Cseresnyési László

Érzékenyített utazás a folyón

A Huckleberry Finn és a politikai korrektség  

Ha észben tartjuk, hogy az emberek őrültek, akkor a világ rejtélyei eltűnnek és az élet így már magyarázatot is nyert.

(Mark Twain)

A múlt héten pakkot hozott nekem a posta, benne Mark Twain Huckleberry Finn című regényének Alan Gribben professzor által nyelvileg gondosan megpurgált kiadásával (NewSouth Books, 2011). Az olvasó ebből már talán ki is találta, hogy az alábbi írás a PC-cenzúra és a gyűlöletbeszéd problémájáról fog szólni.

Én annak idején a kilencedik születésnapomra kaptam meg a Tom Sawyer és a Huckleberry Finn Würtz Ádám gyönyörűséges rajzaival illusztrált, egybekötött kiadását. Persze magam is olvasgattam a szöveget, de alig vártam az estét, hogy a nővérem remek felolvasásában halljam a történeteket. A nővérem színésznő szeretett volna lenni, de végül csak én lettem a közönsége. Sok könyvet – a Kalevalától a János vitézig – az ő hangján ismertem meg. A Tom Sawyert már egyedül is el tudtam volna olvasni, de a Huckleberry Finn keményebb dió volt. Mari nővéremnek sokszor meg kellett állnia felolvasás közben, mert nem mindig értettem, hogy mi miért történik.

A Huckleberry Finn szerintem szeplőtelen remekmű, amit nem csupán a világirodalom nagy alakjainak az ítéletével támaszthatunk alá, mondjuk T.S. Eliotnak a regényt méltató szavaival, vagy Hemingway azon megállapításával, miszerint „az egész amerikai irodalom Mark Twain egyetlen könyvéből, a Huckleberry Finnből ered”. A mű nagysága ugyanis objektív módon mérhető azzal a statisztikai mutatóval, hogy a Huckleberry Finn sokkal tovább tartotta előkelő helyezését a legtöbbet cenzúrázott amerikai könyv, illetve a tankerületek és könyvtári szövetségek által indexre tett regények sorában, mint a Zabhegyező, A legyek ura, Az egerek és emberek vagy az Érik a gyümölcs. A Mark Twaint és a regényt gyalázó első kritikák a mű megjelenésének évében (1884) születtek, a legfrissebb pedig éppen a múlt hónapban jelent meg. Ipari méretű tevékenységről van szó, amelyben az 1950-es évektől fekete polgárjogi aktivisták és oktatási szakértők is tevékenyen részt vettek, és a támadások a PC-mozgalom kibontakozásával csak egyre durvábbak lettek. John H. Wallace az 1980-as években például úgy fogalmazott, hogy a Huckleberry Finn „a valaha írt leggroteszkebb rasszista szemét”.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.