MaNcs 34. évf. 27. sz. (2022-07-07)
„A gyerekek nagyon hamar és nagyon túlzóan képesek nyilatkozni” – mondta Böjte Csaba a Magyar Hangnak, majd azt is hozzátette, hogy „ha magának van kamaszkorú gyereke, akkor tudja, hogy az egy eléggé komplikált dolog”. Az, komplikált.
Mindig gyanús, ha valaki önmagát „kultúrembernek” mondja, és ennél is gyanúsabb, ha e fennhéjázás politikai szintre emelkedik a „kultúrnemzet” kifejezés hangoztatásával.
A világjárvány következményeinek mérséklésére létrehozott EU-s mentőcsomagból kimaradni butaság, egyenesen lúzerség – ezt én is jó párszor elmondtam már a Narancs hasábjain.
Pápasága történetének alighanem legsúlyosabb időszakában, az ukrajnai orosz agresszió kezdete óta Ferenc pápa több olyan kijelentést tett, amely tisztelőiben aggodalmat és bizonytalanságot keltett, sokukat pedig meghökkentette vagy felháborította. Ráadásul elszólásai mellett a – mindig kétértékű – diplomáciai óvatosság megnyilvánulásai is felvetik a kérdést: képes-e vajon teljesíteni legfőbb ígéretét.
Déjà vu-nk lehetett: hirtelen megint úszó-világbajnokságot rendeztek Budapesten. Most nem volt óriási csinnadratta, mint 2017-ben, nem épült új uszoda, fából készült állatszobrok sem kerültek ki a köztérre – Szőke Gábor Miklós már rég aranyvonatban utazik –, és a rakparton sem akadályozza majd évekig a forgalmat a toronyugrás hűlt helye.
Látványos kamatemelésbe váltott a Magyar Nemzeti Bank, midőn ráeszmélt, hogy az eddigi sétagalopp nem elég a felpörgő infláció megfékezéséhez. Az árstopok dacára is 10 százalékot meghaladó drágulás és a 400 forint fölé felkúszott euró láttán a monetáris döntéshozók elérkezettnek látták az időt, hogy a gazdaság élénkítése helyett visszatérjenek klasszikus feladatukhoz, az árstabilitás biztosításához.
Egyre valószínűbb, hogy Magyarország elesik az uniós forrásoktól, és ha így lesz, Orbánnak nem marad más választása, mint kilépni az EU-ból – véli Ujhelyi István. A szocialista politikust arról is kérdeztük, miért adta fel pártelnöki ambícióit.
Miután az állam gálánsan megtámogatta, a Mathias Corvinus Collegium immár saját forrásaiból terjeszkedni kezdett. Cél a 10 ezer diák, és bár ettől még messze van az intézmény, pénzt nem kímélve építi ki vidéki hálózatát.
Június 1-től újra felmondhatnak az egészségügyi dolgozók. Bár az adatok alapján ezt eddig nem sokan tették meg, ez nem jelenti azt, hogy ne lenne katasztrofális a helyzet. Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a rendszerből, hamarosan tömegek mennek nyugdíjba, utánpótlás nincs.
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum, vagyis a szentendrei Skanzen legújabb látványossága az Erdély épületegyüttes, amelynek keretében hat városi ház is felépült. Az egyikben szabadkőműves-páholyokat bemutató kamarakiállítást, sőt szabadkőműves-templomot is berendeztek. A kiállítás kurátorával beszélgettünk.
Az idén jelent meg az új verseskötete, A gonosz falu legszebb lakói. Néhány éve a Velencei Filmfesztiválon mutatták be Déva című filmjét. Írásról, rendezésről, járványokról és gyászról is beszélgettünk.
„Behajolt hozzám egy arc az ablakon, / és akkora volt, mint az ablak.”
Szijj Ferenc: A nagy salakmező (1997)
Vajon látja-e időnként pszichiáter azokat az embereket, akik az egykori német haláltáborokban a látogatókat kalauzolják? Lelkileg nagyon megterhelő lehet feldolgozni a turisták reakcióit. Az izraeli Yishai Sarid (Jisaj Szarid) regényének történész-idegenvezető elbeszélőjét legalábbis bántja, hogy amíg beszél, a diákok a telefonjukat babrálják.
A mű nagyjából azt igyekszik felvázolni, hogy milyen környezeti hatások, s milyen emberek kellettek ahhoz, hogy kialakuljon a napjaink politikai és társadalmi tehetetlensége: egyfajta posztmodern bestiárium. (A címet a szerző Erich von Stroheim 1924-es, Gyilkos arany című filmjétől kölcsönözte – ezért már nyilván nem reklamál senki.)
Húsz éven belül másodszor rendeznek Lakner László életmű-kiállítást Magyarországon, az előzőt 2004-ben láthattuk a Ludwig Múzeumban Metamorfózis címmel. Kétségtelen, a 20. század második fele, a 21. század eleje magyar (és nyugati) képzőművészetének meghatározó alkotóját kétszer is érdemes felfedezni.
A júniusban indult turné eddigi koncertjeiből az szűrődött le, hogy lényegében a Crime + the City Solution valamennyi korszakát felöleli, de főleg a berlini éveire fókuszál a zenekar.
Jake Adelstein 19 évesen hagyta ott Missourit, hogy valóra váltsa Japánnal kapcsolatos álmait. 1993-ban diplomázott a tokiói Sophia Universityn, majd állást kapott a Yomiuri Shimbunnál, amely nem csak az ország vezető újságja, de a példányszám alapján az egész világ legnagyobb lapja – ő volt ott az első nyugati riporter.
Rétegfilmnek nevezhető-e egy olyan alkotás, amely a társadalom túlnyomó többségét célozza meg? Vagy ez a hozzáállás inkább egy alapjaiban kirekesztő attitűdöt indikál, ahol a privilégiumokkal rendelkezők komfortja előbbre való, mint az akár nagyobb létszámban élők jólléte? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel két szexjelenet között Sophie Hyde „idősfilmje”.
Bár megszűnik a k2 Színház, úgy tűnik, a társulat nem széled szét. A független színház történetéről, a financiális kilátástalanságról és közlésvágyról beszélgettünk, mielőtt az Ördögkatlan Fesztiválon véget ér majd a történetük.
Az idén kétszer is fellépett a Rolling Stones a Hyde Parkban, már-már napra pontosan ugyanakkor, mint 53 évvel évvel ezelőtt. Ám a helyszínen és a július eleji időponton túl más összefüggést nehezen találnánk.
A Steve Martin, Selena Gomez és Martin Short főszereplésével készült Gyilkos a házban című amerikai bűnügyi vígjátéksorozat showrunnerével Los Angelesben beszélgettünk az alkotás folyamatáról, inspirációkról, személyes élményekről.
Amikor Sztupa és Troché átvették a keleti blokk kisállat-kereskedelmét, nem indultak be rögtön a dolgok.
Scott Derrickson semmit sem bíz a véletlenre a Fekete telefonban.
A nem is olyan távoli jövőben járunk, amikor az elítéltek lecsökkenthetik börtönbüntetésüket, ha különféle gyógyszerkísérletekhez csatlakoznak.
A népirtásokban bővelkedő 20. század végére azt hitte az emberiségnek a szörnyű tapasztalatok felfogást megváltoztató erejében hinni szerető része, hogy többé már nem ismétlődhet meg egy soá méretű genocídium.
Micsoda őrültség 2022-ben feldolgozni egy 1916-os némafilmsorozatot (Louis Feuillade: Vámpírok)?
Örömteli fejlemény, hogy a nem éppen slágerzenében utazó Alt-J koncertjére majdnem megtelt az elég nagy befogadóképességű Budapest Park.
Szerencsére már évek óta nem az a kérdés, hogy a frontember állapota miatt megtartják-e a meghirdetett koncertet.
Egy ideig úgy tűnt, a venezuelai Samuel Mariño hiba a teremtésben. Fiús hangja a pubertáskor után sem tűnt el, számos, orvosi várókban és pszichoterápián eltöltött óra után végül egy doktor tanácsolta neki, énekeljen.
Egy üregben élt a szüleivel a lunda. Minden szép és jó volt, mígnem egy nap váratlanul felbukkant a lakhelyükön egy tojás.
Az Oasis 2009-es feloszlása után Liam Gallagher alapított egy nem túl hosszú életű zenekart, a sok vizet nem zavaró Beady Eye-t, majd váratlannak nem nevezhető fordulattal szólókarrierbe kezdett.
Teraszosan kialakított zöld sávokat, vízi sétányt, mászófalat, „attraktív lágyszárú növénytársulást” is rajzoltak a tervezők a majdani szegedi Tisza-partra, hogy vonzó legyen. De most is az: a lépcsőkön tizen- és huszonévesek kis csoportokban esznek, isznak, beszélgetnek estétől hajnalig.
A városlakók nyári napjait kellemetlenül forró éjszakákon keseríti meg saját, téglából, betonból és bitumenből épített környezetük. Sokat kéne még azért tennünk, hogy nyaranta ne változzanak lakhatatlan sivataggá a városaink.
Szoftvert frissítettek a 19 éve a vörös bolygó körül keringő MARSIS űrszondán, lecserélték a Windows 98-at! – járta be a hír a világsajtót. De hogy került az asztali számítógépeinkről ismerős operációs rendszer a szuperradarra? Hát, leginkább sehogy.
Amikor még csak három pho-levesező volt Budapesten, és mindhárom úgy hirdette magát, hogy „a város legjobb levesezője”, nem volt nehéz dolgunk, akár háziversenyt is rendezhettünk saját kontóra.
