1956, te csillag!

  • 1998. október 29.

Publicisztika

MaNcs, X. évf. 44. szám, 1998. október 29.

MaNcs, X. évf. 44. szám, 1998. október 29.

Szakadnak az ötvenhatosok. Most a Világszövetség, vagy mi. Pongi erre, a másik meg amarra. Mert Maléter meg a zsozsó, egyik se nagyon osztható, vagy ki tudja, és leginkább kit érdekel.

Amiben megegyezhetünk, hogy csak az a néhány nap, pár zöld levél az őszi ágon, az van nekünk, amire e század maradékából büszkék lehetünk. Akkor voltunk egyformák, akkor volt mindenki azonos, önazonos. Fordítva egyet a retorikán, volt egy a nemzet. Ennyi persze elég is, valahol a spiccen vagyunk vele a világban, s ez megváltoztathatatlan.

Ha most magánszorgalmú kutyák nyíják és vonítják, tépik, vinnék a koncát, akkor is. A kutyaugatás nem hallatszik az égig. Csak önsarunk dagad.

A szerk. azzal töltötte fogékony éveit, hogy hallgatta a sok-sok hazugságot, mit belénk vert százezer pribék, az ellenforradalomról. Nem tudtuk (nem hittük, meglehet, nem is álmodtuk), hogy visszatérnek egyszer a hősök, de nagyon szerettük volna.

Már tíz éve a nyakunkon vannak. Tényleg ők lennének? Ez a sok fröcsögő kretén? Az nem lehet.

Lehet.

A mocskos megtorlás, a gyalázat számlájára persze nagyon sok minden felróható. Szisztematikusan lett italba, őrületbe, halálba kergetve a becsület. Azonképpen ami gyarló, gyenge az is. Szavunk nem lehet. Van mentség. De az kevés. Pláne, ha csak az van.

Legyen egy nagy állami, társadalmi ketrec, ahol megtekinthetők? Honfi, amit érted tettek, azért lettek ilyenek, ne szánd, de tiszteld ezeket. Van ez a ketrec, hogyne lenne, voltaképpen elnézünk nekik mindent. Ha szakadnak, hadd szakadjanak, meg ami csak jól esik. Elzúgtak forradalmaink.

Mégis az egész olyan szomorú. De legfőként igazságtalan: csak néhány jobbérzésű akkori komcsi, ki idejében neszelt fel, hogy megálljunk. Csak ezek közül lesz nekünk Batthyánynk, Görgeynk.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."