igazságtalansággal, ami a külföldön dolgozó, hazai lakcímmel rendelkező magyar állampolgárok hátrányára áll fenn. Lejt a pálya azzal is, hogy a menekültek fogadását elutasító kampány gyakorlatilag nem ütközik költségvetési korlátba, míg más jellegű ismeretterjesztésre, az EU-tagországok többségének álláspontjával összhangban álló koncepció megismertetésére nem jutnak állami források. Az EU nem tud fellépni a tagországon belüli politikai kampányban, ami nincs rendjén; vissza lehet vele élni (és amivel vissza lehet élni, azzal vissza is szoktak).

 

*

A magyar társadalom döntő hányada EU-párti. Ez az EU-pártiság összekapcsolódik a modernizáció, a társadalom egészét jobb életminőséghez segítő gazdasági fejlődés igényével. A manipulatív népszavazás eredménye azonban kihasználható az EU-ellenesség fokozására. A kommunikációs trükkhalmaz, a szavakkal vitt bűvészkedés célja azt a látszatot elültetni, hogy valaki ellenezheti „Brüsszel” tevékenységét úgy, hogy az ne legyen egyben unióellenes. Ez megint csak megtévesztés, fából vaskarika.

Egy évvel ezelőtt a magyar kormány által vörös posztónak tekintett kvótajavaslatot nem az Európai Bizottság, hanem az EU Tanácsa fogadta el. Nem a Brüsszelben ülő bürokraták, hanem a tagországok miniszterei. Szándékuk az volt, hogy segítsenek azokon, akiknek a határainál hirtelen nagyszámú menekült jelent meg. Ha a kvóta sikeres lett volna, az hazánkon inkább könnyített volna, ezért azt ellenséges színben feltüntetni önmagában is álságos.

Az október 2-i népszavazás olyképpen lett megrendezve, hogy az EU-párti közvéleményből az EU elleni eredmény legyen kihozható, amely aztán felhasználható a későbbi politikai tárgyalásokon. Az EU tagországai közötti együttműködés elmélyítését akadályozó gáncsoskodásnak később magyar cégek és munkavállalók, családok, települések láthatják kárát. A végeredmény Magyarország további lejáratása, perifériára szorulása. Aki ezt nem akarja, az október 2-án nem ad le érvényes szavazatot.

A szerző közgazdász, 2010–2014 között az Európai Bizottság foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős biztosa volt.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.