Cseresnyési László

Érzékenyített utazás a folyón

A Huckleberry Finn és a politikai korrektség  

Ha észben tartjuk, hogy az emberek őrültek, akkor a világ rejtélyei eltűnnek és az élet így már magyarázatot is nyert.

(Mark Twain)

A múlt héten pakkot hozott nekem a posta, benne Mark Twain Huckleberry Finn című regényének Alan Gribben professzor által nyelvileg gondosan megpurgált kiadásával (NewSouth Books, 2011). Az olvasó ebből már talán ki is találta, hogy az alábbi írás a PC-cenzúra és a gyűlöletbeszéd problémájáról fog szólni.

Én annak idején a kilencedik születésnapomra kaptam meg a Tom Sawyer és a Huckleberry Finn Würtz Ádám gyönyörűséges rajzaival illusztrált, egybekötött kiadását. Persze magam is olvasgattam a szöveget, de alig vártam az estét, hogy a nővérem remek felolvasásában halljam a történeteket. A nővérem színésznő szeretett volna lenni, de végül csak én lettem a közönsége. Sok könyvet – a Kalevalától a János vitézig – az ő hangján ismertem meg. A Tom Sawyert már egyedül is el tudtam volna olvasni, de a Huckleberry Finn keményebb dió volt. Mari nővéremnek sokszor meg kellett állnia felolvasás közben, mert nem mindig értettem, hogy mi miért történik.

A Huckleberry Finn szerintem szeplőtelen remekmű, amit nem csupán a világirodalom nagy alakjainak az ítéletével támaszthatunk alá, mondjuk T.S. Eliotnak a regényt méltató szavaival, vagy Hemingway azon megállapításával, miszerint „az egész amerikai irodalom Mark Twain egyetlen könyvéből, a Huckleberry Finnből ered”. A mű nagysága ugyanis objektív módon mérhető azzal a statisztikai mutatóval, hogy a Huckleberry Finn sokkal tovább tartotta előkelő helyezését a legtöbbet cenzúrázott amerikai könyv, illetve a tankerületek és könyvtári szövetségek által indexre tett regények sorában, mint a Zabhegyező, A legyek ura, Az egerek és emberek vagy az Érik a gyümölcs. A Mark Twaint és a regényt gyalázó első kritikák a mű megjelenésének évében (1884) születtek, a legfrissebb pedig éppen a múlt hónapban jelent meg. Ipari méretű tevékenységről van szó, amelyben az 1950-es évektől fekete polgárjogi aktivisták és oktatási szakértők is tevékenyen részt vettek, és a támadások a PC-mozgalom kibontakozásával csak egyre durvábbak lettek. John H. Wallace az 1980-as években például úgy fogalmazott, hogy a Huckleberry Finn „a valaha írt leggroteszkebb rasszista szemét”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.