Publicisztika

Emlékeznek még Heinrich Böll 1974-es elbeszélésére? Az volt a címe, hogy Katharina Blum elvesztett tisztessége, s arról szólt, hogy a bulvársajtó (konkrétan a műben Zeitung névre hallgató Bild Zeitung), hogyan csinál ki valakit rágalmakkal, hazugságokkal és mélységes rosszindulattal vegyes felfuvalkodottsággal. Nos, változnak az idők, napjainkban az van, hogy a "nagy múltú jobboldali német bulvárlap" behozatalra szorul rágalmazókból.

A kormány új közoktatási törvényt készít elő, amely alaposan átformálná a magyar általános és középiskolák világát. Félő, hogy a tervezet épp azokat az elemeket fogja kidobni a rendszerből, amelyek az elmúlt években bizonyíthatóan eredményre vezettek - már ha eredménynek nevezzük nemcsak az oktatás általában javuló színvonalát, de az esélyegyenlőtlenség mérséklését, a szegényebb rétegekből származó gyerekek elszigeteltségének a csökkenését is.

A múlt héten éppen Kósa Lajos hozta szóba, de Semjén Zsolt is bármikor hajlandó rá, hogy biztosítsa a jó népet arról, hogy a határon túli magyarok az állampolgárságuk mellé szavazójogot is kapnak hamarosan. "vatosan, de folyamatosan mondogatják; a dolog a parlamenti választás óta jól észrevehetően ott van mindennapjaink levegőjében, erről szólt már a legelső Fidesz-törvény is, az állampolgársági. Az sem tűnik szikrányit sem légből kapottnak, ahogy a Heti Világgazdaság múlt heti száma fogalmaz: "Az már biztos, hogy áprilisban olyan alkotmányt fogad el a parlament, amely lehetővé teszi a határon túli állampolgároknak a választáson való részvételt. Ezt kiegészíti a részleteket szabályozó, alkotmányerejűnek minősített választójogi törvény például azzal, miként lehet majd a határon túl szavazni." A kocka tehát elvettetett: jönnek szavazni a székelyek, s mások.

José Manuel Barrosóval a múlt pénteken sikerült ikszre hozni a meccset a magyar miniszterelnöknek. Zsuzé leszögezte, hogy a sajtószabadság szent és sérthetetlen alapértéke az Európai Uniónak, a miniszterelnök meg azt mondta, hogy még szép, hogy az, ezért is van, hogy a magyar médiatörvény minden ízében európai, de ha mégsem, mondja meg az EU, és akkor majd elgondolkodnak. Hogy ez most mit jelent, az ördög tudja, vajon ad calendas Graecas lett elhalasztva a megmondás, vagy épp ellenkezőleg, a bizottság üstöllést kiad egy szakvéleményt, még látnunk kell. Ha a többi 26 tagállam egységes állásfoglalása szükségeltetik majd, akkor egyhamar aligha: mivel nemcsak az egyes tagállamok számításai különbözhetnek, de egy-egy tagállamon vagy párton belül sem olyan fekete-fehér minden.

Az LMP frakcióvezetőjének a Narancs december 9-i számában megjelent interjújában olvasom: "Azért szögezzük le, hogy az elmúlt nyolc évben, főleg Gyurcsány ötéves irányítása alatt az MSZP nem viselkedett demokratikus pártként - és akkor enyhén fogalmaztam." Schiffer szükségesnek tartja ezt előrebocsátani, mielőtt a továbbiakban a Fidesz jogállamellenes lépéseit bírálná. Ezt teszi minden parlamenti felszólalásában is, amikor a Fidesz valamely lépését kifogásolja. "Leszögezi" ezt, minden érvelés nélkül, mint axiómát. Amikor nem "enyhén fogalmaz", akkor olyanokat mond, hogy Gyurcsány Ferenc "lábbal tiporta az Alkotmányt". Úgy beszél, mint bármely fideszes politikus, aki - mint Orbán - diktatúraként jellemzi a szocialisták kormányzását, rendőrterrorként a 2006 őszén történteket.

Az alkotmányozás körüli káosz egy kormányfői nyilatkozattal öltött a minap kivehetőbb kontúrokat - eszerint "a folyamat" április 25-én, húsvét hétfőn fog lezárulni. Ez persze még csak a kezdet, hisz annyi minden lóg a levegőben: egy legyen a kamara vagy kettő, mik legyenek az elnöki jogkörök, mi legyen a fékekkel és ellensúlyokkal, egyáltalán, hogy mire terjedjen ki az alaptörvény és mire ne; és akkor a Szent Koronáról meg a Jóistenről nem is szóltunk. Ezekről a Fidesz leginkább önmagával vitázik, de még e viták is a szokásos módon fognak eldőlni: ahogy és amerre Orbán Viktor akarja. Néhány jobb érzésű pártközeli értelmiségi vagy fideszes politikus próbálkozik egy kicsit - de előbb-utóbb úgyis elhallgat majd, rosszabb esetben ő viszi majd tovább az ügyet, és súrolja le az ábrázatát a rücskös kövezeten, amikor a főnök felnyalatja vele. A tippünk a végkimenetelre a következő. Kicsike kis alkotmány, sok kétharmados törvénnyel és ebből adódóan szinte korlátlan kormány-, azaz kormányfői hatalommal; valódi alkotmánybíráskodás nem lesz, de lesz választójog a határon túli magyaroknak, és az idiotizmusig koncentrált állami hatalom, talán még két kamara is; két kétharmados többség kell majd az újabb alkotmányozáshoz, sőt Schmitt Pál fel is oszlathatja majd a következő Országgyűlést, ha netán nem a Fidesznek lesz benne többsége. (Hisz az nyilvánvalóan a legfelsőbb metafizikus akarat és erkölcsi parancs elleni kihágás lenne.)

Másként szeretném megközelíteni - a szokásos politikai elemzésekhez képest - azt az új rendet, a Neue Ordnungot, amely mostanában van kialakulóban, és főképpen Orbán Viktor személyéhez kapcsolódik. Négy kérdést, témát szeretnék föltenni, fölvetni - az egyértelmű válaszadás oly csábító és szokásos igénye nélkül.

A magyar belpolitikában 2010 a Fidesz mindent elsöprő győzelméről szólt: kétharmados választási győzelem, totális diadal az önkormányzati választásokon, a politikai napirend lényegében kizárólagos formálása. Az ellenzéki pártok vagy bénultak, vagy érdektelenek. A civil hang is csak olyan ügyekben hallatszik - és akkor sem túl eredményesen -, mint a médiahatóság felállítása vagy az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése. Megvalósulni látszik a centrális erőtér, a tartós kormányzásra berendezkedő, domináns pártrendszer. Az alábbiakban amellett érvelek, hogy mindez csak a látszat.

"Leszedettem a vadplakátokat, graffitimentesítettünk, szigorú ebrendeletet alkottunk, felléptünk az illegális szemetelőkkel szemben, hajléktalanokat lakoltattunk ki médiavisszhang nélkül" - dicsekedett Tarlós István néhány évvel ezelőtt egy interjúban. A nyilatkozatból úgy tűnik, hogy Tarlósnak az utcán élő emberek az illegális szeméthez, vadplakátokhoz vagy kóbor kutyákhoz hasonló kellemetlenséget jelentenek, akiket - a szeméthez hasonlóan - el kell távolítani a közterületekről. De a választási programjában, illetve az utóbbi hónapok megszólalásaiban (például a Tv2 reggeli műsorának néhány hete adott interjújában) már árnyaltabban közelíti meg a hajléktalanság problémáját. "Újra hangsúlyozom itt az aggodalmasokkal szemben, hogy a Máltai Szeretetszolgálattal és más szakmai szervezetekkel közösen, első lépésben és második lépésben is segítő kezet nyújtunk, és a feltételeket is mellé tesszük."

"Egyértelmű, hogy az uniós tanácsi elnökség menedzselését képtelenség lesz elválasztani a belpolitikai színtéren zajló rendszerszerű átalakítástól. Az európai és a nemzetközi média figyelmét nem lehet elterelni a jogállamot aláásó kormányzati akciókról semmilyen kommunikációs manőverrel és imázsépítéssel az elnökségi periódus alatt sem. Amennyiben folytatódik a 'forradalmi' kormányzás, és kétharmados parlamenti többsége birtokában a jelenlegi hatalom historizáló új alkotmányt kényszerít az országra, akkor a magyar elnökség teljes kudarcba fulladhat, és az Európai Unió 'enfant terrible'-jévé válhatunk. Ennek nem szabad bekövetkeznie" - állt a Magyarországi Európa Társaság (MET) november 29-i, a soros magyar elnökség sikerét féltő nyilatkozatában.

Az elmúlt bő fél évben Magyarország a felismerhetetlenségig megváltozott. Eddigi - az Alkotmányában és törvényeiben is rögzített - államszervezeti ideáljának, a számos érdeket artikuláló, azokat óvatosan kiegyensúlyozó, a magukat vesztesnek érzők számát minimalizálni próbáló, a kölcsönös kompromisszumokra alapozó demokráciának befellegzett. A folyamat állomásait ez az újság (is) lépésről lépésre követte és okadatolta, így most csak azt szögeznénk le, hogy az első lépés a Trianon-törvény és a kettős állampolgárságról szóló törvény volt: ezek ugyanis a kormány ellenfeleit automatikusan a nemzet ellenségeinek bugyrába lökték.

Két hónappal ezelőtt írtunk arról a vitáról, ami az idén százmilliárdos nagyságrendű elemi károkat szenvedő termelők, a velük már télen-tavasszal meghatározott szállítási határidejű adásvételi szerződéseket kötő felvásárlók, illetve az elháríthatatlan akadályokról (vis maior) hivatalos igazolásokat kiadó állam között alakult ki.

Pár hónappal ezelőtt, amikor az első anyagok megjelentek a WikiLeaks honlapján, némi elégtétellel állapította meg mindenki, hogy a közhelyeik gyakorlatilag semmivel sem gyarapítják az ismereteinket. Ma már más a helyzet.