Bernard Guetta: Az abortuszdöntéssel Putyin segítségére sietett az amerikai legfelsőbb bíróság

Publicisztika

A francia publicista szerint három tanulsága van a múlt pénteken meghozott döntésnek.

Ez nem csak brutális, frontális és régóta tervezett támadás a nők felszabadulása ellen. Az amerikai legfelsőbb bíróságnak a terhességmegszakítás alkotmányos jogát visszavonó döntése, azontúl, hogy nyílt agresszió az emberiség egyik fele ellen, a nyugati demokráciák három olyan gyengeségére is rávilágít, amelyek valóságos ütőkártyák Vlagyimir Putyin kezében.

Az első, hogy az erkölcsök nyugati fejlődése nemhogy összekovácsolná, hanem egyre inkább megosztja az amerikai és az európai társadalmakat. Nem arról van szó, hogy a többség az abortusz újbóli kriminalizálását követelné. A homoszexualitás és a mindenki számára elérhető házasság elfogadása is évről évre növekszik, de...

Ám van egy 'de'.

Ahogyan sok szavazó most már hajlandó szélsőjobboldalinak nevezni magát, miután sokáig ezt még saját maga előtt is titkolta, úgy egyre több nyugati polgár kárhoztatja immár nyíltan, hogy a nők és a homoszexuálisok széleskörű szabadságjogokat élveznek.

Más a helyzet az Egyesült Államokban, ahol a puritanizmus a vallásos jobboldal egyik alapeleme, mint Európában, ahol az új szélsőjobboldal mindenekelőtt az iszlámot és a bevándorlást utasítja el. Európában és még az Egyesült Államokban is csak nagyon kevesen mennek olyan messzire az "új reakciósok" közül, mint Clarence Thomas bíró, aki legszívesebben betiltaná a fogamzásgátlást és a homoszexuális kapcsolatot. Vannak, akik kivételes körülmények között elfogadják az abortuszt, míg mások teljes mértékben elutasítják. A múltbeli patriarchátus iránti nosztalgia korántsem egységes Nyugaton, viszont a politikai spektrum általános jobbra tolódása, a középosztály elszegényedése, a nők és a homoszexuálisok jogainak megerősítése által sok férfiban keltett bizonytalanság ahhoz vezet: egyre kevésbé elhanyagolható az az elutasítás, ami a nők jogait és az azonos nemű párok mindennapi életben való jelenlétét övezi.

Vlagyimir Putyin csak örülhet ennek, mert amellett, hogy a nyugati erkölcsök fejlődése számára a dekadencia jele, amitől ő irtózik, és ami ellen Oroszországban harcol, az amerikai és európai közvélemény egyre növekvő részével talál közös nevezőt.

Ez egyrészt megalapozza a Donald Trumppal való összejátszását is, másrészt azt jelenti, hogy Putyin számíthat az Egyesült Államok politikai megosztottságára.

Nemcsak a nők és a homoszexualitás kérdése osztja meg Amerikát és az összes többi nyugati országot, hanem általában véve a hatvanas évek egész öröksége: a hagyományok, a vallás, a hierarchikus tekintély, a nacionalizmus és a határok elutasítása az, ami most megkérdőjeleződik, mert társadalmi, gazdasági és geopolitikai felfordulás idején sok ember a hagyományok, határok és a nemzeti identitás múltjába menekülve próbálja visszanyerni a jövőbe vetett bizalmát. Ez annyira igaz, hogy továbbra is Donald Trump a Republikánus Párt hangadója, és úgy tűnik, hogy Vlagyimir Putyin ugyanezeket a törekvéseket testesíti meg a világ másik felén. Ebből származik a második előnye, a harmadik pedig, hogy a társadalmi elégedetlenség sokkal könnyebben és gyorsabban jut kifejezésre a szabad nyugati országokban, mint egy diktatúrában.

De ha nem is állunk feltétlenül egy új 1929-es válság küszöbén, a nyugati vészjelzők már megszólaltak. Egyre szédítőbb az államadósság, miközben a kamatlábak emelkednek. Az ukrán búzaexport leállítása drámaian növeli az élelmiszerárakat, ami hamarosan egész régiókat taszíthat éhezésbe, amelyeknek a lakói Európába menekülhetnek. Félő, hogy az infláció még sokáig velünk marad, mert az ukrajnai háború és a nemzetközi kereskedelem lassulása hiányokat okoz, és mert az infláció – „a megtakarítók eutanáziája”, ahogy Keynes fogalmazott – még mindig a legjobb eszköz az államadósság csökkentésére.

Mindez korántsem jelenti, hogy Vlagyimir Putyin nyerésre állna. Jelentősen gyengíti az a makacs ellenállás, amellyel Ukrajnában szembesül. Rendszerének természetével ellentétes egy olyan politikai váltás, amely lehetővé tenné Oroszország számára, hogy túllépjen ezen a történelmi hibán. Az orosz gazdaság és vásárlóerő hanyatlik. Nem lesz boldog vége Putyin uralkodásának, de az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága a segítségére sietett azzal, hogy egyetlen ítéletben megmutatta a Nyugat három gyengeségét.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

(Címlapképünkön: „Véres a talárotok” feliratú transzparens a legfelsőbb bíróság abortuszról szóló döntését ellenző tüntetésen Washingtonban 2022. június 24-én, miután a testület hatályon kívül helyezte azt a csaknem ötvenéves döntést, amely alapján a szövetségi kormány garantálta az abortusz jogát. Fotó: MTI/EPA/Michael Reynolds)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.