Kirill Haratyjan

Tudósítás a másik oldalról

Orosz viszonyulások a háborúhoz

Publicisztika

Az Ukrajna elleni háború oroszországi visszhangját hallva azzal nyugtatgatjuk magunkat, hogy talán „nem is minden olyan egyértelmű” a túloldalon. Ott van például az orosz katona, aki életét kockáztatva kimenti sebesült bajtársát a tüzérségi támadás elől. Csakhogy ez a harcos valójában betolakodó, megszálló, agresszor, igazságtalan háborúban harcol. És a sebesült, akit vonszol, az is agresszor. Mindketten öltek – katonákat is, talán civileket is a megtámadott országban. Akkor tehát, mivel megszálló hadseregben szolgálnak, minden, amit „katonai kötelességük” teljesítése közben tesznek, elítélendő? Az is, amit a másikért tesznek? Mondhatjuk-e erre is, hogy „nem minden olyan egyértelmű”?

 Egyszerű esetek

Az ukrán média az orosz katonák foglyul ejtéséről szóló híradásokban, mintegy mellékesen megjegyzi, hogy a sebesült hadifoglyoknak az ukrán hadsereg orvosai megfelelő orvosi ellátást nyújtottak. Azaz, ellenséget gyógyítottak. Hasonló hírek jelennek meg az orosz sajtóban is: orosz katonaorvosok láttak el fogságba esett ukránokat. Katonaorvosok, az orosz hadsereg katonái, azaz – az Ukrajnát támogatók nézőpontjából – betolakodók, megszállók, agresszorok. Ott vannak a fronton, igaz, alapesetben nem harcolnak, hanem segítenek megszabadulni a szenvedéstől. Ukrán katonáknak is. Tételezzük fel, hogy egyszer csak minden oroszországi orvos, beleértve a katonaorvosokat, hirtelen kijelenti, hogy a lelkiismerete nem engedi, hogy a betolakodók oldalára álljon. Mi lenne ebből?

Vegyünk egy másik esetet, egy autószerelő barátom mesélte. Léna egy szibériai kisvárosban él, a helyi lőszergyárban dolgozik, egyedül tartja el két gyerekét és szellemileg leépült anyját. A háború előtt a munkáját egyszerűen csak értelmetlennek találta, raktárra került minden, amit gyártottak. De a háború kitörése óta úgy érzi, minden legyártott darabbal gyilkosság részese lett. Ki kellett vonulnia a frontra indulókat ünneplő Z-eseményre is: „Gondoljátok csak el – mondja könnyezve –, ott állnak ezek a kölykök, plakátokkal, én meg adagolom a halált nekik!” – „Hagyd ott ezt a gyárat, Léna!” – mi sem egyszerűbb, mint ezt tanácsolni. De Lénának nincs választása: „Hova menjek? Nincs más munkahely itt, ahol megkereshetném azt a pár ezer rubelt, amiből felnevelhetem a gyerekeimet meg elláthatom az elmegyenge anyámat, amíg életben van. Úgyhogy maradok, dolgozok tovább. Persze, ha nem iszom el az agyam” – teszi hozzá.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.