Publicisztika

„Drágám, dönthetsz úgy, hogy szabad leszel”– ezzel a mondattal zárul Edith Eva Eger A döntés című könyve. A szerző túlélte a náci haláltábort, élete többször a fogva tartók pillanatnyi kedvén múlott. Amikor kiszabadult, nem hagyta nyugodni, hogy vajon miért pont ő élte túl. Arra jutott, hogy bár nem tudta megváltoztatni a körülményeket, a haláltáborban is dönthetett úgy, hogy szabad lesz. Eldönthetjük, hogyan élünk – ez a könyv fő tanulsága.

Még szép, hogy Makó Honvéd városrészében pont ilyenkor vágnak disznót. Közben kocsival viszik szavazni a rokonokat, akik kapnak kóstolót.

A II. világháború után a háborúban győztes koalíció, az Egyesült Nemzetek által 1945 októberében elfogadott Alapokmány nem pusztán a háborúindítást tiltotta be, hanem ennél is tovább ment: a fegyveres erőszakot, illetve a fegyveres erőszakkal fenyegetést is tilalmi listára helyezte, ha azok az Alapokmány megfogalmazása szerint egy másik állam „területi épsége” vagy „politikai függetlensége” ellen irányulnak.

A képviselő „fejlesztési ajánlata” a vásárhelyieknek akkor érvényes, ha „jó és új” polgármestere lesz a városnak.

A miniszterelnök az ukrán elnök személyében olyan embert vett célba, akinek hazáját éppen leigázzák az oroszok. 

Az alkotmányozásról és annak mikéntjéről dúló vita a következő lényeges kérdéssel nem foglalkozik érdemben: meg lehet-e tagadni egy amorális jogrend szabályait? És erre hivatkozással eltekinthet-e a bíró az egyébként hatályos jogszabályok alkalmazásától, vagy alapíthatja-e ítéletét az Alaptörvénnyel szemben a ’89-es Alkotmány rendelkezéseire? 

Az orosz elnök csak rossz és rosszabb forgatókönyvek között választhat - és tulajdonképpen már készülhet a hágai törvényszék elé az elmúlt húsz év alatt elkövetett háborús bűnei miatt.