Cseresnyési László

Érzékenyített utazás a folyón

A Huckleberry Finn és a politikai korrektség  

Ha észben tartjuk, hogy az emberek őrültek, akkor a világ rejtélyei eltűnnek és az élet így már magyarázatot is nyert.

(Mark Twain)

A múlt héten pakkot hozott nekem a posta, benne Mark Twain Huckleberry Finn című regényének Alan Gribben professzor által nyelvileg gondosan megpurgált kiadásával (NewSouth Books, 2011). Az olvasó ebből már talán ki is találta, hogy az alábbi írás a PC-cenzúra és a gyűlöletbeszéd problémájáról fog szólni.

Én annak idején a kilencedik születésnapomra kaptam meg a Tom Sawyer és a Huckleberry Finn Würtz Ádám gyönyörűséges rajzaival illusztrált, egybekötött kiadását. Persze magam is olvasgattam a szöveget, de alig vártam az estét, hogy a nővérem remek felolvasásában halljam a történeteket. A nővérem színésznő szeretett volna lenni, de végül csak én lettem a közönsége. Sok könyvet – a Kalevalától a János vitézig – az ő hangján ismertem meg. A Tom Sawyert már egyedül is el tudtam volna olvasni, de a Huckleberry Finn keményebb dió volt. Mari nővéremnek sokszor meg kellett állnia felolvasás közben, mert nem mindig értettem, hogy mi miért történik.

A Huckleberry Finn szerintem szeplőtelen remekmű, amit nem csupán a világirodalom nagy alakjainak az ítéletével támaszthatunk alá, mondjuk T.S. Eliotnak a regényt méltató szavaival, vagy Hemingway azon megállapításával, miszerint „az egész amerikai irodalom Mark Twain egyetlen könyvéből, a Huckleberry Finnből ered”. A mű nagysága ugyanis objektív módon mérhető azzal a statisztikai mutatóval, hogy a Huckleberry Finn sokkal tovább tartotta előkelő helyezését a legtöbbet cenzúrázott amerikai könyv, illetve a tankerületek és könyvtári szövetségek által indexre tett regények sorában, mint a Zabhegyező, A legyek ura, Az egerek és emberek vagy az Érik a gyümölcs. A Mark Twaint és a regényt gyalázó első kritikák a mű megjelenésének évében (1884) születtek, a legfrissebb pedig éppen a múlt hónapban jelent meg. Ipari méretű tevékenységről van szó, amelyben az 1950-es évektől fekete polgárjogi aktivisták és oktatási szakértők is tevékenyen részt vettek, és a támadások a PC-mozgalom kibontakozásával csak egyre durvábbak lettek. John H. Wallace az 1980-as években például úgy fogalmazott, hogy a Huckleberry Finn „a valaha írt leggroteszkebb rasszista szemét”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.