Ha nem lesz műsorváltozás, fél héttől McLeod lányai (auszt. kalandfilmsor., 67. rész), fél nyolckor Híradó sporthírekkel és időjárás-jelentéssel, 8-tól Üdítő (Szilágyi Tibor műsora), 9-től Az Este (40 perc), majd éjfélig a Párizs, Texas (NSZK-angol-francia filmdráma, r.: Wim Wenders). Ez a magyar közszolgálati televízió nemzeti főadójának (M1) április 9-i főműsoridős programja. Másnap kampánycsend, vasárnap szabad választások. Valószínűleg az 1980-as pártállami választásokat megelőző napon sem fordított az ügyre ennél kevesebb műsoridőt az MTV, pedig akkor csak a Hazafias Népfront jelöltjei indultak a vasárnapi nagy megméretésen.
A rendszerváltás huszadik évében megtartandó országgyűlési választások alkalmából a magyar közszolgálati televízió külön választási műsorban összesen bruttó 150 perc műsoridőt fordít az esemény fölvezetésére, holott most a versengő többpártrendszer keretei közötti pártok és jelöltek közötti választás lesz, nem pedig a pártállam szatellitái által kijelölt versenyzőkre történő szavazás. Két és fél órát, nem többet, igaz, nem is kevesebbet.
Ez a két és fél óra is úgy jön öszsze, hogy az országos listát állító pártok az MTV április 11-e előtti egyetlen, kifejezetten csak a választásokkal foglalkozó műsorában, a "Magyarország választ" keretében kaptak 25-25 percet, amikor - a köztévé illetékesei daliás időket idéző, de a helyzetet pontosan leíró kifejezését használva - "bemutatkozhattak". Ha ez csak a kezdete lenne valaminek, rendben is volna (bár a műsoridő még egy rövid bemutatkozáshoz is szűk, az országos listát állító pártok fele pedig teljesen új szereplő, akikről keveset tud a publikum). Az azonban nincs rendben, hogy az 1990-ben, '94-ben, '98-ban, '02-ben és '06-ban magától értetődőnek és a szabad választások természetéből következőnek tekintett választási vitaműsort nem ad az MTV. Mintha 1985-öt írnánk! Sem a szakpolitikusok, sem a pártok listavezetői nem vitáztak egymással sem múltról, sem jelenről, sem jövőről. Magyarország polgáraira úgy köszönt április 11-e, hogy a győzelemre legesélyesebb párt listavezetője, egyben miniszterelnök-jelöltje nemhogy nem vitatkozott ellenlábasaival, de még csak meg sem jelent a közszolgálati televízió egyetlen választási műsorában (helyette a lista hetedik helyezettje, a leköszönő frakció vezetője képviselte a pártot)!
*
Eddig úgy gondoltam, hogy újságírói szempontból a 2006-os Gyurcsány-Orbán miniszterelnök-jelölti tévévita a mélypont, amikor, mint talán emlékeznek rá, a két párt csak úgy volt hajlandó vitába engedni első emberét, ha a riporterek egy szó változtatás nélkül fölolvassák a vitázók pártjai által egyeztetett és jóváhagyott kérdéseket. Már a két párt újságírókat saját szakmájuk szabályai szerint eljáró szakemberekből mikrofonállványokká átminősítő alkujának elfogadása is méltatlan volt egy közszolgálati televízióhoz. Pedig mi egy pártok diktálta feltételrendszer feltétel nélküli elfogadása révén, de mégiscsak létrejövő vita a mostani vitamentességhez képest!
Ez a helyzet nekünk nem tetszett. Szóvá is tettük Rajk Lászlóval, miért nincs a köztévében az, ami minden versengő többpártrendszerű állam közszolgálati televíziójában természetes, s eddig Magyarországon is az volt: választási vitaműsor.
Mivel a válaszok nem voltak megnyugtatóak, másnap az alábbi közleménnyel fordultunk a nyilvánossághoz: "A rendszerváltás huszadik évében a közszolgálati televízió szükségtelennek tartja, hogy a választópolgárok az országos listát állító pártok képviselőinek szakpolitikai és listavezetői vitáiból tájékozódhassanak a pártok szándékairól. A Magyar Televízió menedzsmentje, arra hivatkozva, hogy a pártok ezt a diskurzust nem igénylik, megszegi a többpárti polgári demokráciákban a nézőkkel/választókkal szemben fennálló közszolgálati kötelezettségét. Az MTV Közalapítvány kuratóriuma tagjainak nincsenek eszközei, hogy az MTV menedzsmentjét a versengő többpártrendszerben természetes és hazánkban 1990 óta mindeddig követett hagyomány folytatására bírják. 1985, az utolsó pártállami választás óta nem fordult elő, hogy az MTV nem sugároz választási vitaműsorokat. A választási vitaműsorokat nem pótolhatják a szokásos műsorfolyamban esetlegesen elrejtett, pár perces disputák. Kérjük a pártokat, a választópolgárokat, a választópolgárokat tömörítő civil szervezeteket, ragaszkodjanak a rendszerváltással kivívott jogukhoz: a polgárok az ő felhatalmazásukat kérő politikusok nyilvános televíziós vitáiból tájékozódva dönthessenek arról, kire adják voksukat április 11-én."
Az MTV még aznap közleményben utasította vissza a vádakat. Vegyük sorra állításaikat.
"Az MTV reggeltől estig - konkrétan a Ma Reggeltől Az Estéig -, minden más televíziónál többet foglalkozik az országgyűlési és a helyhatósági választásokkal (kiemelések az eredeti szövegben - K. M.), a pártokkal, jelöltjeikkel, programjukkal, vitáikkal, ígéreteikkel", állítják. Még szép. Valóban sokkal több ilyen típusú műsort látok az MTV-n, mint példának okáért a Story Tv-n - de az MTV erre kapja az adófizetők pénzét, a Story meg arra a kábel-előfizetőkét. A szellemes érvelés egyébként felidézi bennem Mendreczky Károly tévéelnököt, aki 2002-ben (Haraszti Miklóssal akkor lettünk a testület tagjai) leleményesen azzal büszkélkedett első közös kuratóriumi üléseink egyikén, hogy "a piacvezetők vagyunk vallási műsorok tekintetében", és a grafikonra bökött.
"Az MTV a Ma Reggeltől a Híradókon, a regionális híradókon, a Kasszán, A szólás szabadságán át Az Estéig "követi a kampány mozzanatait, amellett, hogy társadalmi problémákat és megoldási javaslatokat mutat be, elemzi a gazdaság helyzetét és lehetőségeit, illetve részletesen beszámol a törvényalkotásról és a parlamenti munkáról. A választáson induló pártok prominensei rendszeres vendégei a köztévé stúdióinak, ahol más politikusok vagy szakértők társaságában vitatják meg programjukat" - folytatódik a tévés közlemény.
Ez az ellenérv már valamivel komolyabban veendő. De nem hiszem, hogy érzékeltetni kellene, micsoda különbség van aközött, ha egy témáról a szokásos műsorfolyamba ágyazva esik szó, és aközött, ha külön címmel ellátott, külön műsorban - az előbbi eljárás alkalmas egy adott esemény jelentőségének elsinkófálására, az utóbbi az esemény jelentőségének kiemelésére. Abban remélhetőleg egy véleményen vagyunk az MTV-menedzsmenttel, hogy az országgyűlési választások a többpárti demokráciák kiemelkedően legfontosabb eseményei. Akkor mi érdemelne meg önálló műsorfolyamban is megnyilvánuló, megkülönböztetett figyelmet, ha nem ez? Milyen esemény adna megfelelőbb alkalmat az ország dolgairól való vitákra és közös gondolkodásra, ha nem a polgári demokratikus berendezkedés rendszerlegitimáló aktusa? (Csak zárójelben: ehelyett a Kassza április elseje után szünetel, április elején pedig A szólás szabadsága sem lesz két hétig műsoron. Vagyis az ország dolgaival, a politikával, közélettel foglalkozó műsorok száma épp a választások idején csökken.)
De nézzük tovább a közleményt: "Tény, hogy az MTV nem szervez miniszterelnök-jelölti vitát. Azért nem, mert nem az a dolga, hogy alakítsa a politikát, hanem hogy tudósítson róla. De azért sem, mert nem áll módjában: az érintett felek helyett egyik televíziós csatorna sem állapodhat meg a vitáról, és nem kényszeríthet senkit a részvételre."
A gondolatmenet szerint tehát a politikai viták szervezése egyben a politika alakítása is. Amennyiben "alakításon" azt értik, hogy valamilyen választási (bármilyen, nem csak miniszterelnök-jelölti) vita szervezése és közvetítése nyomán megváltozhatnak az addigi erőviszonyok, ez igaz. Csakhogy a köztévé akkor sem marad semleges, ha elfogulatlanságot mímelve ölbe teszi a kezét - ez esetben nyilvánvalóan annak kedvez, aki nem akar vitát. Most éppen a pillanatnyilag legerősebb politikai szereplő kerül nagy ívben mindenféle vitát. Kellemetlen helyzet, hiszen bárhogy is dönt a köztévé, valakinek sérti az érdekét, s a vita érdekességét is csökkenti a legfontosabb szereplő hiánya. Ám a helyzet kellemetlenségét csak egyszerűsége múlja felül. Mint az a szakma alapszabályain kívül a médiatörvényből és alkotmánybírósági határozatokból is tudott, a közmédiumok nem a pártok, hanem - divatos mai kifejezéssel - az emberek (nézők, hallgatók, olvasók, médiafogyasztók, állampolgárok stb.) érdekeit kell, hogy szolgálják. Nincs tehát semmiféle konfliktus: az emberek érdeke az, hogy a lehető legtöbb információ birtokában legyenek a voksolás napján. Mivel pedig a választás előtt álló nézők/választók/emberek a politikai vitaműsorok révén más forrásból pótolhatatlan ismerethez juthatnak, nem kérdés, hogy egy közmédium szakmáját kicsit is komolyan vevő, törvénytisztelő menedzsmentjének ilyeneket csinálnia kell.
Valóban, a köztévé senkit sem kényszeríthet akarata ellenére a kamerák elé. Ám a magyar sajtótörténetből is ismerhető a megoldás arra az esetre, ha egy közszereplő vagy egy párt indokolás nélkül vagy ügyefogyott indoklással bojkottál egy vitaműsort. Sokan emlékezhetnek a nyolcvanas évek vége felé történt esetre, amikor Mester Ákos meghívta a Magyar Posta illetékesét egy tévéműsorba, hogy a cég számára kellemetlen dolgokról érdeklődjék. A postás főember nem ment el, mire Mester újságíróhoz illően megmutatta az üres széket - ez itt X. Y. helye, aki nem vállalta, hogy kérdéseinkkel szembesítsük (a riportert ezután egy ideig nem lehetett a képernyőn látni, de akkor még nem volt sajtószabadság). Ebből következően, ha egy párt vagy politikus nem hajlandó elmenni egy választási vitaműsorba, semmi baj: a többi szék betöltve, az üresre meg rábök a riporter, mondván, erre ült volna Z. párt képviseletében X. Y., aki nem tisztelte meg önöket azzal, hogy gondolatait megossza velünk, őszintén sajnáljuk.
*
Nem tagadom, kicsit kényelmetlenül érzem magam, hogy evidenciák ismétlésével untatom az olvasót. Most őszintén: tud önök közül bárki olyan polgári demokratikus országról, ahol a többpárti választások kampányában a közszolgálati tévé bruttó 150 percben letudja az ügyet úgy, hogy egy perc választási vitaműsort sem ad? Kötve hiszem. Ilyesmi csak ott fordulhat elő, ahol a türkménbasi unokaöccse a választási iroda vezetője. Meg Magyarországon.
Pedig istenuccse befizetnék egy Orbán-Vonára, és nem csak a remélt szórakozás végett; kíváncsi lennék arra is, amint kipréselik az ökoLMP-s oköpolitikusból, mi fán terem az antikapitalista liberális; sokat nem adnék érte, ha a kérdések súlya alatt megvallaná Dávid vagy Bokros, hogy komolyan számít-e tíznél több liberális szavazatra egy Retkest is tartalmazó listán; furdalja az oldalam, megmondaná-e Mesterházy, hogy most akkor ki viseli a nadrágot az MSZP-ben, és hogy komolyan gondolják-e ezzel a listával a megújulást. Egyetlen riporter sem lenne kíméletlenebb kérdező, mint a politikai vetélytárs.
Elő a farbával: csak a Fidesz. Csak a Fidesz érdeke, hogy a köztévé az újságírás szakmai szabályait ily módon megcsúfolva és törvényből eredő kötelezettségeinek fittyet hányva legyen túl a kampányon. Kétségtelen, van mitől tartaniuk: veszélyeztetné a koalíció rossz kormányzása által kínált lehetőséget sok év rettenetes demagógiájával kihasználó párt támogatottságát, ha külön műsorfolyamban és méltó hosszúságú műsoridőben nemcsak riporterek, hanem (az egyébként magánvéleményem szerint szintén rémes) versenytárs pártok politikusai is kérdezhetnének, vitázhatnának.
Az országgyűlési választások elszabotálásával az MTV mai menedzsmentje a Fidesz érdekei szerint járt el. Ugyanúgy, mint az EBESZ és az ORTT által egyaránt elmarasztalt 2002-es kampányban (aki szeret felhőtlenül szórakozni, nézze meg ezt a linket: http://www.youtube.com/watch?v=3yVh1YFuhPo; ennek készültekor volt elnöki kabinetvezető a választási műsorok mostani derék vezetője) - csak akkor az ordenáré propaganda rendelt, most a szordínó. Egy szavam sincs, úgy van, ahogy B. Brecht megállapította: előbb a has, aztán a morál.
Szóval megértő vagyok, de ebből nem lesz magyar feltámadás. A rendszerváltás idején a rádióhoz hasonlóan a köztévé is megfelelő terepe volt a működőképes polgári demokráciák kialakulásához szükséges viták lefolytatásának, ma nem az. Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de ebből nemzethalál lesz. De legalábbis nemzeti agyhalál.
A szerző az MTV kuratóriumi elnökség régi SZDSZ által jelölt tagja.
