Azt mondja Schiffer András, az LMP frakcióvezetője feldúlva a parlamentben: „Nem arról van szó, hogy valaki csúnya szavakat használt, hanem akkor, Novák képviselőtársam, amikor valakinek a származását, burkoltan, sunyi módon fölemlegeti... akkor emberek emberi méltóságát megsérti.”
Az történt ugyanis, hogy egy antiszemita jobbikos képviselő az egyházügyi törvényjavaslat vitájában, miután nyilvánvalóvá tette, hogy egy görög katolikus pap unokájaként a görög katolikusok érdekében kíván szót emelni, egy módosító indítványt benyújtó államtitkár vallására mert utalást tenni azzal, hogy „tőle mit is várhatnánk mást?”.
Persze a lekezelő stílust semmi sem menti, de Schiffernek nem a szavakkal, hanem a felemlítéssel akadt gondja. Minden más esetben egyetértenék Schiffer Andrással abban, hogy polgártársaink származását felemlegetni sérti az emberi méltóságukat, ha ez a származás ebben az esetben nem lenne egyúttal vallás is, és ez a felemlegetés nem éppen az egyházügyi törvény kapcsán történt volna meg, amikor az államtitkár indokolás nélküli egyéni módosító indítványával próbálta kivételezett helyzetbe hozni a számára kedves vallási csoportot. Schiffer a vitában maga is elismerte, hogy „nagyon szánalmasak” voltak „az elmúlt hetek lobbizgatásai” a törvényjavaslat kapcsán, így különösen érthetetlen, ha abban talál kivetnivalót, amikor valaki éppen ezt feszegeti, még ha esetleg nem egészen feddhetetlen indítékból is.
Fotó: MTI
Néhány nappal korábban a következő mondatok hangzottak el ugyanitt: „Nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol az, hogy elítélem a bűnözőket, vagy az, hogy heteroszexuális vagyok, az szégyen lenne... Az a baj a melegfelvonulással, ezek az emberek igenis közszeméremsértést követnek el Budapest utcáin. Az a baj, hogy vannak olyan emberek, akik 80 éves idős nénit gyilkolnak és erőszakolnak meg.”
A közvetlenül a jobbikos képviselő után szólásra emelkedő Schiffer András ebben a felszólalásban semmi kivetnivalót nem talált, legalábbis semmi jelét nem adta annak, hogy ez a szöveg az emberi méltóságot sértené. Ellenben megfelelőnek érezte az alkalmat arra, hogy a hangulatot tovább fokozza: „Sőt, mondok durvábbat, tegnap én bementem erre a megnyitóra, ahol voltak, igen, olyan produkciók, amik számomra is kicsit furcsák voltak heteroszexuális lévén.”
Heteroszexuálisnak lenni tehát még nem szégyen, ha mindjárt két országgyűlési képviselő is a plenáris ülésen hozta nyilvánosságra szexuális irányultságát, bár azt nehéz lesz eldönteniük, hogy a meleg férfiak vagy a leszbikus nők erőszakos közeledésétől kell-e jobban félteniük az idős néniket.
Vajon hasonlóképpen közérdeklődésre tarthatna számot a meleg országgyűlési képviselők szexuális irányultsága is? Vajon hatással lehet-e a meleg párok egymás utáni törvényes öröklését eltörölni készülő képviselők döntésére saját szexuális irányultságuk? Hatással lehet-e mások életére, ha valaki rejtőzködő melegként, legyen bármilyen érzelmileg elkötelező azonos nemű párkapcsolata is, azt nyilvánosan, saját személyes döntése miatt sohasem vállalhatná? Képes lenne-e másoknak megadni annak a választásnak a lehetőségét, amiről ő már lemondott? Jogunk van-e belesni választott képviselőink magánéletébe, amikor azok éppen a mi magánéletünkben vájkálnak hatalmi eszközeikkel? Jogunk van-e megtudni, hogy kit milyen egyéni érdekek, érzékenységek és félelmek vezetnek nyilvános közszereplései során? Ránk tartozik-e, hogy Schiffer András szíve miért éppen a származás akár csak utalásszerű felemlegetésekor dobban meg, és a melegfelvonulás résztvevőinek köztörvényes lebűnösözésénél miért nem? Hogy miért hiheti azt: „Ma a viszonylagos jogegyenlőség ellenére tapasztalható társadalmi elutasítottság polgártársaink egy részét magányra vagy rejtőzködő életre kényszeríti. Ehelyett az LMP őszinte és toleráns, sokszínűségében harmonikus politikai közösségként szeretné látni Magyarországot” – ahogy az idei melegfelvonulás köszöntésére kiadott pártközleményben áll.
A 2009. július 1-jétől bevezetett bejegyzett élettársi kapcsolat elsősorban vagyonjogi téren hozott előrelépést az azonos nemű párok számára. Megszüntette ugyanis azt a korábban végrendelkezés útján sem kezelhető hátrányt, ami a túlélő élettársat érte a kötelesrészt mindenképpen öröklő, a meleg elhunyttal gyakran kapcsolatot sem tartó vér szerinti rokonokkal szemben. Az együttélésnek ez a vagyonjogi védelme elvileg a gyermekvállalást is elősegíthette volna. Ám a törvény nemhogy az örökbefogadás és a mesterséges megtermékenyítés lehetőségét nem nyitotta meg a meleg párok számára, de további akadályt teremtett azzal, hogy a kapcsolatukat államilag bejegyeztető leszbikus párok végérvényesen elzárják magukat attól a lehetőségtől, hogy egyikük, akár egyedülállóként, akár különnemű élettársi kapcsolat igazolásával részt vegyen a későbbiekben egy reprodukciós eljárásban.
Mivel a féloldalas jogbővítés következményeként a vagyonjogi védelem szembekerült a gyermekvállalással, ma sok leszbikus pár, noha kifejezetten igényelné kapcsolata jogi védelmét, nem jegyezteti be élettársi kapcsolatát, mert a gyermekvállalás lehetőségének fenntartását fontosabbnak gondolja. Az így megszülető gyermekeknek pedig továbbra is csak az élettársak egyike lesz a szülője, másik együtt élő és nevelő szülőjük nem fogadhatja őket örökbe.
El sem tudom képzelni, hogy ez a helyzet milyen viszonyítás szerint jogegyenlőség, és tartok tőle, hogy erre Schiffer András sem tudna válaszolni. „Vannak az ultraliberálisok által állandóan erőltetett szimbolikus témák, mint a homoszexuális párok házassága vagy örökbefogadása. Mi az önök álláspontja?” – kérdezte tőle a Magyar Nemzet a 2009-es EP-választás után, a magyarázat pedig ez volt: „Az LMP-nek ezzel kapcsolatban egyelőre nincs saját konszenzusos álláspontja, ahogy például nekem sincs határozott véleményem.”
„Ez nincs rendben” – bírálta Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke véleményének hiányáért Schiffert egy 2010-es választási vitán. Ő így védekezett: „Való igaz, hogy szemben a szocialista párttal, meg más, azóta már nem létező párttal, az LMP tartózkodott attól, hogy különböző társadalmi csoportokat pajzsként maga előtt tartva tetszelegjen az antifasiszta párt jelmezében.”
Bevallom, magam nem nagyon tudnék jobb példát találni arra, hogy egy pártkarrierre készülő politikus egy társadalmi csoportot pajzsként maga előtt tartva tetszelegjen a nyilvánosság előtt, mint amikor Schiffer András a máig legnagyobb megaláztatást elszenvedett 2008-as melegfelvonulást arra használta fel, hogy politikai térfoglalásában akadályt jelentő ellenfeleit „a szexuális kisebbségek olcsó toposzként történő használatával” vádolja a HVG hasábjain, úgy vitázva egy kisebbség feje felett a liberális sajtóban, hogy közben ennek a kisebbségnek a problémái és jogegyenlősége szóba se kerüljön.
A rendőrség idén az erőszakos rendzavarásra készülő ellentüntetőket korlátozta, a csapdába csalt, kielégületlenül maradt jobbikosok pedig kénytelenek voltak a parlamentben panasznapot tartani, és bár egyik parlamenti párt sem utasította őket rendre, csak az LMP frakcióvezetője bocsátkozott velük kedélyes diskurálásba. Pedig mindenki megkapta, amit akart, a szélsőjobb a melegfelvonulás betiltását, a melegek pedig a rendőri védelmet. Mindenki boldog és kiegyensúlyozott lehetett volna, mint Balog államtitkár, aki vígan hazudhatta az ENSZ-ben, hogy az új magyar Alkotmány ugyan tiltja a melegházasságot, de az azonos nemű párok még jogilag egyenlők a különneműekkel. Ezt követően a Fidesz bibliakommandója benyújtotta a családvédelmi törvényt, amely a kormány által támogatott 5128/3. számú egyéni módosító indítvánnyal eltörli a melegek törvényes öröklését.
Ezt a játékot a Fidesz jobban játssza – tőlük megkapja a választópolgár szemérmes viszonylagosság, később lefolytatandó belső viták és kínos leleplezések nélkül is. Elmentem a melegfesztivál megnyitójára, mert ezt a furcsaságot is tolerálni kell, de azért még heteró vagyok? Számos LMP-tag is felvonult, de nem hivatalosan, mert nem szeretnének a melegek nyakára ülni? Ugyan már! A melegek gyerekeket akarnak foganni és felnevelni, a párjuk nevét akarják viselni, és örökölni is másokkal egyenlő méltóságú személyekként akarnak! Nem akkor, amikor erről Schiffer Andrásnak is lesz véleménye, hanem itt és most.
