Az ígéret gesztusnyelven, de számtalan esetben (például a menekültválsággal összefüggésben) kimondva is úgy szólt, hogy Ferenc határozottan fogja egyházát a keresztény örömhír egyszerű, egyenes és testvéri tanúsítása felé terelni, s hogy következetesen ellene mond a katolicizmus zavaros és elidegenítő politikai kötődéseinek.
Ezért is keltett csalódást 2022 húsvétján, amikor két hónappal a háború kezdete után, húsvéti békeüzenetében az ukrajnai pusztításról szólva elhallgatta a felelősség kérdését. Hasonlóan homályos és némiképp anakronisztikus kezdeményezése volt Ukrajna és Oroszország együttes felajánlása Szűz Mária szeplőtelen szívének március 25-én. Ez az ima az 1917-es év ideológiailag terhelt népegyházi eseményére, a szovjet forradalom előestéjén történt csodás jelenésre utal vissza: a portugáliai Fátima közelében Szűz Mária „titkokat” közölt gyermekekkel. Ezek egyike szerint imádkozni kell Oroszországért, hogy megtérjen és tévtanait ne terjessze el a világban. Oroszország ugyan jelenleg keresztény birodalomként értelmezi magát, de bármit tartalmaz is ez a megjelölés, a száz évvel korábbi ateizmusellenes ima „átkeretezése” éppoly indokolatlan, mint amilyen igazságtalan a tettes és az áldozat, a támadó és a megtámadott ország összevegyítése világos beszéd helyett. Igaz, a háborút az oroszok is megszenvedik, de szenvedésük nem hasonlítható ahhoz, amit Ukrajna népe él át az orosz katonai pusztítás idején.
„Putyin ministránsa”
A Ferenc iránti rokonszenv tartalékait vélhetően nem emésztik fel a félreérthető megnyilatkozások és elhallgatások. Érvek szólnak amellett, hogy a Róma és Moszkva közötti egyházi kapcsolat fenntartása előbbre visz, mint a nyílt konfrontáció. Ferenc szimbolikus jelentőségű előzékenységgel kereste fel közvetlenül a támadás megindulása után az orosz nagykövetet, többször megemlékezett az ukrán nép szenvedéséről, egyre határozottabban beszél „értelmetlen öldöklésről”, és Kirill moszkvai pátriárka ámokfutását, az agresszió vallási megalapozására is utalva, „szentségtörésnek” minősíti; egyúttal le is mondta a pátriárkával júliusra tervezett jeruzsálemi találkozót. Egy március eleji videóbeszélgetésükben Kirill húszperces propagandaszövegére válaszolva megjegyezte: „Ebből én semmit sem értek, testvérem. Nem az állam klerikusai vagyunk, nem szabad a politika nyelvét beszélnünk, Jézus nyelvét kell beszélnünk.” S merészen „Putyin ministránsának” titulálta a pátriárkát.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
