Sausic Attila

Gogol lovai

Történelem és pszichózis – az orosz paradigma

Megszokottan elmés történelmi esszéjében – Putinism. Russia and Its Future with the West – Walter Laqueur emlékeztet a Holt lelkek első részének zárójelenetére. „Madárröptű trojkát” látunk, s rajta Csicsikovot, aki „csak mosolygott, mert nagyon szerette az ilyen száguldó iramot”. „De melyik orosz nem szereti a gyors iramot?” – ötlik fel Gogolban. „Hisz akkor érzi magát igazán elemében, amikor szinte szédítő sebességgel repül, és elragadtatásában olykor felkiált: »Ördög vigye az egész világot!«”

Innen már csak egy gondolati ugrás „Oroszhon”, s Gogol a továbbiakban hazájához intézi kérdéseit: „Vajon nem úgy száguldasz te is, mint a sebes, utolérhetetlen trojka? […] Mit jelent ez a félelmetes sebesség? S mily ismeretlen erő van e sosem látott paripákban? […] Oroszhon! Oroszhon! Hová repülsz? Felelj!”

Az író nem ad választ, ám látja a következményeket: „[…] minden, ami csak a világon van, elmarad mögötte, és sanda tekintettel tér ki útjából a többi nép, a többi ország.” (Devecseriné Guthi Erzsébet fordítása)

Talán ámokfutás Oroszország már Gogol által megfigyelt rohanása? Ha igen, akkor azért, mert a tehetetlenség hajtja.

 

A történelem

Se szeri, se száma a rejtvény megoldását kereső kísérleteknek: mi indította Vlagyimir Putyint arra, hogy az Európai Unió szomszédságában megtámadjon egy másik államot? Az elemzések – kiemelkedik közülük Michel Eltchaninoff munkája, a Dans le tête de Vladimir Poutine – az orosz elnök személyiségét és motivációit, az őt ért hatásokat kutatják.

Ellentétben Hitlerrel, Putyin nem alakított ki már ifjúkorában világpusztítással fenyegető nézeteket. Drezdában, alacsony beosztású KGB-tisztként Kantot olvasott, nem tudni, a megértés mely szintjére jutva; részt vett a KGB-nek a Stasival vívott sakkcsatáiban; ideje egy részét pedig nőzésre fordította – legalábbis erről tanúskodnak a családi perpatvarok. Igazán nem volt előre látható, hogy Jelcin jóvoltából Oroszország élére emelkedve a háborúsdit választja a szabadidő eltöltésének fenti hasznos és kellemes módjai helyett.

Hívhatnák másként is az aktuális orosz elnököt, és akkor talán nem folyna most vér Ukrajnában. Putyin, és amit tesz, mégsem véletlen. Mondhatjuk gazembernek, de szerves jelenség: gondolataira és cselekedeteire éppúgy az orosz történelem nyomja rá a bélyegét, mint Orbánéira a magyar. Röviden: a sajátos orosz társadalomtörténet és egy ugyancsak történeti, kollektív pszichózis. Az orosz pszichózist az Európával való találkozás feszültsége táplálta, és az idegesség abban a mértékben növekedett, amennyire nyilvánvalóvá vált az ország elmaradottsága a Nyugathoz képest. Ami Putyin fejében van, nem több – és nem kevesebb –, mint e kettős folyamat terméke.

Az orosz politikában máig ható vonások a 16. század elejére készen álltak: III. (Nagy) Iván teremti meg a területi terjeszkedéssel párosuló autokratikus uralmat, s ez utóbbit Iván egyik kortársa, a volokalamszki kolostor megalapítója, Joszif definiálja: „A cár természeténél fogva minden egyes emberrel, de hatalmánál és hivatalánál fogva a magasságos Istennel egyenlő.” Ehhez teszi hozzá nem sokkal a cár halála után egy másik – ezúttal pszkovi – szerzetes, Filofej az orosz küldetéstudat első, bár akkor még csak teológiai megfogalmazását: „Két Róma elesett, a harmadik áll. Negyedik pedig nem lesz.” A második Rómát, vagyis Bizáncot pár évtizeddel azelőtt foglalták el az oszmánok. Az első Róma még állt ugyan, de a magát Bizánc örökösének tartó orosz ortodox egyház szemében már régen az eretnekség bűnébe esett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.