1956, te csillag!

  • 1998. október 29.

Publicisztika

MaNcs, X. évf. 44. szám, 1998. október 29.

MaNcs, X. évf. 44. szám, 1998. október 29.

Szakadnak az ötvenhatosok. Most a Világszövetség, vagy mi. Pongi erre, a másik meg amarra. Mert Maléter meg a zsozsó, egyik se nagyon osztható, vagy ki tudja, és leginkább kit érdekel.

Amiben megegyezhetünk, hogy csak az a néhány nap, pár zöld levél az őszi ágon, az van nekünk, amire e század maradékából büszkék lehetünk. Akkor voltunk egyformák, akkor volt mindenki azonos, önazonos. Fordítva egyet a retorikán, volt egy a nemzet. Ennyi persze elég is, valahol a spiccen vagyunk vele a világban, s ez megváltoztathatatlan.

Ha most magánszorgalmú kutyák nyíják és vonítják, tépik, vinnék a koncát, akkor is. A kutyaugatás nem hallatszik az égig. Csak önsarunk dagad.

A szerk. azzal töltötte fogékony éveit, hogy hallgatta a sok-sok hazugságot, mit belénk vert százezer pribék, az ellenforradalomról. Nem tudtuk (nem hittük, meglehet, nem is álmodtuk), hogy visszatérnek egyszer a hősök, de nagyon szerettük volna.

Már tíz éve a nyakunkon vannak. Tényleg ők lennének? Ez a sok fröcsögő kretén? Az nem lehet.

Lehet.

A mocskos megtorlás, a gyalázat számlájára persze nagyon sok minden felróható. Szisztematikusan lett italba, őrületbe, halálba kergetve a becsület. Azonképpen ami gyarló, gyenge az is. Szavunk nem lehet. Van mentség. De az kevés. Pláne, ha csak az van.

Legyen egy nagy állami, társadalmi ketrec, ahol megtekinthetők? Honfi, amit érted tettek, azért lettek ilyenek, ne szánd, de tiszteld ezeket. Van ez a ketrec, hogyne lenne, voltaképpen elnézünk nekik mindent. Ha szakadnak, hadd szakadjanak, meg ami csak jól esik. Elzúgtak forradalmaink.

Mégis az egész olyan szomorú. De legfőként igazságtalan: csak néhány jobbérzésű akkori komcsi, ki idejében neszelt fel, hogy megálljunk. Csak ezek közül lesz nekünk Batthyánynk, Görgeynk.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.